2018-ban kezdtünk el beszélgetni a kihívásról, Kállai Krisztián, Vass József és jómagam Varga Norbert. Jöttek az ötletek, mit hogyan is kellene?! Legyen hát a Zemplénben egy teljesítménytúra, aminek bárki nekilódulhat. Ismert utakon kell kerékpároznunk hegyeken, völgyeken, 150 kilométeren keresztül 3000 méter szintet gyűjtve! Kitaláltuk az útvonalat és kitűztünk egy időintervallumot amikor teljesíthető a túra: ez nem lett más, mint április 1. – október 31. Így hát megszületett a Zemplén 3000 nevű teljesítménytúránk. Elkészítettük hozzá a weboldalt is ahol az útvonalat, szabályokat, teljesítésre jelentkezést és a teljesítés beküldését találjátok!
Jött a jó idő és felpörögtek az események, jöttek sorra a teljesítések, még a nyár előtt, a nagy meleget elkerülve. Szépen sorban érkeztek az e-mailek, mi pedig csak toltuk és toltuk a dolgot, egyszerűen nem volt rá időnk, amikor lett volna, akkor az időjárás nem kedvezett nekünk.
Szerda körül random felhozódott a téma és eldöntöttük, ha esik, ha fúj, megyünk, most már nincs mese, nekünk is meg kell csinálnunk! Ahogy közeledett a vasárnap egyre rosszabbodtak az esélyeink a teljesítésre, sőt egyáltalán az elindulásra is, ugyanis előtte két nap is esett az eső, de nem csak úgy esett, hanem ESETT! Végül úgy döntöttünk, hogy nem tántorít el minket az időjárás, és milyen jól tettük.
Még szombat este megnéztük az előrejelzést, az 5 órai indulást pedig eltoltuk picit, 6 óra lett belőle, de így pont már-már napsütésbe érkeztünk meg. Szokásos zempléni start pontunk és a túra kezdőpontja is, a pálházi a benzinkút parkolója. Gyorsan pakoltunk és el is indultunk 7:30-kor.
A cyclocross bringák aszfaltra tapadtak és elindultunk Kovácsvágáson keresztül egy kis eldugott falucskába Vágáshutára, itt a Zemplén legmeredekebb aszfaltozott útján Kispart tetejére, ami nem egy hosszú mászás, de annál meredekebb 14-16% között mozog a meredeksége, így óvatosan másztunk felfelé, mert még csak most kezdtük a napot és hjaj, de sok van még előttünk! Kispartról legurultunk, majd ezzel a lendülettel egy kicsit lankásabb hegyecskére Nagypartra billegtünk felfelé, a frissen aszfaltozott úton, majd jöttünk is lefelé, mint akit kergetnek. Józsi meg is jegyezte, hogy ,,azért az aszfalton a cx gumi nem éppen a tapadásáról híres”, érezte, hogy csúszott, szitált a kanyarban. Leértünk vissza Vágáshutára, itt biztattam kicsit Józsit, hogy már 3000 szintből 300 megvan, nincs sok hátra. Meg is köszönte a bíztatást és közben jót is nevetett, tudva, hogy még azért sok kilométer és szint áll előttünk!
Haladtunk kifelé Vágáshutáról, Józsi megjegyezte, hogy ,,ma itt bizony fázni nem fogunk” és oda kell figyeljünk a sör… akarom mondani a folyadék pótlására! Nagy szerencsénkre a Zemplén falvai jól ellátottak, vízzel és sörrel is érdemes feltankolni az üres kulacsokat, hogy a hegyeken ne legyen gondunk!
Visszagurultunk egészen Pálházáig, onnantól Kőkapu irányába lódultunk meg, de még előtte elfordultunk Gerendás-rétre, ahol az elején még kicsit lankás, sőt talán sík is volt a terep, de így legalább volt időnk gyönyörködni a reggeli Zemplénben, ugyanis a ködös erdő és a reggeli napfény játéka gyönyörűen tárult elénk, nem mindennapi látványt nyújtva.
Könnyedén feltekertünk Gerendás-rétre, Józsi kicsivel előttem ért be, mire felértem éppen kicsatolta a sisakját és vette elő a telefonját, már fotózott is. A kötelező fotók után gurultunk le a déli oldalra, egészen a sorompóig, itt fordultunk meg és mivel ez az oldal nem olyan meredek és hosszú, így elég ütemesen kapaszkodtunk felfelé. Vissza legurultunk Kőkapu felé és Kishután még frissítettünk. Következett Bózsva, majd egy rövidebb mászás Telkibánya irányába, de még előtte az emelkedő tetején jobbra fordultunk a radartorony irányába. Itt érdemes figyelni mert semmiféle tábla nem jelzi és az út eleje direkt dózerút, kavicsos, de 1 kilométer után tökéletes aszfalt fogad bennünket. Itt felfelé körülbelül 4 kilométert mászunk, de a feléig nincs is gond, viszont onnen indul a feketeleves, 2 kilométer combos szakasz. Ahogy elérünk a szigorúan őrzött objektumhoz, azonnal forduljunk meg a kerítésnél és guruljunk lejjebb mert nem szeretik a látogatókat, azokat meg főleg nem, akik fotózgatnak is!
