Wiesen-i beszaratós – KKB Edzőtábor-o-zoo

Üdv újra a képernyő mögül! Ma is megraktuk, amit megkövetelt a haza. Új nap, új útvonal, de a cumi a tegnapi. Reggel 8-kor majdnem sikerült el is indulni.

Ismét Ágfalva felé vettük az irányt, ugyanúgy Somfalva-Nagymárton útvonalon hullámvasutaztunk, majd Azt hittem volna, hogy Fraknó felé vesszük az utat, de Józsi és Tomi meglepett, amikor Wiesen irányába fordították a bringa orrát.

Józsi, mint a kapitány a hajó taton, mutatta az utat, és persze, mi sem természetesebb igyekezett egy kerékre venni a KTM-et még a Forchtenauer Straße kellős közepén. Mi Norbival takarékon égtünk, pedig ez még csak az első mászások egyike volt, majd amint lezúgtunk a faluba, már mutogatták is, hogy “megyünk ide, meg van az ott”. Ebből nekünk annyi jött le: biciklizünk. Na jó nem… Szopni fogunk!

Ezt látszott alátámasztani, az, ahogy bekanyarodtunk innen oda, majd onnan ide, hogy szembe jöjjön velünk a Wiesen-i sípálya felé vezető út. Azt hittük ez lesz az igazán kemény a Rosalienweg utca volt, ahol kb jött az első boka pisálás. Lehetett itt halszálkázni, keresztbe kosba menni, de egyszer csak leszálltam. Hiába alig pár száz méter hosszú volt, de a 15-20%-os meredekség nem épp 34/25-höz való. Mint a végén kiderült, ez volt a Wiesen-i beszaratós.

Itt aztán jól megkúpolt minket a hegy. Majd tovább mentünk egészen a Gasthaus Schreiner-ig, ahol szívélyes fogadtatás, finom italok és kellemes környezet vett körbe minket. Meglepő mekkora élet van 10 órakor egy ilyen eldugott kis kocsmában.

Innen Fraknóba vezetett a hullámvasút. A következő komoly kis robbantós volt a Luifweg Nincs benne nagy sztori, mindössze 400m 22% átlag meredekség. Mi az nekünk… Semmi, mert feltoltuk a közepétől. De ebben nincs is semmi meglepő, ha parkettára való sorral akarsz hegyet enni, akkor nincs min meglepődni. Miután innen leértünk a völgy aljára Józsit ismét el kellett engedni dolgozni. Rosalia Normstrecke 

A mára tervezett utolsó mászásunk volt a 7,5km-es szakasz, itt Tomi ismét bizonyíthatta, hogy még fáradtan is erős, és minden dombot kétszer rak meg. A fraknó-i mászást most egybe nyomtuk le Rosalia-ig, de Tomi most is megtalálta az alternatív rövidebb utat fel, ami mint tudjuk még a légvonaltól is rövidebb, de meredek is, mint a fene.

Innen újabb hullámvasút Hochwolkersdorf-ig, ahol nagyon hangulatos ebédet költöttünk el. Könnyű kis fokhagymakrém leves és valami fura puding, sült szelet és krumpli. Míg mi épp falatoztunk, addig le is szakadt az ég. Emiatt kicsit hosszabb pihenőre kényszerültünk nagy-naaaaagy sajnálatunkra. Ezután kitaláltuk, hogy Wiesmath lesz a cél, de az eső riasztó viselkedése az utolsó pillanatban vitt minket Schwarzenbach felé, ahol olyan szuper pálya fogadott, amit itt csak a szegény ember stelviojának is neveznek. Persze miután legurultunk itt Tomi újból annyit kérdezett, hogy miért is stelvio a stelvio? Mert meg másszák, és mivel ez amúgy is egy nagyon jó  kis út volt nem kellett sokáig győzködni, hogy megmásszuk és ismét leguruljunk.

Innen már nem sok minden dolgunk volt, csak pár apró kis mászóka. Weppersdorf felé sikerült egy jó kis ritmust elkapni, Tomi húzott minket, mint a mozdony, mi pedig Norbival szépen elkezdtük felépíteni a támadását Tominak, aki 47-el tudott elszökni. Miután mi is kitapostuk a tempót egy forgás után ismét bele tempóztunk. Tomi lassított, nekem pedig ez elég volt, hogy megpróbáljam felérni. Amint a nyakára értem ő is rákezdett, amire majdnem feladtam, de azt gondoltam, hogy ha most nem akkor sose kapom el a vén foxit. Ez pedig igaz hogy fájt, de csak elcsíptem és szépen ráraboltam a kis sárvédőjére hegynek fel, és mivel csendes a racsnim, fel sem tűntem. Vicces volt, ahogy Tomi csodálkozik, mi a fasz történt és egyszer csak feltűnt neki, hogy helló itt a kraken.

Weppensdorf-ból még Lackenbach majd Ritzing, amikor is az Ilona aknán keresztül átgurultunk Brennbergbányára. Gyors fröcsi a templom alatt, majd hazáig gurulás.

Kemény menet volt a mai is, pedig ezt csak egy kis átmozgatónak szántuk!

Holnap is jövünk! Üdv Kraken!

Hozzászólások


X