Makarska edzőtábor, 0. nap. – Pakoltunk és húztunk melegebb éghajlatra

Minden egy facebook robottal kezdődött. Józsival beszélgettük tavaly, hogy jó lenne egy kicsit melegebb vidékre menni edző táborozni. Kerestük a lehetőségeket ekkor a facebook elkezdte a hirdetésekben feldobálni a különböző eseményeket, akkor bukkantuk rá a Trek edzőtáborra. Nem is vacilláltunk sokat Józsival érdeklődtünk Rajmundnál az esemény iránt, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy lassan pakolni kell mert indulunk. 😀 

És eljött a nap, reggel keltünk korán, mint azt jó szabolcsi módjára teszi mindenki, a kakassal ugye… na de mi még előtte keltünk mert, 7-kor már indulás volt Budapestről, a Lurdy ház parkolójában volt a találkozó, egy kis logisztika és ismerkedés után hamar útra is keltünk, megindultunk Makarska felé.  Pest után kicsivel még egy társunkat összeszedtük, Milán csatlakozott hozzánk, igaz picit később, pár pihenővel arrébb, mint ahogyan az tervezve volt, de a lényeg, hogy végül sikerült. Szóval most már nincs megállás, aztán már Horvátországban is voltunk, hasítottuk keresztül az országot mikor még az út felénél sem jártunk, vagyis hát mi igen, de a többiek még nem, lassan Zágráb. De uccu is tovább mert még sok van, innen változott a táj, hogy egy régi klasszikust idézzek „hamarosan változik a táj még döglöttebb lesz” és úgy is lett, pusztaság -sziklák mindenhol, aztán jöttek a hegyek, végre. Még pár óra és a messziből egyre élesebben kivehető volt a Sveti Jure, szó szerint a hetünk csúcspontja. Tátott szájjal néztük a hegyet és reméltük, hogy nem lesz hó az úton és feltudunk majd menni egészen a tetejéig, ekkor már nagy lázban égett mindenki, mert tudtuk mindjárt megérkezünk, még át az alagúton, egyet balra majd kis tengerpart és jön az infó „MEGJÖTTÜNK!”.

Gyorsan lepakoltuk a bringákat, csomagot fel és mér készültünk is mert egyből mentünk tekerni, nem sokat tétováztunk, még körülnézni sem volt időnk a szálláson, máris indulás.

Lent találkoztunk a szállás előtt és indultunk is délre, Tučepi felé, persze felfelé, mert hát itt sík nem nagyon van. Rajmund mondta, hogy szürkületben érünk majd vissza így mindenki hozzon magával lámpát. Felfelé másztunk gyönyörű a tenger, gyönyörű a hegy ahh de jó lesz itt nekünk, beszéltük Józsival. Fel is másztunk az aznapi csúcsunkra, majd jött a szerpentin lefelé, ahol már elkezdett sötétedni szóval nagyon nem volt mit nézegetni, menni kellett, mentünk is… egyszer oldalról befújt a szél mert, hogy magasperemes kerékkel leányálom a tengerpart, jött is Katától, hogy „halló Sagan mit csinálsz?” 😀

Lassan visszaérünk, mi előre elmegyünk páran, Peti ment elől, húzta a sort, aztán úgy meghúzta, hogy szépen el is tévedtünk, ekkor már tudtuk, Petit nemszabad előre engedni soha semmilyen körülmények között. 😀 De legalább első nap egyből cx-eztünk is kicsit, lépcsőn le – lépcsőn fel, de a lényeg, hogy visszataláltunk.

Már nem sok program volt hátra, mint gyors kipakolás a szekrénybe, vacsora és pihentük ki az utat, majd izgatottan vártuk a következő kihívást.

Hozzászólások