Skip to main content

Elkezdődött – KKB

Ahoi Popaček!

Annyit mondok csak, elkezdődött! Minden évben van egy hét tavasszal, amikor csak a kerózás körül forog a világom, nem mintha amúgy nem, de psszt erről nem kell tudni mindenkinek!

Ezt a hetet szoktam én mindig Edzőtábor-o-zoo névvel illetni. Ekkor hagyom a krakent kiszabadulni, persze eddig csak az észak-alföldi, nyírségi löszhegyek és a zemplén hegyei között garázdálkodhatott.

Na de most!!! Hát most lehet letörik a csápja a szörnynek… Na jól van ne hipe-oljuk túl magunkat, de egy biztos szeles, havas tavasz ide, tavaszias, napos tél oda. Ez a hét jó lesz!

Ma már Tomival megfutottuk a prológot 70 km-en 30+-os átlag a Cigándi víztározón, ahol mint azt itt mondjuk KKB-ban, ha nem is fúj a szél ott biztos fog. (Margóra csak annyit, hogy ez egy töltés [értsd.; gát], aminek a tetején fut egy 20 kilométeres aszfaltcsík, direkte kerékpárosoknak. Itt kerül megrendezésre a Ki a Legény a Gáton időfutamunk a nyár közepén. Ez a terület viszonylag nagy területen nyitott, ami miatt szinte 110%, hogy az arra tipikus északi szél megtalál).

Szóval ebben a kis fhuuu szellőcskében kerekeztünk a kb. -1-4°C közötti hőmérsékletben. Ellátogattunk a történelmi szlovák királyságba is egy Zlatý Bažantra,  amit persze nem kaptunk meg, de ezt tudtuk előre, hiszen Nagykövesden (Kövesd – Veľký Kamenec) a Korona csak 11-től nyit. Így marad a pácini kis kocsma a maga kis megfoghatatlan bájával és persze Kartáccsal a félszemű macsekkal (tőlem kapta a nevét, még lusta voltam megkérdezni a pultostól). Itt már egy jó Staropramen és a megszokott finom presszó kávéval üzemeltünk tovább.

Furcsa az amikor olyan szinten összeáll a bicajod, hogy teljes belebuzulsz, pedig velem most ez történt. Az argon úgy viselkedett, mintha most hoztam volna ki a boltból. Esküszöm a csibész élvezte, hogy kint vagyunk ebben a hol pocsék, hol napfényes időben, de mindenképp a gyönyörű természetben, és úgy hevert a kapuban, mint Zafír szokta azt idehaza tenni (ő az egy éves, fekete labradorom). Lényeg, hogy mindent lezúdítva fájó lábakkal néha egy-egy auóht kifújva érkeztünk haza, persze erre Tomi mindig azt mondja, hogy foglalkozás elérte a célját. Efelől kétségem sincs, amikor fájó combbal írom épp e sorokat 😛

Na de kezd már terjengőssé válni ez a bejegyzés, szóval intek egy pacsit és lendítek egy ötöst. Ezután pakolok még össze, majd holnap (2018.03.25) indulunk nem árulom el hova.

Gute nacht 😉

KKB – Kisvárda és Környéke Bringások

KKB Téli Tekerés Mítosza

KKB – Téli Csapat Bringázás

Sokan azzal a lehetetlen felismeréssel vannak, amikor meglátnak minket télen, hogy Úristen nem fagytok meg?! Már hogy fagynánk… Mozgunk!

Kaptam is ehhez, egy kis anyagot, amit most itt meg is osztok veletek:

„Odafönt már megrendelték a telet, öles léptekkel trappol felénk. Talán arra is készül, hogy egyenként lökdösse fel a bringásokat, fagyos buszmegállókig, dugókban várakozó autók szűk üléséig zavarva őket. A kerékpárosok azonban – mint önbizalomtól duzzadó bokszoló a ringben – tárt karokkal várják a fagyot, és készülnek. A fagy beálltával adunk néhány tippet, amivel a negyedik évszakban is a bringa lesz a legjobb közlekedési eszköz, és az egyik legjobb szabadidős elfoglaltság.

