Braies volt a mai nap főszereplője, de előtte még szükségünk volt néhány órára, hogy egyáltalán emberi formát öltsünk. Esős délelőttre ébredtünk, amit most kivételesen egyáltalán nem bántunk, mert végre elérkezett a pihenőnapunk. Tegnap legyűrtük a Grossglocknert, az azt megelőző napokban is becsületesen gyűjtöttük a kilométereket és a szintemelkedést, így a lábak ma hivatalosan is szabadságra mentek.

Nem volt ébresztőórás kapkodás, nem kellett reggel hatkor gélt gyömöszölni a mez zsebébe, és senki nem kérdezte meg, hogy hány százalékos lesz az első emelkedő. Sokáig aludtunk. De tényleg sokáig. Mindenki kipihente magát, amennyire egy többnapos alpesi bringázás közepén ezt egyáltalán lehetséges.

A szokásos reggeli után még üldögéltünk és beszélgettünk egy kicsit a kertben. Valószínűleg mindenki próbálta újra összerakni a tegnapi Grossglockner-napot, a hófalakat, a szelet, a hideget és azt, hogyan jutottunk vissza egyben. A bringák közben békésen pihentek, mi pedig lassan elkészültünk, és megkezdtük a napot.

Irány Olaszország, irány a Lago di Braies!

Egy pihenőnap, amikor nem kellett wattokat számolni

A többnapos bringás túrákon a pihenőnap furcsa műfaj. Az ember tudja, hogy szüksége van rá, de közben nehezen ül nyugton. Főleg akkor, ha a közelben ott vannak a Dolomitok, Olaszország, hegyi tavak, városok, boltok és nagyjából nyolcszázféle tészta, amelyek valamiért mind azt üzenik, hogy őket bizony haza kell vinni.

Teljesen passzív napot ezért nem terveztünk. Nem akartunk újabb komoly túrát, de egész nap a szálláson sem szerettünk volna maradni. Olyan program kellett, ami látványos, könnyen teljesíthető, nem terheli túl a lábakat, és közben mégis ad egy újabb emlékezetes fejezetet az utazáshoz.

A Braies-tó erre tökéletes választásnak tűnt. Könnyű tókerülés, gyönyörű panoráma, friss dolomitos levegő, majd egy kis olasz városnézés és bevásárlás. Papíron nyugodt napnak ígérkezett. Aztán persze megtöltöttük a kisbuszt tésztával, de ne szaladjunk ennyire előre.

Irány a Braies a Lesachtal kanyargós útjain

Kötschach-Mauthen környékéről a Braies felé több útvonalon is el lehet indulni. Mi odafelé a B111-es úton, a Lesachtal irányán keresztül mentünk. Ez egy elképesztően szép, hegyek között kanyargó út, amely több kisebb települést, erdős részt és panorámás völgyszakaszt fűz össze.

Látvány szempontjából nagyon rendben van, sofőrként viszont kevésbé az a „hátradőlök és nézelődöm” kategória. Sok helyen keskeny, kanyargós, és vannak beláthatatlan szakaszai is. Az ember egyik kanyarban még a hegyeket fotózná, a következőben viszont már mindkét kezével a kormányon ül, mert szemből érkezik valaki, aki szemmel láthatóan ugyanúgy meglepődött a találkozáson. Főleg mikor utólag kiderült, hogy Dávid aki vezetett, életében elsőnek járt sofőrként ilyen úton. 😀

Bringás fejjel természetesen az út közben is figyeltük a környéket. Melyik emelkedő milyen lehet, hol lehetne tekerni, melyik szerpentinen lehetne szépen meghalni, majd utána azt mondani, hogy „amúgy egész jól esett”. A pihenőnapon is bringás marad az ember, legfeljebb most az autóülésből elemez százalékokat.

