Elkezdődött – KKB

Ahoi Popaček!

Annyit mondok csak, elkezdődött! Minden évben van egy hét tavasszal, amikor csak a kerózás körül forog a világom, nem mintha amúgy nem, de psszt erről nem kell tudni mindenkinek!

Ezt a hetet szoktam én mindig Edzőtábor-o-zoo névvel illetni. Ekkor hagyom a krakent kiszabadulni, persze eddig csak az észak-alföldi, nyírségi löszhegyek és a zemplén hegyei között garázdálkodhatott.

Na de most!!! Hát most lehet letörik a csápja a szörnynek… Na jól van ne hipe-oljuk túl magunkat, de egy biztos szeles, havas tavasz ide, tavaszias, napos tél oda. Ez a hét jó lesz!

Ma már Tomival megfutottuk a prológot 70 km-en 30+-os átlag a Cigándi víztározón, ahol mint azt itt mondjuk KKB-ban, ha nem is fúj a szél ott biztos fog. (Margóra csak annyit, hogy ez egy töltés [értsd.; gát], aminek a tetején fut egy 20 kilométeres aszfaltcsík, direkte kerékpárosoknak. Itt kerül megrendezésre a Ki a Legény a Gáton időfutamunk a nyár közepén. Ez a terület viszonylag nagy területen nyitott, ami miatt szinte 110%, hogy az arra tipikus északi szél megtalál).

Szóval ebben a kis fhuuu szellőcskében kerekeztünk a kb. -1-4°C közötti hőmérsékletben. Ellátogattunk a történelmi szlovák királyságba is egy Zlatý Bažantra,  amit persze nem kaptunk meg, de ezt tudtuk előre, hiszen Nagykövesden (Kövesd – Veľký Kamenec) a Korona csak 11-től nyit. Így marad a pácini kis kocsma a maga kis megfoghatatlan bájával és persze Kartáccsal a félszemű macsekkal (tőlem kapta a nevét, még lusta voltam megkérdezni a pultostól). Itt már egy jó Staropramen és a megszokott finom presszó kávéval üzemeltünk tovább.

Furcsa az amikor olyan szinten összeáll a bicajod, hogy teljes belebuzulsz, pedig velem most ez történt. Az argon úgy viselkedett, mintha most hoztam volna ki a boltból. Esküszöm a csibész élvezte, hogy kint vagyunk ebben a hol pocsék, hol napfényes időben, de mindenképp a gyönyörű természetben, és úgy hevert a kapuban, mint Zafír szokta azt idehaza tenni (ő az egy éves, fekete labradorom). Lényeg, hogy mindent lezúdítva fájó lábakkal néha egy-egy auóht kifújva érkeztünk haza, persze erre Tomi mindig azt mondja, hogy foglalkozás elérte a célját. Efelől kétségem sincs, amikor fájó combbal írom épp e sorokat 😛

Na de kezd már terjengőssé válni ez a bejegyzés, szóval intek egy pacsit és lendítek egy ötöst. Ezután pakolok még össze, majd holnap (2018.03.25) indulunk nem árulom el hova.

Gute nacht 😉

KKB – Kisvárda és Környéke Bringások

Hozzászólások


X