1. Szélvédettség

Tulajdonképpen ugyanarra kell figyelni, mintha gyalog mennénk ki az utcára: megfelelően öltözzünk fel! Kerékpáron ráadásul megvan az az előny, hogy utunk elejétől végéig „dolgozunk”, tehát nem fázunk, mint sétálás vagy a buszra várakozás közben. Elsősorban a szélvédettségre figyeljünk. Ha csak egy számjegyű a hőmérséklet, kesztyűt, sapkát és sálat is húzzunk.

2. Világíts!

December végéig a sötétedés uralkodik. Munkába, iskolába menet és hazafelé is többnyire sötétben haladhatunk. Lámpa és fényvisszaverő használata kötelező a KRESZ szerint is, de fontosabb ennél, hogy életet menthet.

3. Figyeld a burkolatot!

Ahogy gyalog és autóval is figyelünk, kerékpáron is kell; lehet felfagyás, vízátfolyás, jégfolt, egyéb trükkös körülmények. Budapest ebből a szempontból a legszerencsésebb, ugyanis gyorsan letakarítják az utakat, ha esik a hó. Ha zord idő van, a gyakorlatlanabbak egy-két napot kihagyhatnak.

4. Válassz gumit!

Mint ismert, városi kerékpárok esetén nincs olyan, hogy téli gumi, a tó jegén lehet szórakozni különféle szöges dolgokkal. A sima felületű külső nem alkalmas viszont arra, hogy télies útviszonyok közé kimerészkedjünk. A jó gumi a haladás élén sima, az oldalán kissé bordázott, így latyakban és sárban is megmarad a jó tapadás. Jégen amúgy se szlalomozzunk… Ja, és eresszük lejjebb a gumit!

5.Menj, ne félj!

Akinek nincs kedve, ne tekerjen, nem kötelező. Alsó és felső korhatár nincsen – hívja fel a figyelmet Halász Ferenc, de megismétli, hóban, és alapvetően télen tekerni nagyon jó dolog.

Akik valamiféle szentírásnak tartják a KRESZ-t, azoknak lehet, hogy furcsán fog hatni, de talán mindenféle rendszabálynál fontosabb az, hogy figyeljünk. Mindenki figyeljen! Nem mellékesen – hogy úgy mondjam – érteni is kell a közlekedést; hiába mész át zöldön, ha nem nézel körül, baj történhet, míg ha jobbra, balra és amerre kell, nézek – függetlenül a lámpa színétől –, nem fognak elcsapni. Ezt jó, ha tudja mindenki, ez esetben azok, akik kerékpárral járnak.”
Innentől folytatnám saját szavaimmal. Az idei 2017-es karácsony meglehetősen vegyes volt, sokat lehetett biciklizni, sokféle környezetben, pedig nem hagytam el még a megyét sem. Egy dolog van, ami amolyan ökölszabályként használható. Fel kell öltözni.

Kezdjük is esetemben 23.-ával. Előző napokban havazott így a fényeslitki szőlősbe vettem be magam. Szűz havon, 0 fokban biciklizni olyan dolog, amit pszichológusként minden embernek felírnék, főleg így az ünnepi fejkapkodás közepette, mert segít megérteni miért is a szeretet ünnepe a karácsony. Egy órát töltöttem kint a szabadban 17 km-t tettem meg, miközben másztam hozzá 117 métert itt a „síkon”. Hogy fáztam-e?! Nem! Miért nem?! Mert fel voltam öltözve és mozogtam. Ez annyit takar, hogy 0 fok környékén annyira kell felöltözni, hogy mozgás nélkül, állás közben éppen hogy fázzon az ember. Mihelyt elindultál, már beindul a keringés. Így már nem fogsz fázni. Amit mindenkinek javasolok a légutak védelme, egy csősál formájában. Így nem fázik meg a torok.