Megérkezés a Braies-tóhoz

A Lago di Braies, német nevén Pragser Wildsee, Dél-Tirol egyik legismertebb természeti látnivalója. A tó a Fanes–Sennes–Braies Natúrpark területén, nagyjából 1490 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Három oldalról világos dolomitsziklák, hegyoldalak és erdők veszik körbe, a déli part fölött pedig a 2810 méteres Croda del Becco, németül Seekofel hatalmas tömbje uralja a látványt.

Ez az a hely, amelyet valószínűleg akkor is láttál már valahol, ha korábban nem ismerted a nevét. Háttérképen, közösségi oldalon, utazási katalógusban, hűtőmágnesen vagy egy motivációs idézet mögött biztosan szembejött már. A Braies gyakorlatilag főállású internetes háttérkép.

Az ember emiatt kicsit tart is tőle, hogy élőben vajon ugyanakkorát üt-e. Sok olyan híres hely van, amit a fotók már annyira túlfényeznek, hogy a valóság csak udvariasan kullog mögöttük. A Braies viszont élőben is nagyon erős.

Ahogy kiérsz a tóhoz, előtted megnyílik a víztükör, mögötte a hatalmas dolomithegyekkel. A víz színe a fényviszonyoktól függően folyamatosan változik: lehet mélyzöld, türkizes, kékes vagy egészen sötét, szinte fémes árnyalatú.

Mit érdemes tudni a Braies-tóról?

A Braies körülbelül 31 hektáros alpesi tó. A legmélyebb pontja nagyjából 36 méter, átlagos mélysége pedig körülbelül 17 méter. A tó egy természetes feltorlódással alakult ki: egy hatalmas hegyomlás elzárta a völgyet, a mögötte összegyűlő víz pedig létrehozta a mai Braies-tavat.

A tónak nincs klasszikusan látható felszíni kifolyása. A víz részben a föld alatt távozik, majd lejjebb, a völgyben bukkan ismét felszínre. Ez már önmagában is érdekes, de természetesen egy ilyen helyhez legenda is tartozik.

A történet szerint a környező hegyekben egykor vademberek aranyat bányásztak. A pásztorok megpróbálták elrabolni a kincset, mire a bányászok föld alatti forrásokat nyitottak meg, a víz pedig elárasztotta a völgyet és elrejtette az aranyat. Más helyi mondák szerint a tó túloldalán, a Croda del Becco sziklái alatt lehetett a föld alatti Fanes-birodalom egyik kapuja.

Hogy tényleg van-e arany a tó mélyén, azt nem tudjuk. Mi nem láttuk. Mondjuk különösebben nem is kerestük, mert már az első hideg vízbe lógatott kéz után eldőlt, hogy a búvárkodást meghagyjuk másnak.

Braies tókerülés: könnyű séta, folyamatos panorámával

A Braies legnépszerűbb programja a tó körbesétálása. A hivatalos klasszikus tókerülő útvonal nagyjából 3,6 kilométer hosszú, minimális szintemelkedéssel, és megállások nélkül körülbelül egy óra alatt teljesíthető.

Ez persze csak az elmélet. Ha az ember minden második kanyarban megáll fotózni, lesétál egy kavicsos öbölhöz, visszafordul valakiért, körbenéz a csónakháznál és háromszor megpróbálja ugyanazt a hegyet lefotózni, akkor könnyen lesz belőle 4,5 vagy akár 5 kilométer. A mi rögzített útvonalunk is körülbelül 5 kilométeresre sikerült.

A részletes útvonaladatokat, térképet és túrainformációkat itt találod:

Lago di Braies: tókerülés a Dolomitok ikonikus hegykatlanában

A tó nyugati oldalán az ösvény többnyire szélesebb, kényelmesebb és könnyebben járható. Ez a rész részben babakocsival is teljesíthető. A tó másik oldalán viszont az út keskenyebbé válik, lépcsők, kövesebb szakaszok és rövidebb emelkedők is megjelennek.

