Makarska edzőtábor, 2. nap – Irány Imotski és a víznyelők

Makarska edzőtábor, 2. nap – Irány Imotski és a víznyelők

Jóóóóó reggeeeelt makarskai edzőtáborozók, akár ez is lehetett volna a reggeli ébresztő, de nem, csak a szokásos „rinnnnng rinnnnng”. :D Csörgött az ébresztő pár perc lustálkodás után az ablakon kinézve tudomásul vettem, hogy ma nem lesz túlzottan napsütéses idő, ez tornára lefelé igyekezve egyre biztosabbnak látszott. Ha torna akkor Bálint és tigris, mindenki frissen… ja nem, nem frissen, de annál nagyobb kedvvel csinálta sorba a gyakorlatokat, mondván majd ettől felfrissülünk, és tényleg. A további forgatókönyv a szokásos, reggeli, kis pihi, készülés és indulás. Én azért bíztam a jó időben, és rövidben indultam neki a napnak, ezt később megbántam... Ma nyugatnak indulunk…

Tovább

Makarska edzőtábor, 1. nap – Látótávolságban a Sveti, irány Ravča-ig

Reggel fél 8-kor volt a riadó, mire én felébredtem Józsi már túl volt a második kávéján. Aztán már 8-kor lent tornáztunk, Bálintnak köszönhetően megismerhettük a tigrist is. Torna után kis pihenő még, majd reggeli és elkezdtünk készülődni és indulunk is Ravča irányába.A szállásról legurultunk a főútra, ahol pár kilométer után meg is kezdtük a kapaszkodást egészen fel 600 méterig, ugye ez otthon nem tűnik soknak, mert mindenhol 150-200 körüli szintről indulunk neki, na de itt nem úgy van az, tengerszint az tengerszint és nulláról indulunk neki mindennek. Lassan elérjük a tegnapi kereszteződést, ahonnan lefordultunk a hegyről, ez kb félúton lehetett.…

Tovább

Makarska edzőtábor, 0. nap. – Pakoltunk és húztunk melegebb éghajlatra

Minden egy facebook robottal kezdődött. Józsival beszélgettük tavaly, hogy jó lenne egy kicsit melegebb vidékre menni edző táborozni. Kerestük a lehetőségeket ekkor a facebook elkezdte a hirdetésekben feldobálni a különböző eseményeket, akkor bukkantuk rá a Trek edzőtáborra. Nem is vacilláltunk sokat Józsival érdeklődtünk Rajmundnál az esemény iránt, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy lassan pakolni kell mert indulunk. :D És eljött a nap, reggel keltünk korán, mint azt jó szabolcsi módjára teszi mindenki, a kakassal ugye… na de mi még előtte keltünk mert, 7-kor már indulás volt Budapestről, a Lurdy ház parkolójában volt a találkozó, egy kis logisztika és ismerkedés után…

Tovább

Búcsú szó – KKB Edzőtábor-o-zoo

Tegnap ugyan búcsút intettünk az Edzőtábor-o-zoo hétnek, de úgy érzem a sok-sok történés mellé kijár nektek is, nekünk is egy ilyesfajta összefoglaló a legjobb szegmensek csokrából, a legjobb sztorikból, amikre most több karakter jut.   A leghosszabb mászások: 1 - Hohe Wand - Kleine Kanzel Mondhatni ez volt a "Csúcs" mászás minden téren, leghosszabb, legerősebb, legtovább tartó. Nem is véletlenül, hiszen egy kategorizált emelkedőt már illik megtisztelni. A 7,23 km-es hossz, az 542 m szint megköveteli a bringás egyik legfőbb erényét, az alázatot mind a sport, mind a hegy felé. De amikor minket meglátott, joggal merült fel bennünk is a…

Tovább

Grand Finale – KKB Edzőtábor-o-zoo

Wilkommen damen und herren!  Ma elérkeztünk az utolsó etapunkhoz. Ami Sopronban történt az Sopronban is marad. Köszönöm a figyelmet! Persze ez csak vicc. De tényleg elérkeztünk az utolsó etapunkhoz. Ötödik napunkon a szinte teljesen kimerülve vágtunk neki a Fertő-tónak. A terv az volt, hogy a jósolt napsütésben szépen bebolyongjuk a tó keleti oldalát, majd ha valamiért sietni kell, akkor Ruszttól már lehet rohanni. A magyar oldalon Sarród felé mentünk és a szép tájon keresztül Fertőújlakra, ahol az egykori vasfüggöny nyomvonala mentén haladtunk Ausztria felé. Miután átértünk irányba vettük Illmicet (Illmitz) és a B10-es majd B20-as bringa utat jártuk be. Elsőként…

Tovább