24.-e csapatos tekerés a szabolcsveresmarti Rétközi víztározó tavon. Pár perc híján 2 órát töltöttünk az olvadó 0 fokos szabadban. Terepen ilyenkor egy dologtól kell óvakodni, az el- vagy átázástól. Hogyan ázhatunk el? Hótól esőtől, ami nagyobb mennyiségben esik, mint amennyit a testhőnk képes elpárologtatni. Átázni pedig a felverődő latyaktól, pocsolyáktól vagy akár a saját verejtékünktől, mert túl sok ruhát vettünk magunkra. A megfagyást elkerülendő nem szabad túl öltözni és össze lehet mocskolni magunkat, de lehetőleg ne bőrig, mert meg fogunk fagyni, ugyanis a menetszél miatt hidegebbnek érezzük a levegőt, mint amilyen valójában. Lábfej védelmére ajánlott ilyen időben egy kamásli, ami szigeteli a cipőnket, lábfejünket a nedvességtől.

Karácsony első napja. Egy óra negyven perc az egy fokos szabadban. Már nem volt egy szikra hó sem. Se az utakon, se az erdőben. Itt egy trükk volt a megfázás ellen. Menni kellett. Nem öltöztem túl, és nem is erőltettem túl magam. Néhány szó erejéig álljunk meg a túl öltözés mellett, mert ez olyan megfoghatatlannak hangzik. Hogyan is öltözzünk fel? Egy általános elv, hogy rétegesen. Ez annyit jelent, hogy a legbelső réteg, ami érintkezik a testünkkel, az legyen egy aláöltöző. Ez egy olyan ruha, amely a verejtéket segít elvezetni a bőrünkről, és melegen tart. Erre érdemes olyan réteget venni, ami lehet mondjuk Goretex, azaz át nem ázik, de kifelé képes lélegezni, így kifelé tudsz „párologni”, de kintről nem jut be nedvesség. Fontos, hogy a felső testünk legyen leginkább rétegesen borítva, mert itt kerékpározás közben mivel itt relatíve kevesebb munka zajlik. Másik fontos dolog, hogy a végtagjaink, kéz és lábfejek legyenek védve a kihűlés ellen, pont mint a „hétköznapi” hidegben. Mindössze ennyi a trükk.

 

Karácsony másodnapja – országúti zsúr a bejgli huszárokkal. Mindeddig a terepbicajozás volt terítéken, mivel ilyenkor ott a kisebb tempó és a nagyobb intenzitás miatt, ott nincs szükség extra védelemre, szemben a 30 km/h-ás oútis tekerésekkel. 0 fokban harmincnál a szélcsendes időben is minusz 13-nak érezni a hőmérsékletet. Erre fel kell készülni. Igaz kint nagyjából plusz két fok volt, de az átlag sebességünk harminc km/h körül alakult. Ilyen alkalomra érdemes technikai sapkát venni a sisak alá, vagy sisakra huzatot tenni, mert biztos fázni fog a fülünk. A kesztyű is legyen tél specifikus, hiszen az ujjaink gyér vérellátása miatt, hamar átfagynak, ha nincsenek védve a menetszél ellen. Én személy szerint, mindig féltem a torkom, ezért van többféle csősálam is. Ezek vastagsága és anyaga változó. Ebben az időjárásban egy könnyen szellőző típust viseltem, amit az arcomra húzva az arcüreggyulladás is megelőzhető. Rajta keresztül levegőt venni sem ér fel egy fojtogatással. Arra viszont érdemes figyelni, hogy a sok szuszogás miatt idővel nehezedik a légvétel rajta keresztül. A tévedést elkerülendő elárulom a vékony csősál a rétegesre gyűrődött alakja miatt képes melegen tartani nyakunkat. Vagyis a kis „zárványokon” keresztül lassabban hűl le a levegő a nyakunk körül. Felső ruházatnak valamilyen szélálló goretex a megfelelő választás, amiben továbbra sem fővünk meg a saját verejtékünkben. Nadrágból szintén hasonló elv alapján érdemes választani. Egyszerűen mondva, adaptálódni kell a megváltozott körülményekhez, de az alapelvek azonosak. Így volt lehetőség közel 80 km-t és 3 órát tölteni a gyönyörű napsütéses időben. (A napsütés óriási szerepet tölt be a komfortérzetben, mert a fekete és sötét színek mind-mind melegítenek, amit kerékpáron azonnal élvezni lehet).