Nem nehéz hegyi túra, különleges felkészültség sem kell hozzá, de azért nem végig egy teljesen sík, térköves sétány. Eső után a kövek, gyökerek és fapallók csúszósak lehetnek, így papucs helyett érdemes normális, stabil cipőt választani.

A tókerülés előnye, hogy szinte minden száz méteren más arcát mutatja a Braies. A csónakháznál még a klasszikus, szimmetrikus képeslapnézetet látod, később a fenyvesek kerülnek előtérbe, majd kavicsos partszakaszok, sziklafalak és kisebb öblök következnek. A déli part felé haladva egyre közelebb érzed magad a Croda del Becco tömbjéhez, amely innen már nem háttérnek, hanem egy egész hegyfalnak tűnik.

A Braies csónakháza és az a bizonyos klasszikus fotó

A tó legismertebb pontja a régi, fából épült csónakház és az előtte sorakozó csónakok. A legtöbb klasszikus Braies-fotó innen készül: stég, fa csónakok, nyugodt víztükör, mögötte pedig a Dolomitok sziklái.

A csónakkölcsönzés szezonálisan és időjárástól függően működik. Nyáron általában lehetőség van evezős csónakot bérelni, de a nyitvatartás, az árak és a működés időjárás vagy vízállás alapján változhat. Emiatt indulás előtt érdemes az aktuális információkat ellenőrizni.

Azt is érdemes tudni, hogy ez a tó legforgalmasabb pontja. A közösségi oldalakon természetesen úgy néz ki, mintha mindenki egyedül érkezne ide napfelkeltekor, és a csónakház személyzete csak arra várna, hogy elkészítse róla élete fényképét. A valóságban főszezonban komoly sor és tömeg is kialakulhat.

Mi nem akartunk mindenáron ugyanazért a négyzetméterért harcolni másik ötven emberrel. Elindultunk inkább a tó körül, és hamar kiderült, hogy a Braies nem csak a csónakházból áll. A körséta során sokkal nyugodtabb partszakaszok és legalább ennyire szép nézőpontok következnek.

A Braies kápolnája és a tó történelmi oldala

A tó nyugati partján található egy apró kápolna is, amelyet a 20. század első éveiben építettek, és 1904-ben szenteltek fel. A kápolna a tóparti szállodához tartozik, belülről általában nem látogatható, de kívülről a tókerülés egyik legszebb épített látnivalója.

A Braies azonban nemcsak természeti, hanem történelmi helyszín is. A tóparton álló Hotel Pragser Wildsee 1899-ben nyílt meg, és már a Monarchia idején kedvelt üdülőhelynek számított.

1945 áprilisának végén a tó és a szálloda a második világháború egyik kevésbé ismert eseményének helyszíne lett. Az SS 137 különleges foglyot szállított a térségbe 17 különböző országból. Köztük voltak politikusok, katonatisztek, ellenállók és az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet résztvevőinek családtagjai is.

A foglyokat végül a Wehrmacht katonái szabadították ki, majd a Braies-tó partján álló szállodába vitték őket biztonságba. A hotel ma történelmi archívumot is őriz az eseményekről.

Furcsa belegondolni, hogy miközben ma emberek sétálnak, csónakáznak és fotózkodnak a tó partján, néhány évtizeddel ezelőtt itt a háború egyik utolsó, feszült története játszódott le.

A szálloda történetéről a Hotel Pragser Wildsee hivatalos oldalán lehet részletesebben olvasni.

Mikor érdemes felkeresni a Braies-tavat?

A Braies egész évben látványos, de teljesen más arcát mutatja évszakonként.

• Tavasszal: kevesebb lehet a látogató, a magasabb hegyeken még hó maradhat, az idő viszont változékony.
• Nyáron: a víz színei ilyenkor a legélénkebbek, minden szolgáltatás működik, viszont ez a legzsúfoltabb időszak.
• Ősszel: a színesedő erdők, a tisztább levegő és a kisebb tömeg miatt az egyik legjobb időszak lehet.
• Télen: a befagyott tó és a havas hegyek teljesen más hangulatot adnak, de az ösvények jegesek, havasak vagy részben lezártak lehetnek.