Innen tempósan hamar leérünk Telkibányára a Pitvaros Étterembe (ezt kifejezetten ajánljuk a túrázóknak, mert nagyon jól főznek és kedvező árban kínálnak finomságokat és ha a jelszót bemondjátok, ami nem más, mint: ZEMPLÉN 3000, még kedvezőbb vagy esetleg egy nagyobb adagot kaptok az asztalotokra). Itt egy órát szántunk ebédre és pihenőre, ami hamar és jókedvűen telt, itt volt a táv fele körülbelül, de még a szint nem volt a felénél.
Abaújvár felé vettük az irányt, itt is másztunk kicsit, közben hallottuk a nótát, azt hittük, hogy Gyuri jön a Mi kis falunkból, de végül jókedvű emberkék kiabáltak ki az autóból, hogy hajrá! Felértünk az emelkedőre, majd még egy kis dimbes-dombos rész után gurultunk be Kékedre. Itt tudtuk, hogy kemény lesz, ugyan is innen indult a nap leghosszabb és legmeredekebb mászása, a kékedi emelkedő, egészen fel László tanyáig. Józsi mondta, hogy ez volt a mumusa, több helyen 10%-os meredekségű. Felfelékben a már bevált, szokásos módszerünket alkalmaztuk, hogy mindenki saját tempóban megy és fent találkozunk. Itt meg kellett állnom ugyanis volt rajtam egy mellényszerű kis bogárháló a mez alatt, nos ezt le kellett vennem, mert felfelé is volt és egyébként is telibe sütött a nap. Tudtuk, hogy ha ez megvan akkor innentől szinte már megvagyunk bár, László tanyára háromszor kell felkapaszkodnunk, három különböző start helyről, így volt az első a kékedi emelkedő. Fent Józsi bevárt, aztán gurultunk le Hollóházára, egészen le a település másik végére, majd innen vissza a Vadász büféig, rövidke kis pihenő szokásos sör/kávé/kóla frissítés. Felfrissülve indultunk meg a második mászásra, ami furcsa volt mert nekem ez esett a legjobban, ezt leérve Józsi is úgy érezte. Józsi ismételten hamarabb ért fel, mint én, de fordult is mert mondta, hogy fázik 32 fokba…Mondtam neki, hogy mire leérek Eskárosba kérje ki a kólámat, jött a válasz, hogy a pizzát is, és mire én leérek akkorára talán kész is. Mire én leértem Józsi a templom előtt ücsörgött az árnyékban, gondoltam itt adják a pizzát?! Aztán mesélte, hogy két helyen is volt, de egyik helyen sem fogadtak el forintot és bankkártyát sem, na de még ATM-et sem tudták, hogy van-e valamerre, de legközelebb euro-t készítünk. A templom udvarán friss és jó hideg víz jön a kútból, érdemes frissíteni.
Kis pihenő és irány a harmadik, egyben az utolsó László tanya mászásunk, itt igazából az Skárosból kivezető út volt a nehéz, itt volt a legmeredekebb, aztán kiengedett kicsit, majd az út további része a tanyához már ismerős volt. Még első mászásunknál a hegy lábánál letettem az esőkabátot és minden felesleges cuccot, amit nem kell cipeljek felfelé háromszor. Megbeszéltük Józsival, hogy a következő találkozó ismételten Hollóházán, a Vadász büfé lesz. Jó stratégia volt ez részemről, mert mindig mire a frissítő pontokhoz értem, Józsi mindig kikérte a kólámat. 😀
Na de még Lászlótanyán, mikor felértem, apa és fia pakolásztak és mire megfordultam pont indultak is lefelé, a kisfiú mondta, hogy „APA APA érjük utol!!”,tudtam hol kavicsos hol lehet szélesebbre engedni hol nem, nos hát engedtem is lefelé, nem is értek utol, de olyannyira siettem lefelé, hogy majdnem otthagytam a cuccomat a fa tövében, vissza kellett forduljak, ekkor értek utol.
Szóval leértem Józsihoz a büfébe, ahol várt is a jó hideg kóla, de mondtam, hogy ne maradjunk túl sokáig mert jön felfelé a vihar, úgyhogy gyorsan néztünk egy radar térképet is aztán sietősre vettük az indulást, vagyis hát vettük volna… mert Józsi ledefektelt, nem tudjuk hogyan, de a szelep leszakadt a tövénél, gyors csere és indultunk is Füzér irányába, mert jelezték többen is a teljesítettek közül, hogy sokaknak nincs meg a szint, csak a füzéri mászást követően. Füzérkomlós végénél a kerékpárúton Füzér irányába fordultunk, itt is emelkedett végig, majd kis pihenő és kezdődött a keményebb mászás fel a vár parkolójáig, hiányzott, mint egy falat kenyér így a végére. Gyorsan néztük a szintet készült a kötelező fotó és indultunk is mert bizony már itt kopogtatott a vihar a sisakunkon. Lefelében felértünk egy autósra, aki nem nagyon tudta, hogy mit akart, merre akar menni, aztán csak kitalálta, hogy pont arra amerre mi is, így lefelében végig feltartott minket. Kérdeztem Józsit menjünk, előzzük? Mondta igen, már 60 körüli tempóval hasítottunk, de mindig direkt annyit gyorsított, hogy pont ne tudjunk elmenni mellette. De nem kell ám elhinni, hogy mi voltunk erősek 150 kilométerhez közeledve, meg amúgy is… ugyan is innen végig lejtett Pálházáig. Még bent Pálházán volt erő egy autó sprintre, mondván, nehogy már 155 legyen a max pulzusom.
