Füzér vára középkori vár, amely Füzér település közvetlen közelében emelkedő vulkanikus eredetű hegyen áll.

Első írásos említése 1264-ből származik, bár valószínűleg már a tatárjárás előtt állt. A feltételezések szerint az Aba nemzetség építtette az Árpád-korban, különlegessége, hogy egyike lehet az első magyarországi magánbirtokú kőváraknak. A 13. században II. András megvette a várat, amely a tatárjárásig a királyi birtoktest részét képezte, majd adományozás útján visszakerült az Abákhoz. A rozgonyi csata után Károly Róbert elkobozta, és Drugeth-, majd Perényi-tulajdonba került. Amikor Perényi Gábor 1567-ben fiúutód nélkül meghalt, a vár előbb a Báthori, majd a Nádasdy családhoz került. A Wesselényi-összeesküvés után a várat elkobozták, majd a császári katonaság felégette és hátrahagyta.

Az évszázadokon át omladozó épületegyüttes értékét a romantika idején ismerték fel ismét, és ekkortól kezdve az örökségvédelem látókörébe került. 1977-től régészeti feltárásokat végeztek, 1992-től renoválási munkák kezdődtek, 2014–16 között pedig felépült az úgynevezett alsóvár, megújult a felsővár várkápolnája, palotaszárnya és alsó bástyája is, így ma Magyarország egyik legjobb állapotú középkori vára. Füzér várának felújítása A Nemzeti Várprogram keretében folytatódik, megvalósul a Füzéri Felsővár rekonstrukciójának II. üteme.

Fekvése

Füzér vára az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj, ezen belül a Tokaj–Zempléni-hegyvidék középtáj, illetve a Hegyköz kistáj területén, a Zempléni Tájvédelmi Körzetben található. A 170 méter magasan Füzér fölé magasodó várhegy geológiailag a vulkanikus Eperjes–Tokaji-hegység része, a hegyet a falu részben körülöleli. A közelében, az egykori Heves és Abaúj vármegyék területén több más vár is épült, melyek feltételezett keletkezési ideje és körülményei hasonlóak. Ezek közül jobb-rosszabb állapotban ma is fellelhető Bene, Sirok, Markaz, Szalánc, Gönc, Regéc és Boldogkő vára. A hegytetőről szép kilátás nyílik a Nagy-Milicre, a Háromhutai-hegycsoport erdő borította csúcsaira és a Felső-Hegyköz medencedombságára.

Története

Keletkezése az Árpád-korban

A Hegyköz környéke a meredek hegyoldalak és az erdőborítás miatt sokáig csak kis részben volt földművelésbe vonva, korai Árpád-kori történetéről kevés adat áll rendelkezésre. Vidékének első írásos emlékei a 13. századból származnak, ahogy a vár első említése is ekkorról való. Tágabb környezete a középkorban az Abaúj vármegyéhez tartozott. Nem kizárt, hogy a várat az Aba nemzetség egyik tagja építtette (egyes források szerint a Füzéry család őse, Zaránd), de erre csak közvetett bizonyíték ismert, ahogy arra is, hogy a vár a tatárjárást megelőzően már állt. Egy 1264-ben kelt oklevél szerint a vár egykoron a nemzetség Kompolt ágának leszármazottja, bizonyos Vak Andronicus birtokában állt, aki azt II. Andrásnak adta el.

Ha elfogadjuk az oklevél hitelességét, akkor ez azt jelenti, hogy András 1235-ben bekövetkezett halála előtt a vár tulajdonosa valóban Aba nemzetségből való lehetett, és hogy a vár 1235-re már mindenképpen állt. Ezt a feltevést erősíti, hogy az egyik gazdasági épület járószintjének 1997-es feltárásakor II. Eberhard salzburgi érsek egy 1200–1246 között vert friesachi dénárja került elő.

A feltételezések szerint Füzér vára a legkorábbi földesúri magánbirtokú kővárak egyike volt. Bár az igen költséges kővárépítést kevés nagybirtokos engedhette meg magának, az Aba nemzetségnek valószínűleg módjában állhatott. A 13. század második felében a várhoz tartozó birtok már szinte egész Hegyközt magába foglalta tizenegy faluval együtt.

