Barlang

A barlang a Föld szilárd kérgében, természetes úton létrejött, két méternél hosszabb, ember által járható üreg. Tudománya a szpeleológia, más néven barlangtan. Feltárói, tanulmányozói, bejárói a barlangkutatók vagy barlangászok. A többnyire társadalmi munkában végzett tevékenységük a barlangkutatás vagy barlangászat.

Kutatások

Feltáró tevékenységre azért van szükség, mert a barlangok belsejéből például rengeteg földtörténeti, őslénytani, régészeti, vízügyi ismeret szerezhető meg. Továbbá jelentős esztétikai értéket képviselnek, ugyanakkor az összes létező üreg elenyésző százaléka férhető hozzá közvetlenül a felszínről, teljes terjedelmében. Például az Aggteleki Nemzeti Park területén lévő, ma már közismert barlangok közül egyedüliként a Baradla egy viszonylag rövid szakasza volt „magától”, ősidők óta ismert és nyíltan bejárható. Az összes többi (a Baradla főága a Vaskaputól Jósvafőig, a Styx-ág a Domica felé, az egyéb mellékágak, a Béke, Szabadság, Vass Imre, Kossuth, Meteor, az esztramosi barlangok stb.) a barlangkutatók áldozatos munkájának az eredménye. A még ismeretlen, nyitott bejáratok felfedezésére elsősorban terepbejárással nyílik lehetőség, míg a már ismert barlangok további szakaszainak feltárása többnyire a szűkületek kitágításával, az esetleg felhalmozódott kitöltő anyag (törmelék, agyag) áthelyezésével, kürtők kimászásával, szifonok átúszásával történik.

Kialakulásuk

Egy barlang vizsgálata során a legelső kérdés általában az, hogy hogyan keletkezett. Szpeleogenetikának azt a tudományágat nevezzük, amelyik az eltérő kőzetsajátosságokat és a rájuk ható természeti erők eredményeit a barlangképződés szempontjából vizsgálja.

A barlangokat alapvetően két csoportra oszthatjuk, ezek a szingenetikus, tehát a kőzet létrejöttekor kialakult barlangok, illetve a posztgenetikus (más néven epigenetikus), tehát az eredetileg tömör kőzetben utólag létrejött üregek. Egy-egy üreg kialakulása általában nem tudható be csak egyetlen tényezőnek, hanem azok egymással összefüggésben alakítják ki, vagy formálják át őket az eltelt idő során. Egy tektonikus repedésekkel teli hegy belsejében nagyobb intenzitással indulhat be a karsztosodás. Ám később egy újabb földrengés hatására egyes járatok beomolhatnak. Viszont az újonnan keletkezett repedéseken keresztül feltörhet a hévíz, ami viszont tovább segíti a már meglévő járatok oldódását.