A nap folyamán a legjobb időpont általában a kora reggel vagy a késő délután. Ilyenkor kevesebben vannak, puhábbak a fények, és nyugodtabb időben nagyobb az esély a szép tükröződésre.

A déli órákban, különösen júliusban és augusztusban, a tó környéke nagyon megtelhet. Aki csendes, szinte üres Braies-élményt szeretne, annak korán kell felkelnie. Igen, még pihenőnapon is. A hegyek sajnos nem támogatják a délig alvó tartalomgyártókat.

Braies parkolás és behajtás 2026-ban

A Braies népszerűsége miatt a nyári főszezonban forgalomkorlátozást vezettek be a völgyben. A szabályok és dátumok változhatnak, ezért indulás előtt mindig ellenőrizd a Braies hivatalos közlekedési oldalát.

2026-ban július 1. és szeptember 15. között, 9:00 és 16:00 óra között a Braies-völgybe autóval csak előzetes online foglalással, érvényes behajtási engedéllyel vagy megfelelő szolgáltatói foglalással lehet behajtani. Gyalog, kerékpárral és tömegközlekedéssel ebben az időszakban is megközelíthető a tó.

A tó közelében három fizetős parkoló található:

• P2
• P3
• P4, közvetlenül a tó közelében

A nyári szabályozási időszakon kívül általában nincs szükség online behajtási foglalásra, de a parkolóhelyek érkezési sorrendben telhetnek meg. A hivatalos oldal is a reggeli vagy késő délutáni érkezést javasolja.

A P4 parkolóhoz és a nyári behajtáshoz kapcsolódó aktuális jegyek a Braies parkolási oldalán ellenőrizhetők.

Mi még a nyári csúcsszezon előtt jártunk itt, így jóval egyszerűbb dolgunk volt. Ettől függetlenül már ilyenkor is látszott, hogy ez nem egy eldugott hegyi tavacska, ahová rajtunk kívül senki nem gondolt eljönni.

Braies tömegközlekedéssel

A tó autó nélkül is elérhető. A 442-es busz Dobbiaco/Toblach és Villabassa/Niederdorf felől közlekedik a Braies-tóhoz. A főszezonban ehhez csatlakozik a 439-es járat Monguelfo/Welsberg vasútállomásától.

2026. július 1. és szeptember 15. között ezekre a járatokra előzetes online foglalás és fizetés szükséges lehet. Ha a busz megtelik, további jegyet már nem lehet vásárolni, ezért főszezonban ezt sem érdemes az utolsó pillanatra hagyni.

Kutyával utazóknak fontos, hogy a dél-tiroli tömegközlekedésen szájkosárra is szükség lehet.

Braies kerékpárral: fel lehet tekerni, de a tavat nem lehet körbebringázni

Mivel ez mégiscsak a Tekeregj.hu, nézzük meg bringás szemmel is a helyet. A Braies-völgy kerékpárral is elérhető, és a nyári forgalomkorlátozás idején ez kifejezetten jó alternatíva lehet.

A Puster-völgyi kerékpárútról Schmieden/Ferrara felé lehet bekanyarodni a Braies-völgybe. Innen a tó körülbelül 5,2 kilométer, nagyjából 300 méter szintemelkedéssel. A végén már közúton kell haladni, ezért a forgalomra figyelni kell.

Fontos, hogy a Braies-tavat kerékpárral nem lehet körbetekerni. A tóparti ösvény gyalogos útvonal, több helyen keskeny, lépcsős és zsúfolt. A bringát a tó környékén le kell tenni, a tókerülést pedig gyalog érdemes teljesíteni.