Közel 10 óra után, a tervezett időben, szinte hajszál pontosan fél 6-ra érkeztünk meg a parkolóba, itt már önfeledten vigyorogva, hogy igen sikerült teljesíteni az általunk kitalált Zemplén 3000 teljesítménytúrát. Noh meg annak is, hogy a vihar előtt visszaértünk, ugyanis áthúztam a cipőmet beugrottam a caddy-be Józsi beadogatta a bringákat, lekötöttem és mire kibújtam megjött a vihar is, szóval tökéletesen sikerült az időzítésünk.
Amikor kitaláltuk ezt az egészet, csak reménykedni tudtunk, hogy ilyen sokan fogják teljesíteni és hogy egyáltalán nekünk is sikerülni fog, mert ehhez bizony kell egy alap kondíció és fejben is kitartónak kell lennünk, ha teljesíteni szeretnénk!
Összességében egy látványos kerékpáros teljesítménytúra, nem kell versenyeznünk senkivel, magunkat tesszük próbára. Természetesen meg lehet csinálni gyorsabban is, de nekünk az volt a cél, hogy élvezzük és olyan dolgokat lássunk, amiket még nem vettünk észre, több ilyen is volt, meg is lepődtünk. Ami mindenképpen jó érzés volt, hogy egyszer sem jutott eszünkbe, hogy abbahagyjuk, de az sem hogy rossz ötlet volt belekezdeni.
Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudjuk, ám kellő edzettség és állóképesség hiányában nem érdemes belekezdeni.
Mindenképpen tervezzük az ismétlést, talán gyorsabban, hogy azért megdöntsük a mai időnket. 🙂
Sok sikert azoknak, akik ezután szeretnék kipróbálni és keressenek minket bizalommal, az idei év sem ért még véget, de annyit elárulunk, hogy készülünk még pár meglepetéssel idén is és jövőre is vannak terveink. 😉
Vannak vasárnapok, amikor a vidéki emberek, templomba mennek, mint mi is. Vannak vasárnapok, amikor zarándokolnak, mint mi is. Vannak vasárnapok, amikor meg bicikliznek, mint mi is.
Ez a a három volt most egyszerre, mert amikor a KKB bringásai korán kelnek, korán indulnak és korán utaznak, akkor bizony az már valami nagy dolgot sejtet. BORSOD CROSS – MISKOLC CX MK!
Így vetettük minden kerekünket a miskolci utak valamelyikére. Megérkeztünk és az időjárás húzta még a száját kicsit, de amikor volt alkalma rápillantani a pályára, amit összeraktak Dovák Dávidék, egyre jobban és jobban kezdett ránk mosolyogni. Sóhajtásai is kezdtek egyre kisebbek és melgebbek lenni, hogy nekünk zarándokoknak a rajtunkra az időjárás a legszebb és legvidámabb arca jusson.
A csapat három részből állt össze, voltak a Master2-esek vagyis Száva Tamás és Vass József. Aztán ott voltunk mi a hobbitok: Gyetvai Viktor, Kelemen Attila, Nyíri Zsolt, Teslér Attila, Varga Norbert és jó magam Szobota „kraken” László. Meg persze voltak a fotós, segítős, szurkolós és biztatós emberek, mint Göncz Ildikó, Szűcs Gergő, Tóth Levente és Vass Réka, és akkor még nem is tudom elmondani hány meg hány tirpák társunk volt ott.
Először Száva Tamásnak és Vass Józsefnek pörgethettük a kerekplőket és harsoghattuk hangosan a hopp hopp hopp-ot. Szerintem az első pályán töltött kör után éreztük mind, hogy most még röhögünk az ők vezeklésén, de ezt még biz’ Isten visszakapjuk, és háromszor, mint tette azt Ludas Matyi Döbrögivel. Végül a nagy meccselés közepette Tomi kategória 13.-ként, míg Józsi 16.-ként fejezte be a kőkemény 50 perces sárdagasztást.
Ezután kicsit ódzkodva, kicsit menekülve, de mi is rászántuk magunkat az öltözésre… Abban a néhány fokban el sem lehet mondani, mennyire nem volt akarat megfagyni, de muszáj volt melegíteni menni, azt meg ünneplős ruhában lehet megtenni.
Nagy kacagások mellett és kis alaktrészeink gúnyolása árán, de csak összeszedtük magunkat, nyeregbe pattantunk és körözgettünk, döngicséltünk, hol itt, hol ott, de egy volt a lényeg: menjünk! Nyelezgettünk kicsit ide. Kicsit oda. Melegedési folyamat beindult, főleg a chillis lóbalzsam kúra után. Ugye Zsolti?!
