Milicre fel! 5 fantasztikus jó panorámapont

Posted on 2026.02.21. - 17:56 by Főtekergő

Magyarországi túra: Faágakon át látszik zöld domb és sík táj ködös ég alatt, ideális hely kiránduláshoz. Bal alsó sarokban Tekeregj logó. Tekeregj.hu

Nagy-Milic túra a Zemplénben: csúcsnap, amit mi is mindig újra járunk

Ez a túra akkor működik igazán nagyon, ha nem csak “fel és le” napnak fogod fel, hanem csúcsélménynek: tempó, megállók, kilátópontok és a környék hangulata együtt adja ki a sztorit. A Nagy-Milic a Zemplén egyik ikonikus pontja, 894–895 méter körüli csúcsmagassággal emlegetik, és a hegyvidéki karaktert itt tényleg érzed a lábadban.

Nagy-Milic túra: nekünk ez a bevált “túra-nap recept”

Mi általában úgy rakjuk össze, hogy legyen benne:

kényelmes bemelegítés az elején (nem sprint az első emelkedőn),
ritmusos kapaszkodó középen,
csúcson hosszabb pihenő fotóval és nasival,
lefelé fókusz, mert a Zemplénben a lejtő is “dolgoztat”.

Zempléni túra: Károlyi-kilátó, Nagy Milic

5 panorámapont, amiért megéri Nagy-Milic túrát csinálni

Csúcs környéke: tiszta időben a határmenti hegyhullámzás látványos.
Kilátó a közelben: Hollóháza környékén a kilátó ad extra perspektívát.
Erdei ablakok: ahol a fák közül egyszer csak “kinyílik” a táj.
Gerinc-szakaszok: finom hegyvidéki hangulat, ritka jó fotófényekkel.
Nap végi levezetés: amikor már csak gurul a beszélgetés is.

Nagy-Milic gyalogtúra

Ha szeretnél hivatalos, helyi információt a környék jellegzetességeiről és kilátóról, jó kiindulás lehet Hollóháza oldala is. Hollóháza: Nagy-Milic és kilátó

Kombó tipp: Nagy-Milic túra + Füzér vára egy hétvégén

Mi imádjuk úgy szervezni, hogy az egyik nap a csúcs, a másik nap a vár. Füzér vára különösen hálás célpont, mert látványos és jól “lezár” egy hegyi hétvégét. Indulás előtt nézd meg a hivatalos nyitvatartást (ez szezonálisan változhat): Füzér Vára: nyitvatartás

Belső linkek (Tekeregj.hu)

Miért érdemes végigmenni ezen a Nagy-Milic túra útvonalon?

Mert ez a Zemplén “tiszta íze”: hosszú erdei szakaszok, hegyvidéki ritmus, csúcspont-érzés, és az a fajta csend, amitől a telefon is udvariasabban rezeg. Ha pedig másnap jön Füzér, kész a hétvége.

További túraötletekhez: Tekeregj.hu – Részletes kereső – Tekeregj.hu – Térképes böngészés / útvonal

7 epikus zempléni útvonal és varázslatos kilátás

Posted on 2026.02.21. - 17:39 by Főtekergő

Magyarországi túra: Panorámakép zöld dombokról, fákkal, háttérben hegycsúccsal, tiszta ég alatt. Séta vagy kerékpártúra ajánlott. "Tekeregj" felirat. Tekeregj.hu

Zemplén túra: így raktuk össze a saját “best of” útvonalainkat

Zemplén túra alatt mi azt értjük, hogy egy helyen megkapod a vad erdők csendjét, a várak kőszagú történeteit és a kilátók “na ezért jöttünk” pillanatait. Ebben a cikksorozatban a Zempléni-hegységet úgy bontjuk ki, ahogy mi is bejárjuk: napokra, hangulatokra, és olyan útvonalakra, amikből könnyű saját túrát összerakni.

Zemplén túra térképen: hol érdemes bázist választani?

Ha többnaposra fűzöd fel a környéket, kényelmes bázis lehet a Hegyköz környéke (Füzér, Hollóháza), illetve Sárospatak térsége (tengerszem, Bodrog-part). Mi általában úgy tervezünk, hogy egyik nap “csúcs és panoráma”, másik nap “vár és gerinc”, harmadik nap “különlegesség” (tengerszem vagy vadregényes erdei kör).