Bringával érkezve a program jó kombináció lehet: feltekerni a völgyön, lezárni a kerékpárt, körbesétálni a tavat, majd visszagurulni a Puster-völgy irányába. Aki egy pihenőnapot aktívabbra venne, annak ez sokkal jobb ötlet, mint a tóparton turisták között szlalomozni.

Kutyával a Braies körül

A tókerülő útvonal kutyával is teljesíthető, de a nagy látogatószám miatt érdemes pórázon tartani a kutyát. A keskenyebb szakaszokon, lépcsőknél, más kutyák és gyalogosok mellett ez különösen fontos.

Nyáron a kövesebb részek felmelegedhetnek, bár a tó körüli út több helyen árnyékos. Saját ivóvizet és itatótálat mindenképp érdemes vinni. A tó vizére ne alapozz automatikusan ivóvízforrásként.

Kisebb vagy idősebb kutyával számolni kell azzal is, hogy a tó keleti oldalán lépcsők és kövesebb szakaszok vannak. A klasszikus nyugati parti séta könnyebb, és szükség esetén ugyanazon az útvonalon vissza lehet fordulni.

Braies után irány Bruneck

A tó körbesétálása után még bőven volt időnk, így elindultunk a legközelebbi nagyobb város, Bruneck, olasz nevén Brunico felé. Bruneck a Puster-völgy egyik központja, a Dolomitok és a Zillertali-Alpok közötti térségben, a Kronplatz lábánál.

A város történelmi központja kifejezetten hangulatos. A hosszú Stadtgasse mentén színes homlokzatú házak, üzletek, kávézók, éttermek és régi kovácsoltvas cégérek sorakoznak. A központ fölött ott magasodik a Bruneck vára, amely ma a Messner Mountain Museum Ripa kiállításának ad otthont.

Mi azonban ezen a napon nem kulturális mélyfúrásra érkeztünk. Nekünk küldetésünk volt.

Tésztát kellett vásárolni.

Nem egy csomaggal. Nem is kettővel. Hanem olyan mennyiségben, mintha hazafelé lezárnák az olasz határt, Magyarországon pedig végleg megszűnne a szénhidrátellátás.

Amikor kifelé utaztunk, mindenki kényelmesen elfért a kisbuszban. Volt hely a lábaknak, a táskáknak, talán még levegő is maradt közöttünk. Hazafelé ez jelentősen megváltozott. Mindenki szarrá vásárolta magát tésztával, olívaolajjal, szósszal, édességgel és mindenféle olasz cuccal, amiről az ember a boltban hirtelen úgy érzi, hogy nélküle nem lehet élni

A kisbusz néhány perc alatt átalakult egy illegálisnak tűnő mobil olasz élelmiszerraktárrá. Csak remélni tudtuk, hogy a rendőr nem kérdezi meg, miért ül valaki nyolc kiló penne és három csomag linguine között.

Bruneck városáról, látnivalóiról és aktuális programjairól a hivatalos turisztikai oldalon található további információ.

Vissza Kötschach-Mauthenbe Lienz és a Gailbergsattel felől

Hazafelé már nem a B111-es úton mentünk vissza. Szép volt a Lesachtal, de a sok szűk, kanyargós és beláthatatlan szakasz után úgy döntöttünk, hogy inkább Lienz felé kerülünk.

A Puster-völgyből Lienz irányába haladtunk, majd a Dráva-völgyön keresztül Oberdrauburg felé folytattuk az utat. Innen a B110-es út és a Gailbergsattel vezet vissza Kötschach-Mauthen irányába.

Ez valamivel nagyobb kerülő lehet, viszont sokaknak kényelmesebb és kiszámíthatóbb útvonal. Persze a Gailbergsattel sem egy alföldi négysávos. Van benne szerpentin, kanyar és rendes hegyi karakter, vagyis Józsi ismét megkapta a napi adag kedvenc útját. 😀

A hazafelé vezető úton már mindenki csendesebb volt. Egyrészt elfáradtunk a nap végére, másrészt a tésztás zacskók között nehéz volt rendesen megmozdulni. A busz futóműve valószínűleg azt hitte, hogy öt ember helyett egy kisebb olasz étterem teljes raktárkészletét szállítja át az Alpokon.