Előttünk még a minyonok mentek és versenyeztek egyet életre-halálra, de esküszöm, minden ott lévőre és még arra is, aki ott se volt, hogy a gyerekfutam volt olyan akciódús, mint egy-egy hobbi verseny. A kicsik fülükön és a lábukon is igyekeztek levegőt venni, mindegy volt, hogy a pálya saras vagy épp a pampás részén voltak. Mert volt itt bizony tengerpart és pálmafák meg óriás aloe. Hangulatot kelteni nem pénzzel kell, hanem ezekkel az őrültségekkel, amik szinte ingyen vannak. Szóval a kis manók kihajtották magukból azt is, ami jó ha 5 év múlva lesz bennük. De csodás volt látni, ahogy ezek a kis mókusok fújtatva, kiállva utolsó wattoccskáikat is mozgássá konvertálják és az utolsó 3 centin is küzdeni akarnak.
Kis cukorkák szívfacsaróan tették a kereket és ezt követően mi barmok is begyűltünk a karámba még a rajt előtt tíz perccel. Aztán persze viccelődtünk, mert már tudtuk, hogy a keselyűk nem véletlenül gyűltek körénk. Ők már tudták, hogy ez a mészárszék adni fog számukra annyi koncot, amin jóízűen kacagva tudják megbosszúlni korábban kapott szemétkedéseinket.
Aztán visszaszámlálás és már dördült is a start pisztoly mi meg belevetettük magunkat a fél órás ihaly-csuhalyba. Rajtot követően egyből egy pocsolya, aztán szegélyperem, és közben balról kerültük a körcsarnokot. Majd félig megkerülve azt egyből egy újabb balos le a rézsűn és vissza a rézsűn. Felpattansz tekersz, mert azt hiszed jó lesz. De nem lesz az. Megint futsz, kaparsz és csúszkálsz, mint disznó a jégen. Ismét le ezúttal már fel is ülsz. Pulzusod az egekben vagy még talán afölött is. Csiki-csuki balra jobbra. Utána ugyanez jobbról-balra. Most megint fordítva és reverzbe is. Na akkor itt már látod, hogy ott az a rézsű, de most még magasabb, még meredekebb, akkor is teszel rá és neki gyorsítasz, mert korábban láttál olyat, aki hallott olyanról, aki azt kitekerte. Khm… te meg törtetsz felé, mert „Há nehogy má’ én ne mennyek fe’!” De megsúgom nem is mentem fel. Fog a nagyanyám térde kalácsa időt pocsékolni! Futok nyélen, mert az a gyorsabb, a versenyt meg a leggyorsabb nyeri meg. Érthető nem?! Na fent vagyok de ajjaj le is kell menni. Ha már talpalsz le is korcsolyázol és vissza már ilyen konszolidált, udvarias kis lépcső visz. Azon meg hopp-hopp-hopp! Fent vagy, ugye milyen jó?! Nem. Felülsz leszáguldasz, féket felejtsd el, az a gyávák vára, te menjél csak komolyan. Versenyző vagy. Van rajtad rajtszám is. Értem?! Eriggyé köcsög leértél és kis szánkózást követően örülsz, hogy az aszfalton kicsit tudsz szusszanni. Ott legalább nem kell tekerni. Annyira… Jön a mocskos jobbos ott füvön, sárban nyél. Balos, 30 méter előre. Balos vissza tempó 4. BALOS VISSZA TEMPÓ!!! Ok. ezt követően alig öt méter jobbos nyújtott. Vissza teli. Megint öt méter balos, vissza nyél. Sikán. Jobbra emelkedő, sár és jobbra be a pampákra. Keresztül a homokágyon. Végén balos, keresztül rongyolsz a füves sarason. Megint balos aztán jobbra ott a falon futás, mert a sarasra járt karó kerülés ilyen. Onnan kicsi egyenes majd balra megint aszfaltos, tempós, pihenős 200 méter. Jobbra saras emelkedő (ha nem tűnt volna fel volt egy kicsi sár). Mászás közepén ajándék palánk. Köszi fiúk. Onnan enyhe balos kicsit nagyobb sikán, majd jobbra ki belőle és derékszögű bal a domb tetőn végig aztán balra le a „letörésen”. Erre álljunk meg pár szóra. Ez az akadály a pályában bármelyik világkupán megállta volna a helyét. Füves, saras rész olyan puha földben, amit az első 50 perces futam tejbegrízzé változtatott. Mire mi odakerültünk ez már messze nem volt vészes hiszen vájatokban kellett lesiklani. De amíg nem volt kijárva, ez volt a pálya darálója, de szerencsénkre már kialakították az előttünk versenyzők a megfelelő nyomokat. Első kerék bele és végig visz csak döntsd el melyik a tiéd, mert mindegyik tengelyig ért. Ezen túl vagy és irány egyenesen, jobbra nyújtva, vissza balra, vissza jobbra és rongyolj neki a falnak. Feltekersz (már ha tudsz), aztán fent 40 méter után le jössz róla balra abból jobbra kicsi egyenes utána megint jobbra és szinte rögtön balra a sártengeren keresztül. Aszfaltos pihenő. Jobbos nyújtott sáron átvágós, aszfaltra érkezős és emelkedőnek fel megrakod a célig. Nagyszerű csaták voltak a pályán és mindenki megküzdött a helyezéséért. Nyíri Zsolti bejött nyolcadiknak, jó magam mögötte 29 másodperccel kilencedik, Varga Norbi tizenhatodik szorosan mögötte Kelemen Attila őket közvetlenül Teslér Attila követte és Gyetvai Viktor érkezett be huszonegyedikként (első magyar kupa versenyén).