Ötödik nap egyhúztomban. Közel két óra, verő fényes napsütés, terepbiciklizés a hat fokos erdőben. Nagy trükkök nincsenek. Mindössze az eddigiek összesítése. Hiába süt a nap, attól még árnyék vetül rá, ezért azzal nem érdemes számolni, viszont minden sugarát, amit megérzel mosollyal kell fogadni. Viszont tempó nincs óriási, így a menetszél sem hűt úgy. Felöltöztél rétegesen innentől, minden csak az intenzitáson múlik. Amit még talán érdemes leszögezni, hogy mindig a tervezett intenzitáshoz öltözz fel. Így elkerülhető a saját hibából történő megfázás, mert amíg mozogsz fázni nem fogsz, de amint megállsz és csurom víz vagy, garantált a megbetegedés, annak ellenére is, hogy a biciklizés jelentősen megedzi az immunrendszert. E mellé még fontos a változatos és vitaminban gazdag étrend, hogy a formánk legyőzhetetlen maradjon, legyen szó túrázóról, vagy épp top versenyzőről.

 

Ez alatt az ünnepi hét alatt a KKB – Kisvárda és Környéke Bringások Kerékpáros Sportegyesület tagjai, mintegy 3200 kilométert sikerült megtenni, ami átlagosan 100 km/fő teljesítményt jelent, így télvíz idején. Ugye, hogy annyira nem is az ördögtől való ez a hidegben biciklizés?!

Ha érdekel, milyen is ez a valóságban látogasd meg és kövesd a Youtube csatronánkat:
KKB Kisvárda Környéke Bringások Youtube csatorna

Képek és tartalmak a közelről:
Kisvárda és Környéke Bringások – KKB Facebook oldal
Kisvárda és környéke bringások Facebook csoport

Strava klubbunk:
KKB Strava csoport

További hasznos tanácsok télire, ide kattintva.

Szerző: Szobota LászlóKKB

Zemplén kerülés, Országúti kerékpáros túra

Afrika hadtest bevetésen

Amikor átkerült a Tekeregj Norbi szervezte Zemplén-kerülés május 28-ra, már tudtam, hogy ott a helyem, és hogy olyan irgalmatlan jó buli lesz, amitől beleborsódzik majd a hátam. Mikor összeállt a vadállati csapatunk, már utolsó sejtemig biztos voltam abban, hogy ez móka lesz, ez lesz maga a nagybetűs SZABADSÁG.

Pálházán kiszedegettük bringáinkat és miután felvettük a játszós ruhát egyből indult a buli. Jó magam beindítottam a KZD-t (Kraken Zene Doboz) és teszteltük, hogy milyen is az, amikor életünk filmjéhez már forgatás közben megadjuk az aláfestő zenéket. Alig pattantunk nyeregbe már mondtam is: -Nem nézzük meg Vágáshutát?! -ekkor már mindenki sejtette, hogy a kispart is napirendi ponton lesz  de miért is ne lenne?! Országútival talán az egyik legkeményebb és legszebb jutalommal kecsegtető kaptató az. Mesés az, ahogy lábaink alatt, szemünk előtt elterül a Zemplén, mint kecses dáma, aki a szalonból haza érve a dzsentri ágyában elterül és hívogatóan pillant rá.

Mikor beértünk Vágáshutára, azért mindannyian összenéztünk a templom előtt, ki lesz az, aki elsőnek fordul neki a „falnak”… Vigyorogtunk is rajta, ahogy tinédzser mosollyal néztünk egymásra. Aztán Dani volt ki megmondta, hogy ne legyünk puliszkák kenjük el a száját a hegynek

Olyan jó érzés az, amikor már az első száz méteren kistányér küllőn fut a lánc, és tudod, jön itt még kutyára kamion  Haladunk felfelé egyenletesen, mint szerencsétlen kisvasút és mindenki dízelesen alacsony fordulaton, de annál nagyobb nyomatékból forgatja a pedálokat.

