Skip to main content
Értesítések

Tag: mtb

Zempléni MTB kerékpáros körtúra

Posted on 2017.06.01. - 10:10 by

Makkoshotykáról indult a csapat, rögtön meg is indultunk az első csúcs felé (501 méter), amelyhez egy hosszan felfelé tekeregő út vezet. Az út minősége nagyon jó, végig salakos dózerút egészen a Gerendás rétig. Picit küzdöttünk a sárral, de nem volt vészes, sok helyen kikerülhetőek voltak a pocsolyák. Aztán jött egy remek hangulatú defektjavítás, remek tanácsokkal. ?

A Gerendás réti kis pihenő után ismét felfelé indultunk, a Nagy-Péter-mennykő felé, ami a túra csúcspontja mind kilátásban, mint magasságban. Itt ismételten megpihentünk, kigyönyörködtük magunkat elkészültek a kötelező fotók, és útnak indultunk, irány Kőkapu, ahová szinte berobogtunk mint egy tgv. ?

Innen ismét felfelé kezdődött az utunk, aszfaltozott kerékpárúton, félúton némi navigációs probléma után, kicsit bekavarodtunk, de megoldottuk a helyzetet, ketté vált a csapat és megnéztük melyik a jobb út, majd ismét találkoztunk az utolsó csúcsunkon, ahonnan már csak egy 9 kilométeres lefelé szakasz volt csak hátra.

Nagyon jó és kemény túrát tudhatunk magunk mögött, élményekkel tele, remek hangulatban.

Képek

Zemplénben jártunk

Posted on 2017.06.01. - 09:45 by

A hosszú hétvégén Zemplénbe tekertünk. Nyíregyházáról indultunk Makkoshotykára, majd kis pihenő és alvás után másnap indultunk tovább.

Pontosabban indultunk volna, egy remek kis körre a hegyekben, ha nem mosta volna el az eső a napunkat. Így csak délután tudtunk tekeregni a hegyek között, ami jó móka volt, mindezt persze kerékpárral nyakig sárosan. Másnap délelőtt ragyogó napsütésben indultunk a hegyeknek, ahol jó pár emelkedőt megmásztunk és közben remek képeket készítettünk.

Az útvonal még ide az oldalra nem került fel, mivel nem jártuk végig, de ezt hamarosan pótoljuk és képekkel, leírással megtalálható lesz. 🙂

Képek

Makkoshotyka – Kőkapu kerékpáros körtúra

Posted on 2017.06.01. - 09:42 by

A túra elején rögtön egy 456 méteres csúccsal indítottunk, aminek nagy kedvvel indultunk neki az elején lendületesen tekerve, majd az utolsó pár száz méteren annyira bekeményedett a terep, hogy nem tudtunk már tekerni, így szenvedősen kellett feltolnunk a csúcsra. A meredek úton az ingatag talaj és a borzasztó meleg sem segített, de leküzdöttük.

A csúcsra felérve, mindenki pótolta a folyadékot és szőlőcukorral, csokoládéval tömtük meg magunkat, készülve a nagy zúgásra lefelé. Nem is sokat tekertünk vízszintben, pár száz méter után megkezdődött, amire már mindannyian vártunk, megindultunk lefelé. Remek minőségű úton (látszott, hogy karban van tartva, nemrég egyengethették, mert látszottak a munkálat nyomai). Fél úton egy vas sorompó lassított minket, erre vigyázni kell, mert a sebesség igen nagy és figyelni kell, hogy ne szegje fejünket (elég magasan van).

Nagyhutára beereszkedve, rögtön töltöttük a kulacsokat, és mindenki fülig érő szájjal mesélte a maga sztoriját az ereszkedésről.

Innen végig aszfalton tekertünk át Kőkapura, ahol megpihentünk, fagyiztunk, majd vissza fordultunk és megindultunk a második csúcsunkra. Itt nagy meglepetésünkre, mivel még senki nem járt erre, aszfaltozott kerékpárút fogadott minket, aminek felfelé örültünk is. A csúcsra felérve, megpihentünk, majd a pihenőnél elágazó erdészeti utakból természetesen a legbarátságtalanabb volt a miénk.

Itt már lefelé indultunk, elég meredek és sziklás terepen, tele vízátfolyással, és kiálló hegyes sziklákkal és sokunk örömére remek kis ugratókkal. Elég meredek terep és nagyon kell figyelni, mert könnyen ledobhat minket a paripa. Ettől eltekintve a túra legjobb része volt ez a rész. Hercegkútra beérkezve, már csak egy kis ösvényen kellett áttekernünk, hogy visszaérjünk a kiindulási pontunkra, Makkoshotykára.

A túra végén a jól megérdemelt vacsora közben szinte egymás szavába vágva jöttek a sztorik, “Ú az a rész…“, “Aaa… de az is milyen jó volt, mikor…“, “Oda vissza kell mennünk!“, “Elhagytam a szemüvegem…“. 🙂

Mindenki nagyon élvezte, és sok élménnyel gazdagodott. Reméljük, legközelebb még többen leszünk.