Ebből volt nekünk négy és már a második körben sípoltam, mint a pánsíp. Végig volt meccs, hiszen aki a rajtban alszik az később kényszerül rakni a kereket. Így értem fel egyre jobban és jobban. A négy kör alatt nagyjából nyolc helyet jöttem fel. Szerintem ebben a pályában benne volt minden, ami a cyclocross-t jelentette.
Célba érkezés után kezdtük el kielemezni, az ez de síp síp síp síp jó pálya volt síp.
Az külön említést érdemel, hogy az a hangulat, amit mind a csapattársak, család tagok és mind a szervezők árasztottak felénk, vagy épp a Superior-os srácok a dobszóval. Köszönni lehet csak azt, amit az időjárás és a szervezők adtak nekünk ezen az egy napon. Hálásak vagyunk az ilyen versenyekért, pályákért, még akkor is, ha verseny tempóban az összes apró szentet megemlítjük gondolataink során. Már akinek van rá agykapacitása, hogy levegő be-levegő ki, pedál le-pedál le programon kívül képest más is futtatni az op rendszere.
Ezer szó meg még egy. Az biztos, ez egy csodálatos esemény volt, ahol minden tagunk tobzódott a jókedvben és úszott a hangulatban. Fürödtünk a sárban mégis imádtuk.
Jó gyereknek lenni, legalább egy-egy mocskos cx verseny idejéig.
Reggel 6 óra: Dáviddal elkezdtük a pályát építeni.Nemsokára megérkeztek a pályaépítő pro team többi tagjai,így 8-ra pikk-pakk,kész lettünk. Kisvárdáról kaptunk hófogó hálót,a célterület teljesen profi lett. A versenyzőkkel együtt a hó is elkezdett szállingózni,megérkezett a meterológia által beígért havazás. És ez volt a mai nap kulcsa!!
Havazásban még nem volt cross futamunk,így egy nagyon jó derbinek néztünk elébe.Versenyünket megtisztelte a cyclocross elnök,és több bajnok.
A gyerekeknek csináltunk egy kisebb kört,jó látni,hogy egyre többen vannak,és egyre motiváltabbak,külön dícséret érte a szülőknek!
Gyors átszalagozás után jött a hobbi futam.Végig mentem a pályán,1-2 helyen volt csak saras,de az egyre jobban szakadó hó,még nem maradt meg. Ennek ellenére nehéz dolguk volt a versenyzőknek.Meg nekünk. Ugyanis én először beálltam kört számolni.Hát nem egyszerű,most és itt nagyon köszönöm akik segítenek ebben,tényleg nagyon nehéz.
A hobbi futam végén a pálya elkezdett „átrendeződni”,a hótakaró majdnem a teljes pályát befedte. Így azt lehet mondani,hogy mindenkinek kicsit új volt a pálya. Bemelegíteni szokás szerint nem volt időm,már nem is nagyon zavar 🙂
Lassan beszállingóztunk a rajthoz. Bal oldalamon a regnáló Master bajnok,jobbomon a Magyar bajnok,mögöttem Zorán,KisJózsi,Dávid,Endre, Doki….illusztris egy társaságba csöppentem na
RAJT: BuZso,és CserG elpattantak,nem is kell rájuk figyelni, más tempóban közlekednek. Egy fiatal, és Endre után viszont én kanyarodok.Ilyen még nem volt, hogy ilyen jól kapom el a rajtot. Az első egyenesben a fiatal urat otthagyom,és próbálok élhető tempón maradni. Ez azt jelenti, hogy melegítés nélkül is már az elején jó tempót menni,de nem besavasodni. Nehéz ügy.
A pályán a versenyt megelőzően mentem vagy 70 kört,de az most majdnem semmit sem ér, ugyanis a havas pályán 1 perccel megyek lassabban,mint az edzésen.
A gumiválasztás: közepesnek értékelem,ugyanis előre felraktam a roket ront,de ahelyett hogy hátra is ezt tettem volna,oda tegnap a racing ralph jutott. Ez hiba volt,mert a bicaj hátulja minden kanyarban csúszkált,hiába eresztettem le 2 bar környékére. A kocsiba volt ugyan egy roket,de nem lett volna időm cserélni. Nem volt azért olyan veszélyes, csak a kanyarokban azért jobban tart.
Sebaj, a pálya nagyon klassz,legalább tanulok csúszkálva haladni. Az első kör végén Endrét masszívan követem,mögöttem kicsi rés,ahogy látom Zorán, és Dávid. A terv: Zorán felér, én magam elé engedem, és együtt felmegyünk Endrére.
A valóság: Zorán felér,elengedem, egyből leszakadok. Na jó,nem az ő hibája, nem volt meg hozzá az erőm. Egyenesekben nagyon erősen tudott menni, néhány kanyarig viszonylag tartottam,mert ott én voltam kicsit jobb, de minden a helyére került, őt innen nem nagyon láttam.
