Afrika hadtest bevetésen
Amikor átkerült a Tekeregj Norbi szervezte Zemplén-kerülés május 28-ra, már tudtam, hogy ott a helyem, és hogy olyan irgalmatlan jó buli lesz, amitől beleborsódzik majd a hátam. Mikor összeállt a vadállati csapatunk, már utolsó sejtemig biztos voltam abban, hogy ez móka lesz, ez lesz maga a nagybetűs SZABADSÁG.
Pálházán kiszedegettük bringáinkat és miután felvettük a játszós ruhát egyből indult a buli. Jó magam beindítottam a KZD-t (Kraken Zene Doboz) és teszteltük, hogy milyen is az, amikor életünk filmjéhez már forgatás közben megadjuk az aláfestő zenéket. Alig pattantunk nyeregbe már mondtam is: -Nem nézzük meg Vágáshutát?! -ekkor már mindenki sejtette, hogy a kispart is napirendi ponton lesz 
de miért is ne lenne?! Országútival talán az egyik legkeményebb és legszebb jutalommal kecsegtető kaptató az. Mesés az, ahogy lábaink alatt, szemünk előtt elterül a Zemplén, mint kecses dáma, aki a szalonból haza érve a dzsentri ágyában elterül és hívogatóan pillant rá.
Mikor beértünk Vágáshutára, azért mindannyian összenéztünk a templom előtt, ki lesz az, aki elsőnek fordul neki a „falnak”… Vigyorogtunk is rajta, ahogy tinédzser mosollyal néztünk egymásra. Aztán Dani volt ki megmondta, hogy ne legyünk puliszkák kenjük el a száját a hegynek 
Olyan jó érzés az, amikor már az első száz méteren kistányér küllőn fut a lánc, és tudod, jön itt még kutyára kamion 
Haladunk felfelé egyenletesen, mint szerencsétlen kisvasút és mindenki dízelesen alacsony fordulaton, de annál nagyobb nyomatékból forgatja a pedálokat.
A helyiekben olyan imádni való az, hogy sok esetben csak húzgálnák a szájukat a népek, de itt nem! Itt tudják, hogy aki felmerészkedik oda az ember a talpán… izé… kerekén. Bácsika kedélyesen szurkolt és ebben a pillanatban mind azt éreztük, hogy mi vagyunk Contador, Quintana vagy épp Nibali. Elmondhatatlan, mennyit tesz hozzá a kedvünkhöz egy-egy ilyen pozitív mentalitás. Itt nem sajnálja senki sem tőlünk azt, hogy szabadok vagyunk, hogy élvezzük minden egyes ingerünkben a napot, a szenvedést, azt, hogy a nekünk ott és akkor, csak az Isten előtt van elszámolni valónk.
Fenn már várt mi ránk a kilátás és ez a gyönyörű Zemplén talán még ki is sminkelte magát, de ha nem, akkor is biztos, hogy legszebb arcával mosolygott vissza és buzdított arra, hogy még! Még! MÉG!
Lefelé még csak szolidan eresztettem ’Rico-t, mert bár drága argonom szereti a tempót, én inkább azt szeretem, amikor mindketten épségben érünk le a hegyről.
Ha már megvagunk irány Sátoraljaújhely. Végig bringaút, bennük önfeledt jó kedv és miénk a világ.
A Magas-hegy és a Kalandpark egyaránt kacsingatott és hívogatott, de ennek a kísértésnek nemet kellett mondanunk. Újhelyen becéloztuk a Lidl-t, hogy vegyünk egy kis elemózsiát. Természetesen sikerült belefutnunk egy frusztrált, komplexusoktól szenvedő egyénbe, akinek 30-as táblánál és záróvonalnál nem elfogadható a 34-es tempónk. Dudaszó, amit mi a barátság nemzetközi jeleivel honoráltunk. Én már ekkor mondtam, hogy tuti a Lidl-be siet, mint mi. Úgy is volt! Megálltunk és emberünkből máris hiányzott minden fölényesség és düh. Majd, amikor Dani megszólította látszott, hogy ő ott a mindenható és még annál is több. Talán maga Chuck Norris. Persze a nagy arcból nem sok maradt, mer hiába tudta, hogy igazunk van, attól mégis csak ő az „autós” szóval neki van igaza. Míg Norbi kint várt minket, emberünk is végzett próbálta postásnak nézni barátunkat, és megmondta, hogy újhely az ő városa. Szóval aki eddig nem tudta, Újhely egy 1.2-es zöld szívó opel corsa-s úriemberé (nyílván csak szerénységből nem a X6-ossal jár a LIDL-be)
Irány Sárospatak!
