És eljött a nap, reggel keltünk korán, mint azt jó szabolcsi módjára teszi mindenki, a kakassal ugye… na de mi még előtte keltünk mert, 7-kor már indulás volt Budapestről, a Lurdy ház parkolójában volt a találkozó, egy kis logisztika és ismerkedés után hamar útra is keltünk, megindultunk Makarska felé. Pest után kicsivel még egy társunkat összeszedtük, Milán csatlakozott hozzánk, igaz picit később, pár pihenővel arrébb, mint ahogyan az tervezve volt, de a lényeg, hogy végül sikerült. Szóval most már nincs megállás, aztán már Horvátországban is voltunk, hasítottuk keresztül az országot mikor még az út felénél sem jártunk, vagyis hát mi igen, de a többiek még nem, lassan Zágráb. De uccu is tovább mert még sok van, innen változott a táj, hogy egy régi klasszikust idézzek „hamarosan változik a táj még döglöttebb lesz” és úgy is lett, pusztaság -sziklák mindenhol, aztán jöttek a hegyek, végre. Még pár óra és a messziből egyre élesebben kivehető volt a Sveti Jure, szó szerint a hetünk csúcspontja. Tátott szájjal néztük a hegyet és reméltük, hogy nem lesz hó az úton és feltudunk majd menni egészen a tetejéig, ekkor már nagy lázban égett mindenki, mert tudtuk mindjárt megérkezünk, még át az alagúton, egyet balra majd kis tengerpart és jön az infó „MEGJÖTTÜNK!”.