Endrére vagy 2x felértem, de ekkor már a 4. körben tartottunk, kezdtem érezni a szervezői munka fáradalmait, kontaktot vesztettem. Mögöttem Dávid Kis Józsival, lassan de lopják az előnyömet. Aztán egyszer csak Józsi egyedül üldöz, éppen csak, de jobban halad. A dupla palánk után mindig sokat bukok, az spd-t rugdosni kell, hogy a jeges hó lemenjen róla, és be tudjak lépni.
A 6. körben Józsi néha felér a kerekemre. Figyelek.Fél szemem hátul. A tempója nem sokkal volt nagyobb mint az enyém,a kigyorsításnál jobb vagyok. Vagyis a csiki-csukis résznél, és a padok kerülgetésénél nem engedem elém, mert akkor félő hogy meglóg.
7. körben számomra ugyanez a játék,erősen kigyorsítok, utána a kanyargóson pihenek előtte. A pulzus 170-175 végig.
Azt sejtettem,hogy az utolsó körben nem fogja ezt annyiban hagyni,de szerencsére bennem is maradt egy kicsi. A kör elején az egyenest meghúzom, az első előzési lehetőségtől megfosztottam. A kanyargón magamra engedtem, aztán a homokos dombon megint erősen támadtam. Ez ahogy láttam, sokáig kitartott, mert csak a főiskola utáni részen ért vissza rám. Elszánt vagyok,tudom,hogy ott megint nálam az előny, a dombra kiállva felküldöm a bicajt,megint egy kicsi rés,nem zavar, hogy a csiki-csukin vissza zárkózik. A kör tempójára jellemző, hogy körök óta nem láttam Endrét magam előtt, most meg visszazártunk rá majdnem,már csak vagy 50 méter előnye van. Persze tudni kell, egy krossz verseny utolsó körében ennyi előny az nagyon sok, ráadásul én full piros zónában megyek ebben a körben, így valószínű ha fel is érek rá, biztos lenne rá válasza.
A palánk előtti két egyenest úgy teszem meg, mintha ez lenne a vége, kiállva fullba nyomom. Szemem keresztbe, pulzus 3 dobbanás/perc felett kicsivel.
A palánkra figyelek, ha ott Józsi előtt vagyok, akkor nem hiszem, hogy onnan már meg tud előzni. Így volt,de a palánk el is döntötte, mert Józsi hibázott picit,így a maradék két kanyarban már az sem zavart,hogy nem kapcsol be a pedál. Így értem be absolut 5. helyen, kategória 4. Elégedett vagyok verseny után,nagyon jót tett a pályának hogy havazott, igazi krossz pálya lett, magamhoz képest jól ment, jó lett a forma
115 nevezés (induló), ami rekord a verseny történetében , bár elmondhatom hogy Kisvárdán hagyományosan sok az induló A verseny szervezése 1 hónapot vett igénybe, szerencsére minden támogatónk pozitívan állt a dologhoz. A pálya nyomvonala adott volt, folyamatosan jártunk ki edzésekre.
A versenypályát csütörtökön kezdtük építeni,akkor a karókat helyeztük el, pénteken pedig a pálya nagy részének a szalagozása is megtörtént. Kellett is az előredolgozás, mert a verseny előtt is volt még bőven feladat.
Reggel 7-kor érkeztünk, sátrak kipakolása, célkapu felfújása, és a versenyzők már el is kezdtek gyülekezni.
A Tirpák Cross sorozat ma újabb „mérföldkőhöz” érkezett, ugyanis a versenyünkre kilátogatott Dr Seszták Miklós Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztere.
10 óra után a gyerekek elrajtoltak, akik az eddigiekhez képest egyre nagyobb számban indulnak. Jó látni, hogy van utánpótlás, Bükkszentkeresztről komplett csapat érkezett
10:45-kor aztán a legnépesebb mezőny, a hobbi kategória is elstartolt a maga 5 körére. A pályán nyújtottunk ahol tudtunk, a tavaszi versenypályához képest 1 perccel lett hosszabb.
12:00-kor rajtolt az ELIT futam, igencsak szép számmal, kb. 25-en rajtoltunk el a 8 körös futamon .
Fantasztikus hangulat volt, rengetegen szurkoltak a pálya mellett, biztattak mindenkit. Idén is nemzetközi volt az esemény hiszen Ukrajnából, Szlovákiából és Romániából is érkeztek határontúli barátaink.
Itthonról pedig szinte a teljes keleti régió versenyzői eljöttek, Békéscsaba, Miskolc, Debrecen kerékpárosai tiszteltek meg minket.
KKB Csapat összefoglaló:
2017.11.04.-én Kisvárda adott otthont a KKB – Kisvárda és Környéke Bringások szervezte KisVÁRda Crossnak, mely a második fordulója volt a Tirpák Cross 3. évadát futó cyclocross versenysorozatnak.
Hatalmas mezőny gyűlt össze minden kategóriában, így összesen 115 főt számláló tömeg volt a vár-tónál. A verseny meggynitóján tiszteletét tette Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter is.
