Szálkahalmi tanösvény

A tanösvény látogatása során egy átfogó keresztmetszetet kapunk a Hortobágyi Nemzeti Parkban található legjellemzőbb szikes pusztai élőhelyekről és a jellegzetes talajfelszíni formákról. A tanösvény kiinduló állomása és egyben névadója, a Szálka-halom nevű őshalom, úgynevezett kurgán, melyet a 3-4 ezer évvel ezelőttelőtt itt élt nomád, pusztai népek építettek. Eredetileg kultikus és temetkezési helyként, később megfigyelőpontként használták. Rajta fut keresztül az egykori debreceni-újvárosi határárok. A halom neve a két település civakodásainak emlékét őrzi, mert ez a halom mindig is szálka volt az érintettek szemében. A Hortobágy szikeseire jellemző összes növénytársulás megfigyelhető itt.

Növényvilág

A tanösvény bejárása során a Hortobágy szikeseire jellemző növénytársulásokat mind megtaláljuk. Löszpusztagyep-maradványokat találunk a Szálka-halmon, a régi debreceni határárkon, illetve a hajdani ősfolyók által létrehozott, szikes gyepek közé ékelődő löszhátakon. Dús növényzetéből a legfontosabb a védett macskahere, továbbá az osztrák zsálya, a kunkorgó árvalányhaj, a taréjos tarackbúza, a közönséges borkóró. A talaj humusztartalmának csökkenésével a löszpusztagyepet felváltja a füves szikes puszta, ahol a főbb társulásalkotó növények a pusztai cickafark és a veresnadrág csenkesz. A gyengébb minőségű szikes talajokon alakul ki az ürmös szikes puszta, ahol a veresnadrág csenkesszel a sziki üröm alkot társulást. A kopár szikeseken két fontosabb növénytársulás jön létre a vízborítottságtól függően. A nedvesebb szikeseken mézpázsitos szikfokvegetáció, míg a szárazabbakon bárányparéjos vakszik alakul ki. Leggyakrabban a fenti két társulás szomszédságában találhatjuk a nedves szikfenekeken kialakuló szikér-szikfoknövényzetet, ahol a kígyófarkfű és a vékonyka útifű tenyészik. A pusztarész legmélyebb fekvésű középpontjában a Fecske-rét szikes mocsara terül el. A nyíltvízű mocsártól kifelé haladva először nádasok, gyékényesek nőnek, majd szikes mocsártársulásokat (sziki nádas és szikikákás) találunk. Kifelé haladva gyengébb minőségű talajon hernyópázsitos sziki réttel, jobb minőségűn pedig ecsetpázsitos sziki réttel találkozhatunk.

Állatvilág

A löszhátak leggyakoribb emlősállata az ürge, amely több ragadozó madarunk, így a kerecsensólyom, a parlagi sas, a pusztai ölyv legfontosabb zsákmányállata. A védett pusztai görény is szinte kizárólag ürgével táplálkozik. A halom mellett húzódó löszhátra telepített szárnyékerdő nemcsak vetési varjú telepnek, hanem az elhagyott fészkekben költő kékvércséknek és erdei fülesbaglyoknak ad otthont. A mocsarak, mocsárrétek partján bíbicek, piroslábú cankók, nagy godák, a zsombékosokban pedig pettyes vízicsibék és sárszalonkák költenek. A hortobágyi szikes gyepek leggyakoribb költő énekesmadárfaja a mezei pacsirta. Őszi madárvonuláskor darvak, vadludak, récék tízezrei vonulnak át a Hortobágyon, így októberi időszakban a tanösvény – főként a Fecske-rét – környékén gyönyörködhetünk bennük. A téli pusztai tájképet hósármányok, sarkantyús sármányok, téli kenderikék csapatai és a magasban köröző rétisasok színesítik.

Forrás: hnp.hu