Esti séta és készülődés a következő legendára

Visszaérve még megejtettük a szokásos esti sétánkat. Ez lassan a napok állandó záróprogramjává vált. Mindegy volt, mennyit tekertünk, másztunk, vezettünk vagy vásároltunk, este még kellett egy kis séta, hogy a test és a fej is lecsendesedjen.

A Braies tökéletes pihenőnapi programnak bizonyult. Nem feküdtünk egész nap, de nem is terheltük túl magunkat. Sétáltunk egy gyönyörű alpesi tó körül, láttunk egy újabb darabot a Dolomitokból, bejártuk Bruneck utcáit, és annyi tésztát vettünk, hogy a következő kisebb világvége már nem érhet minket felkészületlenül.

Az igazi izgalom azonban már ott motoszkált mindenkiben.

Mert másnap jött a hét egyik legjobban várt napja. Talán még a Grossglocknernél is jobban vártuk. Nem azért, mert magasabb, szebb vagy könnyebb lett volna.

Hanem mert a következő célpont az étlapunkon egy igazi bringás LEGENDA!

Hasznos Braies túrainformációk

• Helyszín: Dél-Tirol, Olaszország
• Olasz név: Lago di Braies
• Német név: Pragser Wildsee
• Tengerszint feletti magasság: körülbelül 1490 méter
• A klasszikus tókerülés hossza: körülbelül 3,6 kilométer
• A mi rögzített útvonalunk: körülbelül 5 kilométer
• Szintidő: 1–1,5 óra, fotózással és pihenőkkel inkább 2 óra
• Nehézség: könnyű
• Babakocsival: csak a tó könnyebb, nyugati oldalán ajánlott
• Kutyával: teljesíthető, póráz ajánlott
• Kerékpárral: a tó elérhető, de a tóparti kör gyalogos útvonal
• Parkolás: fizetős P2, P3 és P4 parkolók
• Ajánlott időpont: kora reggel vagy késő délután
• Ajánlott felszerelés: stabil cipő, esőkabát, ivóvíz és réteges öltözet

Kapcsolódó Tekeregj túrák

• Lago di Braies: tókerülés a Dolomitok ikonikus hegykatlanában
• Irány a Grossglockner!
• Monte Zoncolan kerékpárral
• Kölnbrein-duzzasztógát: Gmünd, Porsche Múzeum és Fallbachfall

Miért érdemes felkeresni a Braies-tavat?

A Braies azért jó program, mert különösebb fizikai felkészültség nélkül is megmutatja a Dolomitok egyik legszebb arcát. Nem kell egész napos hegyi túrára indulni, több ezer méter szintet mászni vagy technikás ösvényeken egyensúlyozni. Elég körbesétálni a tavat, és közben szinte minden kanyarban új panorámát kapsz.

A csónakház, a türkiz víz és a Croda del Becco látványa valóban képeslapszerű, de a Braies igazi ereje nem csak az első fotópontban van. A körséta során derül ki, mennyire változatos a tópart, és mennyire más hangulatot ad egy felhős, napos, ködös vagy őszi nap.

Nekünk ez a nap pontosan azt adta, amire szükségünk volt. Pihentünk, de nem unatkoztunk. Sétáltunk, de nem hajtottuk ki magunkat. Láttunk valami egészen különlegeset, aztán bevásároltuk fél Olaszország tésztakészletét.

Nem minden emlékezetes alpesi naphoz kell 3000 méter szintemelkedés. Néha elég egy tó, néhány hegy, egy kis eső, egy zsúfolásig pakolt kisbusz és az érzés, hogy holnap újra kezdődik az őrület.