A népes gyerek futamon megmérették magukat a kicsik. Nekik két körük volt a 2,6km-es pályán. Mindannyiuk arcán látható volt a küzdeni akarás és a versenyszellem. 10 órakor rajtoltak el a legifjabbak. A fiúk között elsőként Szögyéni Ádám (KKB) végzett, őt követte Andrij Dragula majd Görög Dániel. Lányok között Nagy Vanda, Krotilla Otilía (KKB), Molnár Fanny és Szabó Boglárka sorrend lett a befutó.
11 órakor hagyta el a rajtot a népes Hobbi mezőny, mely magába foglalt az U18, Felnőtt Férfi, Felnőtt Női, Master 1 illetve Master 2 kategóráikat. Az 5 körös futam során abszolút elsőként Benke Gábor ért célba őt követte Kanyári Zsombor és Cizma Zsolt. Még a Felnőtt Férfi kategória dobogóját is ők foglalták el ezzel az eredménnyel.
U18 Fiú kategóriában Takács Valent Márk volt az első, Kovács Ákos második és Steványik Benedek a harmadik helyezett. U18 Lány kategóriát Világi Virág nyerte magabiztosan.
Felnőtt Női mezőny versenyét Gaál Izabella nyerte őt követte Márián Krisztina és Fekete Kata
Master 1 kategóriában szoros versenyt követően a köevetkező eredmény állt be: Szögyényi Gábor (KKB) első, Nyüsti István második, Pásztor Zoltán (NYÍR-MTB) harmadik.
Master 2-es versenyzők is megküzdöttek egymással és végül Gál István volt közülük a leggyorsabb őt követte Bakos Zoltán és Oleksandr Dragula.
Délben indult útnak a 8 körös megmérettetésre az Elit Felnőtt, Master és MTB kategóriák. Itt szoros és izgalmakban gazdag versenyt abszolútként megnyerő Kanyári Botond ért először a célba aztán Farkas Attila és Hrenkó Norbert futott be.
Elit Master eredménye: 1. Farkas Attila 2. Eke Zoltán 3. Száva Tamás (KKB)
Elit MTB eredménye: 1. Hrenkó Norbert 2. Molnár György 3. Pintér Attila
A versenyt követően jó hangulatú tombola sorsolást tartottak a szervezők, értékes nyereményekkel.
A KKB versenyzői a következő eredményeket érték el: Gyerek Fiú: Szögyényi Ádám 1. Gyetvai Viktor 5. Balogh Lőrinc 6. Szögyényi Szabolcs 10. Tóth Norbert Márk 11.
Gyerek Lány: Krotilla Otília 2.
Hobbi Férfi: Varga Norbet 6. Szónok Bertalan 8. Tóth Norbert Tibor 9. Zsóri András Gábor 12.
Hobbi Női: Nagyné Révész Katalin 4.
Hobbi Férfi Master 1: Szögyényi Gábor 1. Kelemen Attila 13. Halász István 16.
Elit Felnőtt Férfi: Géczi Gergő 2.
Elit Master: Száva Tamás 3. Vass József 5.
Elit MTB: Szobota László 5.
Gratulálunk minden résztvevőnek! Köszönjük az önzetlen munkát a szervezőknek és a segítőknek, Molnár Tüzépnek a faanyagot, Nexus Holding Kft.-nek a hírverést, valamint Kisvárda Város Önkormányzatának segítőkészségét!
A Tirpák Cross robog tovább, immár a 3. évadot „tapossuk” Céljaink idén sem változtak.
Szeretnénk minőségi és élvezetes házi sorozatot rendezni a megye, illetve a régió kerékpárosainak. Igyekszünk felkarolni a fiatalokat, a feltörekvő tehetségeket illetve versenyzési lehetőséget biztosítani a téli időszakban a kerékpársport szerelmeseinek mindig alacsony költségek mellett.
Ennek a sorozatnak a 2. állomása a KisvárdaCross futam. 2017-ben már volt egy verseny a Várban, Várliget néven most ezt illesztettük bele a Tirpák Cross sorozatba. A tavaszi versenyen rekord indulószám volt, reméljük ezt most is sikerül elérnünk. Számítunk a versenysorozat, minden eddigi résztvevőjére valamint szeretnénk a helyi és környékbeli fiataloknak is lehetőséget biztosítani hogy kipróbálják magukat a Cyclocross/MTB szakágban.
Futamainkra nevezési díj nincs. A sorozatban résztvevők az első alkalmon átvett rajtszámmal indulhatnak
Amikor Nyíregyházán elkezdjük a Cyclocross szezont,90 indulóval a „jubileumi” 10. Tirpák Cross futamon
Az utcán még teljes sötétség volt,amikor 5.50 kor beparkoltam a robinzon dombon. David Dovak al együtt érkezünk. A pályán végig sétáltunk,megbeszéltük a feladatokat.6.15 kor jött a pályaépítő pro team brigád. Körülbelül 10-en voltunk,a srácok irdatlan rutinnal,rekord idő alatt összerakták a pályát. Emlékszem évekkel ezelőtt féltem ettől a pályától,sok idő volt a szalagozás,de mostanra olyan rutinra tettünk szert ebben,hogy 2 óra alatt összeállt minden,sátrakkal,hang teknikával,rajtkapuval egyetemben.