A helyiekben olyan imádni való az, hogy sok esetben csak húzgálnák a szájukat a népek, de itt nem! Itt tudják, hogy aki felmerészkedik oda az ember a talpán… izé… kerekén. Bácsika kedélyesen szurkolt és ebben a pillanatban mind azt éreztük, hogy mi vagyunk Contador, Quintana vagy épp Nibali. Elmondhatatlan, mennyit tesz hozzá a kedvünkhöz egy-egy ilyen pozitív mentalitás. Itt nem sajnálja senki sem tőlünk azt, hogy szabadok vagyunk, hogy élvezzük minden egyes ingerünkben a napot, a szenvedést, azt, hogy a nekünk ott és akkor, csak az Isten előtt van elszámolni valónk.

Fenn már várt mi ránk a kilátás és ez a gyönyörű Zemplén talán még ki is sminkelte magát, de ha nem, akkor is biztos, hogy legszebb arcával mosolygott vissza és buzdított arra, hogy még! Még! MÉG!

Lefelé még csak szolidan eresztettem ’Rico-t, mert bár drága argonom szereti a tempót, én inkább azt szeretem, amikor mindketten épségben érünk le a hegyről.

Ha már megvagunk irány Sátoraljaújhely. Végig bringaút, bennük önfeledt jó kedv és miénk a világ.
A Magas-hegy és a Kalandpark egyaránt kacsingatott és hívogatott, de ennek a kísértésnek nemet kellett mondanunk. Újhelyen becéloztuk a Lidl-t, hogy vegyünk egy kis elemózsiát. Természetesen sikerült belefutnunk egy frusztrált, komplexusoktól szenvedő egyénbe, akinek 30-as táblánál és záróvonalnál nem elfogadható a 34-es tempónk. Dudaszó, amit mi a barátság nemzetközi jeleivel honoráltunk. Én már ekkor mondtam, hogy tuti a Lidl-be siet, mint mi. Úgy is volt! Megálltunk és emberünkből máris hiányzott minden fölényesség és düh. Majd, amikor Dani megszólította látszott, hogy ő ott a mindenható és még annál is több. Talán maga Chuck Norris. Persze a nagy arcból nem sok maradt, mer hiába tudta, hogy igazunk van, attól mégis csak ő az „autós” szóval neki van igaza. Míg Norbi kint várt minket, emberünk is végzett próbálta postásnak nézni barátunkat, és megmondta, hogy újhely az ő városa. Szóval aki eddig nem tudta, Újhely egy 1.2-es zöld szívó opel corsa-s úriemberé (nyílván csak szerénységből nem a X6-ossal jár a LIDL-be)

Irány Sárospatak!

Van egy sajátos szelleme az egész Bodrog menti tájnak, más, mint a Tisza ártere, sokkal inkább kis aranyos kedves patak, aki próbál a kedvedben járni, de ha felbőszíted megmutatja ki veri a szöget a falba. Ebbe a hangulatba csodásan illik az a robosztus és fenséges nyugalom, amit a hegyek árasztanak. Mert azt gondolom, amikor bármelyik tatár, török, labanc vész volt a közelben ezek a hegyek mindig keblükre fogadták az embereket és elrejtették őket erdők mélyén, völgyek között. Bár hálátlan az ember mégis gondolni kell arra, hogy ezek a vidékek és az összes, ahol élünk mi értünk van, és mi érte, különben ellenünk fordul.

Patakra érve a vár lábánál lefelé ereszd el a hajam és mindig vicces az érzés, amikor jaszkari robogósra rárobbantasz 50-nel és az kicsit értetlenül nyelezi a 49cm3-t te pedig ott vagy és nem ereszted, mint postás bokáját a foxi.

