Állatkert

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vadállatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is. Magyarországon elsőként a Fővárosi Állat- és Növénykertet alapították meg, 1866-ban.

Történetük

Az egyik első állatkert az ókori Egyiptomban működött: mintegy ötezer éve, az i. e. 29. században Szakkarában már biztosan üzemelt állatkert. Az i. e. 15. században III. Thotmesz fáraó is létesített állatkertet, mostohaanyja, Hatsepszut királynő pedig állatgyűjtő expedíciókat szervezett Puntba, a mai Szomáliába kereskedelmi és kulturális expedíciók részeként. Ismert még Ehnaton fáraó és Nofertiti királyné Ahet-Atoni állatkertje is az i. e. 14. századból. Ekkoriban alapított egy kínai uralkodó hatalmas gyűjteményt Ling Iu (Tudás Kertje vagy Értelem Kertje) néven.

Salamon zsidó király vadállatokat idomíttatott, az asszír királyok fővárosaikban – felfogásuk szerint a világ közepén – az ismert világ minden állatát és növényét felvonultató vadaskerteket hoztak létre, a rómaiak pedig ragadozókat és madarakat tartottak. Az 1970-es évektől már a fajok megmentéséhez is hozzájárulnak. Napjainkban az állatkertek specializálódnak, s néha csak egyes állatcsoportokat vagy egy földrész élővilágát mutatják be.

Jelentőségük

A modern állatkertek új feladatokat töltenek be, együttműködnek az iskolákkal, a tudományos kutatások miatt. Ez a változás az USA-ban, majd Nagy-Britanniában és Németországban kezdődött. Az állatkertek nem csak őrzik, hanem a tudósokkal együtt kutatják az állatok tulajdonságait. Céljuk a veszélyeztetett fajok megmentése. Nemzetközi kutatóprogramokban vesznek részt az állatok szaporítása érdekében, és azért is, hogy segítsék visszailleszkedésüket a természetbe, ezenkívül génbankokat is létrehoznak. A veszélyeztetett fajok számára ez is jelentős esély a túlélésre. A tenyésztésnek köszönhetően ezek az állatok néha jobban szaporodnak fogságban, mint a természetben. A világ állatkertjeiben így rendszeresen 159 hal-, 280 hüllő-, 871 madár- és 762 emlősfaj (köztük 225 veszélyeztetett) szaporodik. 1970-ben az állatkerti állatok 30%-a született fogságban, mára ez meghaladja a 70%-ot is.