Van egy sajátos szelleme az egész Bodrog menti tájnak, más, mint a Tisza ártere, sokkal inkább kis aranyos kedves patak, aki próbál a kedvedben járni, de ha felbőszíted megmutatja ki veri a szöget a falba. Ebbe a hangulatba csodásan illik az a robosztus és fenséges nyugalom, amit a hegyek árasztanak. Mert azt gondolom, amikor bármelyik tatár, török, labanc vész volt a közelben ezek a hegyek mindig keblükre fogadták az embereket és elrejtették őket erdők mélyén, völgyek között. Bár hálátlan az ember mégis gondolni kell arra, hogy ezek a vidékek és az összes, ahol élünk mi értünk van, és mi érte, különben ellenünk fordul.
Patakra érve a vár lábánál lefelé ereszd el a hajam és mindig vicces az érzés, amikor jaszkari robogósra rárobbantasz 50-nel és az kicsit értetlenül nyelezi a 49cm3-t te pedig ott vagy és nem ereszted, mint postás bokáját a foxi.
Patak és Bodrogolaszi között szembe jött velünk kis Sagan és egy barátja, e közben Norbi bekapott egy defektet, nekünk pedig időnk akadt kicsit gyönyörködni a tájban a Giant-ben és persze felszabadultnak lenni
Ezután a vámosújfalusi benzinkúton felfújtattuk a bringákat üzemi nyomásra, kis szellőztetés a kompresszorból és irány Tolcsva majd még távolabb Regéc. Erdőhorváti legnagyobb baja az legnagyobb előnye is. Rossz az út ezért nem járnak arra sokan, de ezért mi sem száguldozhatunk ész nélkül. A táj, a zene és a többiek által árasztott hangulatban elkap mindenkit a Zen és a nyugalom szigete érzés. Mikor megálltunk egy kútnál, a házból kikukucskáló gyerekek teljesen el voltak rajtunk ámulva, és ilyen esetekben mindig abban bízok, hogy előbb-utóbb ők is megtapasztalják azt, amiért mi ezt csináljunk.
Hosszas sunyi emelkedőt leküzdve Regéci sasfészek lábán a fűben heverészve megélni a delet nagyon emberi és mégis emberfeletti érzés. innen indultunk neki az utolsó harmadának a túránknak. Egy teljesen más világba csöppentünk. Mert amit ott látunk az csodálatos. Elmerültünk a szép élvezetében és abban a sebességben, amit a hegy adott nekünk.
Göncruszka és Gönc várt mi ránk, mint jó barát, de villám gyors volt a találkozás, mert Gergő szülei már vártak ránk Báttyánál a Pitvaros vendéglőben, Telkibányán. Hát neki is indultunk az utolsó kis emelkedőnek. Szép ütemben másztunk és hamar ott találtuk magunkat Báttyáéknál, ahol addigra már finom húsleves és még finomabb rántott hús várt ránk. Az, hogy még almás sütit is kaptunk maga volt a mennyország. Innen a lehető legmélyebb kaja kómát is kiheverjük muszáj volt felmászni a bő 150 méter szintet tartalmazó kaptatón, ami ott hever a település mellett. Lefelé imádom, felfelé pedig mindig degeszre tömött gyomorral kellett menni, így sokra nem emlékszem, csak hogy meg kell mászni. Miután felértünk már csak egy dolog volt hátra: Elgurulni a kocsiig. Innentől mindenki örömből gurult.
Egész napunkat a KOM-ok szórása tette ki, volt itt átöltözés KOM, leves evés KOM, kilátás KOM és minden egyéb, amire csak KOM-ot szórhattunk.
Számomra ilyen az, amikor megélem a szabadságom és a végén látjuk, hogy Afrika kinézetű útvonalon tekeregtünk a Zemplénben!
Köszönöm ezt a szép napot mindenkinek, akinek lehet, Baglyos Daninak, Szűcs Gergőnek és szüleinek, Varga Norbinak! Szuper volt 
Szerző: Szobota László