Útvonal- és szintadatokhoz jó kiinduló a Természetjáró gyűjteménye, vadregényes részeit bemutató túraleírásokkal. Természetjáró: Egy nap a vadonban

Zempléni túra: Mohás, köves hegyoldal őszi erdőben, ideális hegyi túrához. Ágak között látszik az ég, bal lent Tekeregi logó. Tekeregj.hu

7 útvonalötlet, amiből bármikor tudsz Zemplén túrát építeni

Nagy-Milic csúcs: “legmagasabb pont” hangulat, kilátóval és határmenti panorámával.
Füzéri vár: klasszikus, látványos, családbarátabb tempóban is működik.
Megyer-hegyi tengerszem: rövid, fotóbarát, különleges kőbánya-múlt.
Gerinctúra sziklakilátókkal: ha a “vad és változatos” napot keresed.
Patakvölgy + erdei kör: melegebb napokra, árnyékos útvonalakkal.
Vár-trió nap: ha a kövek beszélnek hozzád (Füzér + környékbeli várak).
Bodrog-parti levezetés: könnyű séta/mozgatás a nagy napok után.

Praktikus tippek: időzítés, felszerelés, biztonság

Időzítés: hétvégén népszerű pontokon (Füzér, tengerszem) korán érkezz.
Réteges öltözet: a környék tud hűvös lenni erdőben, még ha lent tavasz is van.
Talp: a gerinceken és vizes részeken stabil cipő sok bosszúságot megspórol.
Víz + nasi: legyen nálad több, mint amit “biztos elégnek” érzel.

Belső linkek (Tekeregj.hu)

Miért érdemes végigmenni ezen a Zemplén túra “best of” vonalon?

Mert a Zemplén olyan, mint egy jól összerakott kalandmenü: egyik nap csúcs és panoráma, másik nap vár és történelem, harmadik nap pedig valami igazán különc természeti finomság. Ha így fűzöd fel, mindig marad “még egy ok” visszajönni.

További túraötletekhez: Tekeregj.hu – Részletes kereső – Tekeregj.hu – Térképes böngészés / útvonal

Sárpakolás és jeges fürdő, wellness szolgáltatások Szilvásváradon

Posted on 2018.05.29. - 09:28 by Főtekergő

Magyarországi túra: Sáros kerékpáros a hegyi túra után, kavicsos úton, háttérben zöld rét, fehér kerítés és piros tetős épület. Tekeregj.hu

Rögtön az elején azzal indítanám, nem vagyok én az a versenyzős fajta, vagyis eddig nem voltam az, aztán az ősszel valami megváltozott és most itt vagyok egy maratonon. 🙂

Szóval Szilvásvárad Maraton, gondoltam miért ne..? Hirtelen kicsit oda sem figyeltem és már meg is érkeztünk a verseny helyszínére és át is vettük a rajtcsomagot, póló, szórólap, zselé… pár apróság. Aztán indulás átöltözni, mert nincs idő bámészkodni, még be kell melegíteni a rajt előtt. Megindultunk Tomival kifelé kis dombokon keresztül kasul, rúgattuk a pulzust fel- le, ahogy kell. Körülbelül fél órát melegítettünk, jövünk visszafelé, mert idő van lassan, Tomi kiszúrja az esőkabátot a mezzsebben. Mondja nekem: „Nem kell az, minek!? Nem lesz itt eső.” Ezt jegyezzétek meg jól, mert fontos lesz. Mondom jó, legyen, kiteszem, nem viszem magammal. Odaadtam Rékának, aki aznapi fotósunk, segítőnk volt, ezúton is köszi.

Szóval… jövünk vissza, de már látjuk, kis késésben vagyunk, miben lennénk… hisz Tomival mentem melegíteni. 😀 Gyorsan pofátlanul előre tolakodunk, utólag is pacsi mindenkinek aki elengedett. Kezdődik 30 másodperc… közben Levivel szakértjük az íveket, hogy merre, mikor, hogyan, jó kedvben nincs hiány, még 5 másodperc… és…

RAJT! Elindultunk! Fordultunk be egyből a Szalajka völgy irányába, végig aszfalton. Építkezésnek köszönhetően a térburkolat felszedve keresztbe, persze én nem veszem észre… bele, nyekk! nyeregcső lecsúszott abban a pillanatban kb 1 centit, mondom dejó… még el sem indultunk. Hála a jó égnek ennyi problémám volt egész verseny alatt, semmi több. Szalajka útról lefordultunk Tótfalu-völgye felé, akkor itt már néhol lehetett érezni esőcseppeket itt-ott. Már itt eszembe jutott Tomi, „Minek az!? Nem lesz itt eső!”. Noh de mindegy, nem ez a lényeg, haladunk mászunk felfelé, szépen szedjük a szintet összefelé. kicsit túltoltam az elejét, de a végére visszavettem, nem szabad itt menni az elején, hosszú még. Kilenc kilométer után letértünk az aszfaltról, jött az első keményebb, meredekebb mászás, szépen mentem felfelé. Az utolsó méteren pont előttem letette a lábát egy pilóta, így nem volt meg végig… noh mindegy! Gyorsan el is engedtem a dolgot. Ekkor már persze szakadt az eső, reméltem Tomi nem csuklik nagyon előttem. Első mászást letudtuk, itt már taknyos sárban csúszkáltunk lefelé, addig míg utol nem értem valakit, minden oké is volt, nyomvályúban végig szépen poroszkáltam lefelé. Aztán gyorsan meg is lepődtem magamon, lefelé én, utolérjek valakit? De úgy nézett ki, hogy igen… (tudni kell felfelé szeretek menni, de nem bírok, lefelé meg nem merek, szóval bumm… 😀 ) Gyorsan lendületesen nyomvályúból ki, majd be a másikba, első kerék oda is érkezett, ahová gondoltam, de a hátsó a nyom mellé. Nem volt ott baj, mert csúszott az szépen keresztbe is. Noh, de mikor az első kerék balra, a hátsó jobbra indult, akkor kicsit keresztbe éreztem magam, nem kicsit mondjuk, noh de míg én ott gépészkedtem, már hátulról jött a hang „VIGYÁÁÁÁZ!!!” kiabáltak nekem, ebből utólag gondoltam jól is nézhetett ki a dolog. Frissítőnél utolért a hanggal oltalmazó barátom és mondta, hogy, hát én már azt néztem, honnan foglak kisegíteni, melyik fa alól… mondtam, köszönöm a bizalmat, jót nevettünk és haladtam tovább.

