Makarska edzőtábor, 1. nap – Látótávolságban a Sveti, irány Ravča-ig

Reggel fél 8-kor volt a riadó, mire én felébredtem Józsi már túl volt a második kávéján. Aztán már 8-kor lent tornáztunk, Bálintnak köszönhetően megismerhettük a tigrist is. Torna után kis pihenő még, majd reggeli és elkezdtünk készülődni és indulunk is Ravča irányába.

A szállásról legurultunk a főútra, ahol pár kilométer után meg is kezdtük a kapaszkodást egészen fel 600 méterig, ugye ez otthon nem tűnik soknak, mert mindenhol 150-200 körüli szintről indulunk neki, na de itt nem úgy van az, tengerszint az tengerszint és nulláról indulunk neki mindennek. Lassan elérjük a tegnapi kereszteződést, ahonnan lefordultunk a hegyről, ez kb félúton lehetett. Aztán jött még egy kis kilátó, ahol Józsival fotózkodtunk is kicsit, és említettem neki, hogy bajban vagyok itt ott a tériszonyommal. 😀 Nem sok van már felfelé még egy alagút, vagy ez a kilátó előtt volt? Mindegy is, már nem sok van felfelé, lassan felérünk a tetejére, ami után következett egy kis fennsík.

Ami igazából 1-2 százalékos lejtő volt, bátorító sík, pár emelkedővel, amit gyorsan abszolváltunk is. Itt még menet közben az első napon sikerült belemennem az egyetlen egy kátyúba, amit egész héten láttunk, a GPS tartóm felmondta a szolgálatot, eltört… de kaptam majd másikat a szállásra visszaérve Lacitól (amit itt is köszönök szépen). Folyamatosan ereszkedtünk, egészen Ravča-ig ahol a kereszteződésnél felvártuk a többieket, és már minket is vártak páran. Közben találkoztunk egy nagyobb triatlonos csapattal, akikkel később majd tekertünk is együtt, szép nagy létszámban. Miközben érkeztek a többiek, Józsi egy frissítőpont után (kocsma) érdeklődött a helyi erőktől, de szomorúan vette tudomásul, hogy erre aztán semmi nincs igazából, nemhogy kocsma. 😀

Gondoltam itt olyan kevés sík van, de ahogy látom a gps-en most az jön, az az én terepem, szépen befeküdtem aztán indulás, Peti jött mögöttem, raktuk neki, mint a fene, de közben már nyomkodtam a gps-t mert, hát mégis csak Petivel vagyunk elől, szóval érthető, kicsit nem nézek oda és átvisz másik országba. 😀 Aztán közben szemből érkezik két ismerős spori, akik fent a hegyen elnézték az irányt és mondták, hogy a következőnél balra, gyorsan kiabálok is Petinek, hogy „lassíííííííítttsss, Petíííííí!!!” 😀

Emelkedő aljához érve gyorsan a ballaszttartályokat kiengedte mindenki és jött a szerpentin, juppíí másztunk felfelé ismételten. Szépen kanyarról-kanyarra tartva a wattot felfelé mászogattam. De itt még a felfelében valahol a zsebemben megnyomódott a gps és mentette az útvonalat, szóval nekem ma eddig van meg az etap. Felértem a tetejére, ahol jött a gurulás lefelé. Engedni nagyon nem lehetett, beláthatatlan kanyarok és az utat sem nagyon ismertem, plusz még random tehenek is lehettek az út közepén. Józsi vár a kereszteződésnél, ahonnan párban húztuk meg a kicsit emelkedős felfelét.

Aztán jött a hosszú lefelé, itt már éreztük, mintha fújna picit a szellő. Józsi a kamerát is elővette a zsebéből, de nem sokra ment vele, mert ekkora szélben filmezni és terelgetni a bringát a megfelelő irányba nem volt egyszerű feladat. Én közben eresztem lefelé, a magas peremnek hála csak ésszel mert picit befújt a szél a szerpentinről lefelé. Aztán jött egy hosszabb egyenes, ahol úgy befújt a szél, hogy elkezdett remegni alattam a bringa, nem volt még ilyen, megijedtem, a víz is kivert hírtelen, de sikerült megoldani a helyzetet összeszedtem és nem lett baj. Leérek a hegy aljára, ahol Józsi vár kérdezi mi volt, miért maradtam le, mesélem nagyban a sztorimat, majd utána mondja ő is, hogy hát neki is befújt megijedt és berántotta a féket, majd kicsit driftelt, de túlélte. 😀

Innen már együtt gurultunk is vissza a szállásra, pár kilométer volt csak hátra. Vissza is értünk egyben, szépen csorogtak be a többiek is. Gyors zuhany aztán jött az ebéd, ekkor még nem tudtuk, de Hédi úgy főz és olyanokat, hogy ezután minden nap vártuk az ebédet, de már a reggeli után, közben vagy előtte…? 😀

Lementünk még a partra Józsival, felmértük a terepet, megnéztük a víz hőfokát, hát olyan éppen, hogy csak volt neki, melegnek nem mondanám, 13-14 fokos. Leültünk a parton, ittunk egy bambit, aztán lassan visszasétáltunk a szállásra, közben még egy boltot beiktattunk, meglegyen a vacsora és a holnapi reggeli.

Visszaértünk a szállásra, ahol már  javában mentek a nagy sztorizgatások, ki- hol- merre- mennyit- milyet- tekert, szóval nagy beszélgetések. 

Ez a nap is eltelt, elfáradtunk, de élvezte mindenki ahogy én láttam az arcokat. Folytatás holnap reggel 8-kor a reggeli tornánál. 😀

Mai etap (sajnos az utolsó hegy lemaradt, a letört gps tartó miatt, megnyomódott a zsebemben a kütyü).
https://www.strava.com/activities/2222039174

Hozzászólások