A túra elején rögtön egy 456 méteres csúccsal indítottunk, aminek nagy kedvvel indultunk neki az elején lendületesen tekerve, majd az utolsó pár száz méteren annyira bekeményedett a terep, hogy nem tudtunk már tekerni, így szenvedősen kellett feltolnunk a csúcsra. A meredek úton az ingatag talaj és a borzasztó meleg sem segített, de leküzdöttük.
A csúcsra felérve, mindenki pótolta a folyadékot és szőlőcukorral, csokoládéval tömtük meg magunkat, készülve a nagy zúgásra lefelé. Nem is sokat tekertünk vízszintben, pár száz méter után megkezdődött, amire már mindannyian vártunk, megindultunk lefelé. Remek minőségű úton (látszott, hogy karban van tartva, nemrég egyengethették, mert látszottak a munkálat nyomai). Fél úton egy vas sorompó lassított minket, erre vigyázni kell, mert a sebesség igen nagy és figyelni kell, hogy ne szegje fejünket (elég magasan van).
Nagyhutára beereszkedve, rögtön töltöttük a kulacsokat, és mindenki fülig érő szájjal mesélte a maga sztoriját az ereszkedésről.
Innen végig aszfalton tekertünk át Kőkapura, ahol megpihentünk, fagyiztunk, majd vissza fordultunk és megindultunk a második csúcsunkra. Itt nagy meglepetésünkre, mivel még senki nem járt erre, aszfaltozott kerékpárút fogadott minket, aminek felfelé örültünk is. A csúcsra felérve, megpihentünk, majd a pihenőnél elágazó erdészeti utakból természetesen a legbarátságtalanabb volt a miénk.
Itt már lefelé indultunk, elég meredek és sziklás terepen, tele vízátfolyással, és kiálló hegyes sziklákkal és sokunk örömére remek kis ugratókkal. Elég meredek terep és nagyon kell figyelni, mert könnyen ledobhat minket a paripa. Ettől eltekintve a túra legjobb része volt ez a rész. Hercegkútra beérkezve, már csak egy kis ösvényen kellett áttekernünk, hogy visszaérjünk a kiindulási pontunkra, Makkoshotykára.
A túra végén a jól megérdemelt vacsora közben szinte egymás szavába vágva jöttek a sztorik, “Ú az a rész…“, “Aaa… de az is milyen jó volt, mikor…“, “Oda vissza kell mennünk!“, “Elhagytam a szemüvegem…“. 🙂
Mindenki nagyon élvezte, és sok élménnyel gazdagodott. Reméljük, legközelebb még többen leszünk.