Skip to main content

Hágóvadászat az Alpokban – 1. rész: Visszatérés Kötschach-Mauthenbe

Főtekergő 2026.06.16.

Kerékpározás Ausztriában

Két évvel ezelőtt az augusztus hófúvással köszöntött minket Kötschach település. Igen, jól olvastad – hó. Augusztusban. Szóval maradt bennünk egy kis adósság, amit törleszteni kellett. Felmértem a terepet, kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, és pikk-pakk össze is rándítottunk egy kisbuszra való embert. Mert ha már elmegyünk kerékpározni Ausztriába, akkor csináljuk rendesen.

A szállás lefoglalva – a már jól ismert, szokásos kis helyünk Kötschach-Mauthenben –, a pereputty összeszedve, mindenki készült ezerrel. És miért épp Kötschach-Mauthen? Mert ez a kis karintiai kisváros, amely 705 méteren fekszik a Felső-Gailtali-völgyben, kerékpározásra és hágóra éhes bringások számára igazi Kánaán. Bármerre indulsz el innen, brutális hágók és hatalmas mászások sorakoznak: északra a Gailberg-nyereg, délre a legendás Plöcken-hágó (1357 m), amely az olasz határig kanyarog fel, nyugatra meg a Lesachtal völgye nyílik meg előtted. Mondhatni, nem kell félni a pihenős napoktól.

Rakodás és indulás

Én már előző este bepakoltam a bringát és a csomagok nagy részét – tettem ezt Zsolti bringájával is. Másnap reggel 7-kor tiszteletét tette Józsi és Dávid is, bepakoltuk a bringákat, csomagokat és indultunk Zsoltiért a város másik végébe. Zsolti cuccainak nagy része már előre a buszban volt, csak két „csíkos szatyrot” kellett még a kupac tetejére hajítani, aztán mehetett is a menet.

Hosszú út áll előttünk: Nyíregyházáról Kötschach-Mauthenig nem semmi táv. Pesten még felvettük Csabát és a fenevad Meridáját – ez utóbbira emlékezzetek, mert még fontos szerepe lesz a történetben. 😄 Csalingáztunk egy picit, néztük a várost, de nem sokat, mert kentük is tovább.

M7, Balaton, és egy hatalmas rántott szelet

Az autópályastratégia egyértelmű volt: az M1-est messzire elkerüljük. Ma Bajnokok Ligája meccs van Budapesten, ami önmagában is elég ok arra, hogy ne parkoló autókat nézzünk órákon át a felszántott M1-esen. Szóval irány az M7 – igen, a Balaton-riviéra felé, de ne izgulj, Székesfehérvárnál felfordultunk. 😄

Már indulás előtt megvolt a terv: Körmend környékén megállunk ebédelni, mert enni csak kell. A Vén Gesztenye Csárdában kötöttünk ki, és nem bántuk meg. Amit akkor még nem tudtunk: Dávid 3 nap múlva is az ott elvitt maradékot fogja enni, mert akkora adagat kaptunk, hogy azzal a rántott szelettel takarózni is lehetett volna – teljesen komolyan mondom. Jól laktunk, talán kicsit túlságosan is jól. Tankoltunk egy jót – plusz láttunk egy gyönyörű kék Porsche-t a kúton, ami már önmagában megérte az ottani megállót.

Ausztria: dombok, hegyek, és vasárnap

Mostantól Ausztriában tapossuk neki, szigorúan csak a megadott sebességgel, erre fokozottan figyeljetek, mert fájhat a dolog. Jöttek a dombok, bámészkodtunk. Aztán jöttek a hegyek, még jobban bámészkodtunk. Ez az, lassan megérkezünk!

De azért még volt egy kötelező megálló: vásárolni kellett, mert Ausztriában vasárnap még a fű sem nő, nemhogy bolt legyen nyitva. Klagenfurtban vagy Villachban álltunk meg – már nem emlékszem pontosan –, mindenesetre Billában voltunk, és ettünk egy jó kis Leberkäse-t, mert hát Ausztria, plusz legalább 2 órája nem ettünk. 😄

Villachnál lejöttünk az A2-es autópályáról, és egy kisebb főúton haladtunk tovább Hermagor felé. Hermagor a Nassfeld-régió kapuja – és mi már itt tudtuk, hogy a kertek alatt vagyunk. Ez a vidék ismerős volt: itt szenvedtünk már, itt áztunk már el, itt volt már részünk az igazi karintiai hegyi élményben. Tekeregtünk még jobbra-balra, aztán megérkeztünk a főhadiszállásra.

Séta, régi autók, és egy ismeretlen Volvo

Gyorsan kipakolás, aztán irány egy kis átmozgató séta – egész nap csak ücsörögtünk, kellett a mozgás. Besétáltunk Kötschach belvárosába, megnéztük a templomot és a környéket. Visszafelé találtunk egy autószerelőt, ahol szép régi autók sorakoztak – köztük egy gyönyörű Volkswagen T1-es kisautó, ami egyszerűen lenyűgöző volt. Volt ott valami régi Volvo is leponyvázva, de azt nem sikerült beazonosítanunk.

Lassan hazafordultunk, mert holnap kezdődik a vadászidény. Hogy ki vadász le kit – az már a következő részből derül ki. 😄


Következő rész: az első nap a nyeregben – és kiderül, mire ez a nagy hűhó 😀

Kerékpártúrákért vagy minden más egyébért katt ide.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

ű