Jött a pályának egy számomra jobban fekvő része, ahol nem volt olyan nagy emelkedő, csak kisebb dimbek-dombok. Rúgattam neki, ahogy illik, természetesen itt már ronggyá ázva. Aztán jön az Ördögoldal, evickélünk felfelé, azért csak evickélünk, mert nem kis mennyiségű víz jön lefelé, fentről meg kopogtat a jég… Nagy nehezen felérünk a tetejére, kicsit megcsapkodva jéggel. Esett rendesen, mert éppen ha nem verseny van, lehetett volna lapátolni is. Bánkút, sípályák teteje, frissítő gyorsan, kis banán, gumicukor, aztán go tovább. Jó kis úton gurultunk lefelé, itt-ott aszfalt, majd árok, majd salakszerű bármi… Közben akkorákat dörgött és villámlott a fülünk mellett, hogy némelyiknél meg is rezzentem, hjaj mama, csak ne ide mellém. Szépen lassan kievickélek a felhők alól, ekkor jött még, ami nem volt ma, napsütés és bődületes pára, hurrá! De legalább már nem esett.

48. kilométer körül volt az utolsó frissítő pont, nem tudom mi volt a gumicukorban, de innentől kezdve magamhoz képest, nagyon jó tempót tudtam menni a végéig, vagy lehet egyébként csak a napsütésre vártam. Sorra vadásztam le az előttem lévőket, éppen ketten evickélnek át óvatosan előttem a nagy sárban, gondoltam már teljesen mindegy mennyire vagyok sáros, sikerült megtalálni a közepét, ahol gyorsan lendületből keresztbe. Nem foglalkoztam már semmivel, tudtam, nem sok van hátra, és faragjunk kicsit az időből! Tényleg jól ment ez a része a pályának, bár jobban is feküdt, nem voltak olyan meredek mászások, kis huplik inkább, ez az én terepem, éreztem is. Aztán jött az utolsó 9 kilométer, ami már lefelé végig, volt egy nagyobb visszafordító,mit a nagy-nagy lendületben majdnem sikerült benéznem, kisodródtam a fák alá, de összeszedtem. HURRÁ! Go tovább.

Lassan a végéhez közeledek, látom a táblát 2 km a célig, na akkor még toljuk neki! 1 km a célig még mindig taposom. Már a kis szűk ösvényen járok, ami szerintem rosszabb volt, mint a tükör jég. Látom a parkolót, hallom a zenét, üvölt a mikrofonba a speaker: „MICSODA ZENE SZÓL NEKED, GYERE, GYEREEE!!!”, én meg jöttem, csak jöttem, még egy minimális sprintre volt erőm a végén, és vége… Beértem, megcsináltam! EZAZ! 🙂

Ha fent a hegyen nem is, de utólag beérve a célba, magamra, bringára nézve, hogy nézünk ki itt sorba egymás után mindenki… csak nevettem, és élveztem minden egyes méterét. Ez ma nekem egy kőkemény örömbringa volt.

Beérve kérdezik milyen volt, hogy volt, hogy ment… mesélem sár, mocsok, csúszik mászik… mindezt fülig érő mosollyal az arcomon, látom a figyelő tekinteteken, hogy azt gondolják ez nem normális, lehet nem is… de kinek mi. 🙂

Azért a végén még megkérdeztem Tomitól, hogy nah, esőkabát? Nem válaszolt semmit, csak vigyorgott! 😀

Ilyen mostoha körülmények között végigmenni, ezt a versenyt végigcsinálni, nem kis kitartásról adott bizonyosságot, mindenkinek jár az elismerés. Mellesleg kategória 20. lettem, de ez az élmény mellett teljesen mindegy, jó vagy nem jó… nagybetűs ÉLMÉNY volt végig, ez az, ami számít igazán.