Patak és Bodrogolaszi között szembe jött velünk kis Sagan és egy barátja, e közben Norbi bekapott egy defektet, nekünk pedig időnk akadt kicsit gyönyörködni a tájban a Giant-ben és persze felszabadultnak lenni

Ezután a vámosújfalusi benzinkúton felfújtattuk a bringákat üzemi nyomásra, kis szellőztetés a kompresszorból és irány Tolcsva majd még távolabb Regéc. Erdőhorváti legnagyobb baja az legnagyobb előnye is. Rossz az út ezért nem járnak arra sokan, de ezért mi sem száguldozhatunk ész nélkül. A táj, a zene és a többiek által árasztott hangulatban elkap mindenkit a Zen és a nyugalom szigete érzés. Mikor megálltunk egy kútnál, a házból kikukucskáló gyerekek teljesen el voltak rajtunk ámulva, és ilyen esetekben mindig abban bízok, hogy előbb-utóbb ők is megtapasztalják azt, amiért mi ezt csináljunk.

Hosszas sunyi emelkedőt leküzdve Regéci sasfészek lábán a fűben heverészve megélni a delet nagyon emberi és mégis emberfeletti érzés. innen indultunk neki az utolsó harmadának a túránknak. Egy teljesen más világba csöppentünk. Mert amit ott látunk az csodálatos. Elmerültünk a szép élvezetében és abban a sebességben, amit a hegy adott nekünk.

Göncruszka és Gönc várt mi ránk, mint jó barát, de villám gyors volt a találkozás, mert Gergő szülei már vártak ránk Báttyánál a Pitvaros vendéglőben, Telkibányán. Hát neki is indultunk az utolsó kis emelkedőnek. Szép ütemben másztunk és hamar ott találtuk magunkat Báttyáéknál, ahol addigra már finom húsleves és még finomabb rántott hús várt ránk. Az, hogy még almás sütit is kaptunk maga volt a mennyország. Innen a lehető legmélyebb kaja kómát is kiheverjük muszáj volt felmászni a bő 150 méter szintet tartalmazó kaptatón, ami ott hever a település mellett. Lefelé imádom, felfelé pedig mindig degeszre tömött gyomorral kellett menni, így sokra nem emlékszem, csak hogy meg kell mászni. Miután felértünk már csak egy dolog volt hátra: Elgurulni a kocsiig. Innentől mindenki örömből gurult.

Egész napunkat a KOM-ok szórása tette ki, volt itt átöltözés KOM, leves evés KOM, kilátás KOM és minden egyéb, amire csak KOM-ot szórhattunk.

Számomra ilyen az, amikor megélem a szabadságom és a végén látjuk, hogy Afrika kinézetű útvonalon tekeregtünk a Zemplénben!

Köszönöm ezt a szép napot mindenkinek, akinek lehet, Baglyos Daninak, Szűcs Gergőnek és szüleinek, Varga Norbinak! Szuper volt

Szerző: Szobota László

KépekÚtvonal

Szabolcsban hasítottuk az aszfaltot

Gergelyiugornyáról indultunk Tivadar felé végig a töltésen, kerékpárúton. Tivadarból kiérve Tarpa felé fordultunk, ahol az első frissítést meg is ejtettünk, nagyon melegünk volt, ránk fért. Beregdaróc felé indultunk tovább, de útközben még benéztünk Beregsurányba is. Itt már végig autóúton, elhanyagolható forgalom mellett kiváló aszfalt minőségen. Gelénest elhagyva lassan a túránk feléhez érünk Hetefejércse közelében. Itt egy pár kilométeren keresztül rosszabb minőségű úton haladtunk, de rövidesen visszatértünk a túra alatt jól megszokott kiváló aszfaltminőséghez. 🙂

Tarpán ismét frissítettünk magunkon egy kicsit, aztán indultunk vissza Tivadar felé, ahol a Tisza hídon keresztül Fehérgyarmat irányába tekertünk, ismét kerékpárúton. Fehérgyarmaton fordultunk is a Szamos oldalába, amit követtünk is egészen Olcsvaapátiig, ahol komppal vitettük át magunkat Olcsvára. Innen már szinte éreztük a parkolóban ránk várakozó autó fenyőfa illatosítóját, és utolsó nagy levegővételek közepette érkeztünk vissza a Gergelyiugornyai parkolóba. 🙂

Képek

Szomszédig pörgettük

Tunyogmatolcsra autóval érkeztünk és a Székely Fogadó parkolójában parkoltunk le. Itt lepakoltuk a kerékpárokat és neki is lendültünk a túránknak. Úgy 3 kilométert kellett autóúton haladnunk, aztán jött is a kerékpárút végig a Szamos töltésen. Elég jó minőségű aszfalt végig néhol egy-két kereszt irányú repedéssel, de nem vészes, nagy lendülettel tekerhető végig. Forgalommal annyira nem is találkoztunk, itt – ott helyi munkába járó kerékpárost leszámítva.

