Búcsú szó – KKB Edzőtábor-o-zoo

Tegnap ugyan búcsút intettünk az Edzőtábor-o-zoo hétnek, de úgy érzem a sok-sok történés mellé kijár nektek is, nekünk is egy ilyesfajta összefoglaló a legjobb szegmensek csokrából, a legjobb sztorikból, amikre most több karakter jut.

 

A leghosszabb mászások:

1Hohe Wand – Kleine Kanzel

Mondhatni ez volt a “Csúcs” mászás minden téren, leghosszabb, legerősebb, legtovább tartó. Nem is véletlenül, hiszen egy kategorizált emelkedőt már illik megtisztelni. A 7,23 km-es hossz, az 542 m szint megköveteli a bringás egyik legfőbb erényét, az alázatot mind a sport, mind a hegy felé. De amikor minket meglátott, joggal merült fel bennünk is a kérdés:

Vajon, a hegyek is szoktak rettegni?!

2Rosalia Normstrecke Climb

Ez már-már egy klasszikus emelkedő, nem meredek, nem szaggatott. 7,38 km és 356 m szint. Szépen egyenletesen emelkedik, épp ezért fontos az elején egy kellemes ritmust felvenni, amit tudsz tartani. Ajánlott a nyél mínusz egy fokozat és abból bizony az út során lesz egy pár, hiszen attól, hogy nem meredek még változatos, és ha maximumra törekszel, néha bizony bele-bele kell váltani, hogy járjon a láb.

3L148 Schleinzerkreuz – Alm 

Ez a tökéletes ellentéte az előző mászásnak. Igaz kétféleképp lehet mászni, vagy kistányér-küllőn, vagy bizony nem kíméled magad, leteszed a Wattot a pedálra és kevesebbet szenvedsz. 7,6 km-en és 336 m szinttel kell megküzdeni, ami hol kienged, hol bekóstol, de egy biztos! Sose ott a vége, ahol gondolnád.

 

A legmeredekebb mászások:

1Hohe Wand – Hochplateau 

Ismételten a Hohe. Nem véletlenül durrogtattuk elsőként itt a puskaport. 2,96 km és 306 szint, mindez 10%-os átlag meredekséggel. Vannak durvábbak és voltak is, de itt elég hosszan kellett gyötörni magunkat, hogy fel is érjünk a csúcsra.

2Luifweg

Ez az a szegmens, amiről nagyon nincs mit mondani, mert a számok helyettem is beszélnek. 0,48 km, 106 m szint, 22%-os átlag meredekség. Mondjak még valamit?! – mondok: Beszarsz!

3Rosalienweg climb – Wiesen-i beszaratós

Ezért a címért szoros verseny zajlott a Wiesen – Skipisten Climb között, és végül a szint különbség és a hossz döntött. Nem mintha nem volna elég 300 méteren lefosni a bokád, de 590-en még jobb. Elég ehhez az a szerény 12%-os meredekség is a 73 méteres szintkülönbséggel. Megkezded óvatosan, majd gyötör-gyötör és vagy hajlasz vele, vagy beleroppansz.

 

A leghosszabb lejtők:

1Kleine Kanzel – Maut – descent 

Szigorúan nézve, nem lehet tökéletes sorrendet felállítani. Szívem szerint azt mondanám, hogy leggyorsabb átlagok szerint raktam sorrendbe. Senkit nem bíztatok, arra, hogy határait karcolja, mert mindenkit hazavárnak és ezek a lejtők olyanok, mint a heroin. Egyre többet és többet akarsz belőle. Jelenleg még kavicsos volt az úttest, így én inkább voltam óvatos duhaj, de azért lehetett ereszteni is.

2Rosalia-L 220

Első utam volt ebbe az irányba, és meg kell mondjam, így is nagyon kiadja. Kéri az erőt, de olyan tempókat lehet kiépíteni, hogy arra elismerően csettintik a kudos-t a haverok és az ismeretlenek egyaránt.

3Dh Hochwolkersdorf-Schwarzenbach

Átlagra talán ez a “leggyengébb”, de amit azok a kanyarok adnak! Wááá! Az az út bizony, ha fehér lenne, akkor már attól kellene óvakodni, nehogy Stohl Buci felszívja. Bedöntesz, kirobbantasz és ráfordulsz a következőre. És, amikor leértél, szinte csalódottan eszmélsz fel, hogy ennyi?!

– Tudja, hogy ez mi?!
– Kokain!
– Téved. Ez szabadság és nyugalom!

 

Személyes kedvencek:

Ezeknek ugyan nem sok köze van az egészhez, mindössze kerózás közben történtek.

Luifweg: Baromi meredek az egész, mire már egy ideje toltuk. Megláttam egy kocsi beállót és ott visszaülve próbáltam felérni az 5 méterre lévő tetőig, mire Norbi:

Laca már a konyhából fut neki.

Majd harminc centivel jutottam feljebb, mint ahonnan indultam… Teljesen megérte.

Weisin: Sípályánál ácsorgunk, Tomi nagyon néz lefelé, persze gondoltam csak unatkozik, ahogy nézi a lejtőt. Majd egyszer csak bedobja, le kellene itt menni?! – Dehogy kéne! Nincs az az Isten! Miért?! – Le kell tesztelni a carbon Cosmic kereket… és lement.

Igen igen, itt ment le Tomi. 😀

Fertőrákos: Ülünk az étteremben, nézzük az időjárást. Az addigi napsütéses időről beszélünk és, hogy valamennyi eső várható. Mire mind arra jutunk, hogy ebben a “pocsék” időben addig ücsörgünk itt, míg végül igazi, bringás időben nem mehetünk tovább. Gondolhatjátok kik vettek fel ezután esőkabátot…

Valahol a Fertő-tó körön: Épp beszélgetünk a fázós barátnőkről (persze nem a sajátjainkról, mert ők fasza csajok), hanem úgy nagy általában, meg arról, hogy a vak melegben nem lehet jól aludni, meg amúgy, simán jókat lehet aludni a nagyszerű 19-22 °C közötti tartományban, persze csak is megfelelően felöltözve, mire Tomi megszólalt:

+25°C… Az, faszom… Szauna!

És még az utolsó és legfontosabb, amit mindenkinek meg kell tudnia. Tök mindegy mennyit edzel vagy nem. Mindegy milyen állapotban vagy most, vagy voltál. Egy biztos! Valaki úgy is rád fogja mondani:

Könnyű neked! Mert te erős vagy!

Köszi az egész hetes figyelmet! Puszi pá!

 

További képeinket itt tekinthetitek meg.

 

Cikksorozatunk részei:

0. Elkezdődött – KKB Edzőtábor-o-zoo

1. Kemény Nyitány – KKB Edzőtárbor-o-zoo

2. Wiesen-i beszaratós – KKB Edzőtábor-o-zoo

3. Kici Átmozgatás Öccá’ – KKB Edzőtábor-o-zoo

4. Napsütéses strandolós – KKB Edzőtábor-o-zoo

5. Grand Finale – KKB Edzőtábor-o-zoo

 

Hozzászólások


X