A Királyréti Erdei Vasút, azaz a 317-es számú vasútvonal Kismaros és Királyrét között, a Börzsönyben található 11,55 km hosszú, 760 mm nyomtávolságú, egyvágányú vonal.

Kisvasúti napja: május első szombatja.

Ez Magyarország 3. legforgalmasabb kisvasútja, őt a Lillafüredi és a Szilvásváradi kisvasutak előzik meg, 4. helyen pedig a Mátravasút áll.

A mai Királyréti Erdei Vasút elődjének számító keskenynyomközű vasutat 1893-ban Frankensiessdorf János porosz gróf építtette 600 mm nyomtávolsággal. A vasút fő rendeltetése a termelt fa elszállítása volt a gróf négyezer hektáros erdőbirtokáról.

1912-ben a vonalat felújították és szárnyvonalakat építettek (Királyrét–Bajdázó; Királyrét–Cseresznyefa rakodó; Kismaros–Dunaparti Rakodó; Kismaros–Nógrádverőce MÁV állomás) Ekkor már a pálya lényegében a mai nyomvonalon futott, csak kisebb nyomvonal-korrekciókat végeztek azóta. A gazdaság központja és a vasúti műhely Paphegy állomáson volt. Hét gőzmozdonnyal végezték a szállításokat, nagy volt a forgalom. Az erdőgazdaság és a vasút többször tulajdonost és nevet változtatott.

1924-ben a svájci Hoffer Cuno tulajdona lett a birtok. Új neve 1926-ban Királyréti Uradalom és Ipartelek Rt. lett. Az előző években elhanyagolt vonalakat felújították. A hálózat közel 30 km hosszú volt, négy gőzmozdony üzemelt. 1927-ben siklópálya (Cseresznyefa rakodó–Inóczi bánya), 1930-ban drótkötélpálya épült (Paphegyi kőzúzda–Inóci kőbánya). 1941-ben a kőbányákat bezárták. A kocsik, mozdonyok javát eladták, csak a Muki és a Triglav nevű mozdony maradt meg. A Triglav nevű gőzmozdony 2007-ben kiállításra került a kismarosi végállomás mellett. A vasút fő feladata a faszállítás lett.

Az erdőbirtok és a vasút államosítása 1945-ben történt. A további fakitermelés érdekében újabb szárnyvonalakat építettek az (1947-es évben a Királyrét–Egyházbükk, az 1949-es évben Egyházbükk–Hárs-patak). A menetrend szerinti személyszállítás 1954. május 26-án kezdődött. Ehhez kezdetben házi gyártású nyitott személykocsikat használtak, később tetővel látták el őket. Az 1950-es években MD–40 típusú dízelmozdonyokat állítottak forgalomba, mellettük a gőzvontatás is rendszeres volt. 1962-ben négy C50-es típusú mozdony érkezett a vasútra, üzembeállításukkal szűnt meg a gőzüzem.

A vasutat 1976. június 6-án úttörővasúttá avatták. 1978 tavaszán a hirtelen hóolvadás, a nagy esők több helyen megrongálták a pályát, ezért üzemszünetet rendeltek el. A vasútra szükség volt, ezért 1979-ben megkezdték az újjáépítést. A pályát ekkor építették át 760 mm nyomközűre. Síneket és egyéb anyagokat kaptak a Cegléd–Hantháza-vasútvonal bontásából. A kisvasút 1981. június 7-én újraindult .

Az 1980-as évek második felében csökkenni kezdett a forgalom. Az üzemeltető 1992. május 18-án rákényszerült a vasút leállítására. Néhány évig támogatástól függően hol üzemelt, hol szünetelt a vasút. Az erdőgazdaság Ipoly Erdő Zrt. néven üzemel tovább. A vasútvonal jelenleg turisztikai céllal üzemel.

2001-től ismét fejlődés jellemezte a vasútüzemet. 2002-ben a járművek állagvédelme céljából tárolócsarnokot építettek Paphegy állomáson. Ismét megjelent a kisvasúton a gőzvontatás, a gőzmozdony felújítását 2003-ra fejezték be. Azóta meghatározott napokon gőzvontatású vonatok is közlekednek a vonalon.

2010-ben Kismaroson az 1. számú kitérővágányra, a vágányok átalakításával együtt, 8 jármű befogadására alkalmas, két vágányos járműtároló csarnokot építettek. Ezzel együtt a kismarosi állomásépületet átalakították, akadálymentessé tették.

Forrás: wikipedia.org