Fotó: Farkas Attila
A pályaépítés végén Soti jóvoltából egy nagy meglepetés ért,ugyanis kaptam egy nagyon jó ajándékot(képek közt megnézhetitek)
8 után jöttek a regisztrátorok,és az első versenyzők is elkezdtek szállingózni. A kezdeti ködös időt szép kora őszi idő váltotta fel,várható volt a nagy indulószám,és a jó verseny.
A mezőny abszolút nemzetközi volt,ugyanis többen jöttek Ukrajnából, Romániából, Szlovákiából,meg persze sokan eljöttek a szomszédos megyékből.
A pálya kezdetben csurom víz volt,de a napsütés és a kellemesen fújó szél hamar felszárította,így a gyerekfutamokra már teljes száraz volt a nyomvonal.
10 kor elindítottuk a legkisebbek futamát,egy könnyített pályán,nagyon jó volt látni,hogy tavalyhoz képest több mint 2x annyian voltak(kb 20 fő) .A gyerekek nagyon nagy lelkesedéssel nyomták végig a köreiket,jó volt látni őket,ahogyan terhelik a pedált,a szülők pedig izgatottan kísérik figyelemmel csemetéjük versenyét.
Video: Kovács Szilárd
A kicsik futama után eljött a legnépesebb mezőny ,a hobbi futam. A több mint 50 induló teljesen benépesítette a dombot,a rajt után olyan mint egy végtelen kígyó. Bármerre néztünk,mindenhol voltak versenyzők,nagy meccsek dúltak a pozíciókért. A torkomnak itt annyi lett,annyit kiabáltam,drukkoltam.
A futam után aztán elmentem melegíteni kicsit, igaz csak másfél kört tudtam,utána volt némi szervezői feladat,aztán be álltunk a rajthoz. Kicsit kacifántos volt a rajtprocedúra,de csak úgy tudtuk jól megoldani. Volt akinek nem volt egyértelmű,ezért leszálltam,és elkezdtem elmagyarázni. Ezzel annyi probléma volt,hogy már ment a Fire rajtzene,így csak annyi időm volt,hogy vissza szaladjak a bicajhoz,és már el is indultak,vagy is:
RAJT: Boti,Dávid,Mura Pisti,egy montis,után 5. ként kanyarodtam. Dávid,és Boti kicsit elnyúltak,de nem foglalkoztam vele,14 kör,az mélyen beszántja az izmokat,főleg ha már az első körben savban megfürösztjük. Így nem is nagyon forszíroztam a full terhelést,de a montis nagyon feltartott,így őt gyorsan kikerültem,és a lépcsőnél felugrottam Pistire. Az első körben vonatoztam mögötte,nem mertem támadni,elvégre ő egy nagyon erős versenyző,tudom,hiszen mindig elporolt,mellettem csak a pályán eltöltött 70+ kör szólt,így maradtam mögötte,és néztem milyen íveket használ.
Fotó: Szűcs Gergő
A kör jól sikerült,piros zónát elkerültem,a kategória pozíciója 2. az első pedig 50 centivel van csak előtte,ráadásul azt érzem,hogy nem megyünk erősen,még nincs meg a 3 szívdobbanás/másodperc
A kör feléig visszafogom magam,aztán a lépcsőn lefutom Pistit, vállamon a bicajjal,nyitok egy picike rést. Persze ennek ára van. Ahogy Zozó mester mondta,láttam Elvist,a pulzus a 180 felett jár,savban úszok,de pillanatnyilag átvettem a kategória vezetését.. A piros zóna nem volt probléma,ismerem a pályát,innen azt kell csinálni,amiben jobb vagyok. Egyenletes köröket,minél gyorsabban.
Ekkor a Dávid-Boti duó már közel 20 mp-vel eltávolodott,esély nem volt rá,hogy felérjek,inkább arra rendezkedtem be,hogy stabilizáljam magam. Körülbelül 4 kört mentem egyedül, az látszott,hogy a kategória ellenfelemtől stabilan távolodom,viszont Hacsi Ákos gyorsan közeledik-közlekedik.
2 kör múlva a cél egyenes lefelében magam elé engedtem,de nem engedtem el,”ráakasztottam a kampót”. A míg a futásnál a vállamon vittem a bicajt,addig mindig ő volt a gyorsabb,de utána megpróbáltam a lépcsőn tolni a bicajt,és akkor már ugyanazzal a lendülettel mentem én is. Az egyenesekben erősebb volt a versenytársam,a technikás részeken nálam volt egy pici előny.
Fotó: Cizma Zsolt
Így mentünk vagy 4 kört,ő elment az egyenesben,én visszazártam a kanyarokban. Aztán egy lekörözésnél túl nagy rés támadt,plusz a derekam is egyre jobban reklamált,ezért muszáj voltam elengedni,és kinyújtogatni.
A maradék távot,ami azt hiszem 2 kör volt,senkitől nem zavartatva küzdöttem le,így értem be absolút 4.,kategória 1 helyen.
Verseny után 40 perccel eredményhirdetés,és a szokásos tombola.
Fotó: Vígh Atilla
Itt szeretném még egyszer megköszönni MINDENKINEK aki bármilyen formában hozzá segített minket,hogy egy ilyen szuper verseny napot tudtunk összehozni.