Szamosbecsnél levezet a kerékpárút a főútra, itt ezt egy picit átgondolatlannak éreztük, hogy a kerékpárút a nagy forgalmú főútba torkollik bele és itt kell a hídon áttekernünk, majd vissza a kerékpárútra. Innen már nincs sok a romániai határig, ahol egy határőr autó parkolt és jelezte ő is a táblákon kívül, hogy itt bizony véget ér az utunk, nincs más csak visszafelé. Próbáltunk érdeklődni, beszélgetni a határőrökkel, de nem nagyon voltak olyan kedvükben. Kíváncsiak lettünk volna a kerékpáros forgalomra, mint a magyarországi, mint a romániai oldalról, hogy milyen sűrűn járnak erre, de ezt nem sikerült megtudnunk tőlük. Visszafelé úton Hermánszeg után egy kis holtágnál lefordultunk, tettünk egy kis kitérőt, itt is kerékpárúton. Vissza fel a töltésre, itt valamit elnézhettünk, mert egyszer csak elfogyott az út, később rájöttünk, hogy egy kereszteződéssel hamarabb kellett volna fordulnunk, érdemes figyelni. Innen visszatérve már ismét az ismerős útvonalon haladunk tovább vissza a Fogadóig.

Remek túra volt, számunkra ismeretlen utakon a jó idő ismét velünk volt, no meg persze a szél is. 🙂

Képek

Afrikát rajzoltunk

Zemplén kerülés

Sárospatakról indultunk, a vár melletti parkolóból (ingyenes a parkolás). Megvártunk mindenkit és egyszerre lendültünk neki a 100 kilométerünknek.

Sátoraljaújhely felé indultunk meg, de az oda útra betettünk egy kis kanyart, Károlyfalvánál fordultunk le Rudabányácska irányába, ahonnan visszafordultunk a Kalandpark irányába. Érdemes azt a kis kanyart beletenni, csodaszép szerpentines utakon növelhetjük a pulzusunkat, mert itt bele is futunk az első kisebb emelkedőbe. Újhelyt elérve célba vettük Pálházát, itt végig kerékpárúton haladtunk. Pálházára beérve megkezdtük a kapaszkodást Telkibánya irányába, szép emelkedő, bele kell állni rendesen, de a látvány kárpótol mindenért. Ahová egyszer feltekersz, onnan le is vezet az út, így is volt itt is, Telkibányára úgy érkeztünk meg, mint a TGV. ?

Gönc közelébe érkezve, kiérve a hegyek közül megérkezett a szél is, de nem sokáig volt edzőtársunk, fordultunk is be Villmánynál Regéc felé. Jött is az emelkedő, emelkedett is a pulzus rendesen, az út minősége hagyott némi kívánni valót maga után, de felfelé nem nagy sebességnél nem okozott túl nagy problémát. Felérve a Regéc várhoz vezető úton, megpihentünk kicsit és csodáltuk a látványt ami elénk tárult. Megebédeltünk, frissítettünk kicsit és indultunk is tovább. Az út itt is elég kátyús volt, így hiába a lefelé, észnél kell lenni a nagy kátyúk miatt. Regécről szinte Tolcsváig gurultunk, itt a főutat keresztezve Vámosújfalutól már nem volt sok vissza Sárospatakig. Végig szinte nyílegyenesen dimbes-dombos utakon értünk vissza Sárospatakra. Visszapakoltuk a kerékpárokat a szállítóra és indultunk haza.

Nagyon jó kis túra volt, az időjárás is nekünk kedvezett, holott ez reggel még nem úgy nézett ki, de magunk mögött hagytuk az esőfelhőket és végig napsütésben tekertünk. ?

Képek