A vár építési helyének kijelölésekor az országos jelentőség helyett inkább a nagybirtokosi önvédelmi szempontokat, azaz a vár védhetőségét, a várhegy meredekségét vették figyelembe. Fontos útvonalak feletti ellenőrzés fenntartására nem volt alkalmas, ugyanis ezek az útvonalak, például a Zemplén vármegye felől Kassára vezető út, távolabb estek tőle. A vár tehát valószínűleg nem stratégiai fontossága miatt került az Abáktól II. András birtokába. A birtokba vétel viszont abból a szempontból megfelelhetett a király céljainak, hogy ezzel a Füzértől délre eső, jövedelmező erdőispánságra is kiterjeszthette hatalmát.

A Tatárjárás után

A vár a tatárjárás évei alatt királyi kézben volt. IV. Béla 1262-1263 körül lányának, Árpád-házi Anna macsói hercegnének adományozta Füzért és a hozzá tartozó uradalmat. Nem sokkal később, 1264-ben Béla király hatalma ellen felkelő fia, István herceg a királyhoz hű Anna számos birtokát, közte a várat is elfoglalta. E konfliktus kapcsán született az az 1264-es pápai intés, melyben IV. Orbán pápa felszólította Istvánt a vár visszaadására, és amely dokumentumban szerepel füzér vára első írásos említése. Egy másik, 1270-es oklevélből kiderül, hogy a pápai felszólítás ellenére István nem adta fel a várat. A király megpróbálta ostrommal bevenni, de István várnagya, a Rosd nemzetségbeli Endre fia Mihály visszaverte a támadást.

Az 1270-ben V. Istvánként trónra lépő herceg a várat Mihálynak, a vár korábbi várnagyának és az ő testvérének, Demeternek adományozta korábbi szolgálataik fejében. Demeternek nem voltak fiúutódai, Mihály fiának (aki szintén Demeter) pedig szintén nem volt örököse, ő maga pedig 1282-ben csatában hunyt el, így Mihály birtokai 1285-ben örökös nélkül maradtak.

További részletek a vár történetéről

Földtani jellemzői

A Felső-Hegyköz medencesíksága fölötti 200 méteres relatív magasságú várhegy természeti szépsége mellett számos földtudományi és egyéb értéket is rejt.

A Tokaj és Eperjes között, észak-déli irányban húzódó Eperjes–Tokaji-hegylánc területén a miocénben aktív vulkáni tevékenység zajlott. A réteg- és hasadékvulkánok mintegy 6 millió éven keresztül ontották magukból a különböző vegyi összetételű lávákat, és terítették be környéküket finomszemcsés törmelékanyaggal. A többszöri lávaömlés hozta létre mintegy 13 millió évvel ezelőtt a füzéri várhegyet ahol ma füzér vára áll.

Geomorfológiai értelemben a hegy vulkáni kürtőmaradvány, tömegét lényegében szürke dácit alkotja. A kőzetanyag a vulkáni lávacsatornában, még a felszín alatt, fokozatosan hűlt le, így jellegzetes oszlopos szerkezetet vett fel. Ez az oszlopos elválás földtani különlegesség, ugyanis általában a bázikus összetételű bazaltok jellegzetessége, míg dácitnál ritkán fordul elő. A vaskos, függőleges kőzetoszlopok messziről is jól tanulmányozhatók a hegy felső sziklaképződményein. A vulkáni kúp egyéb részeit alkotó puhább, tufás jellegű kőzetek az évmilliók során nagymértékben lepusztultak.

Növényzete és állatvilága

A várhegy a történelmi és kulturális emlékek mellett élővilágát tekintve is értéket képvisel, a terület az 1984-ben kijelölt Zempléni Tájvédelmi Körzet része.[60] A hegy jellemző élőhelyei a nyílt szilikát sziklagyepek, amelyen számos ritka, védett növény- és állatfaj él. Ezek közül kiemelendő a fásodó szárú szegfűféle, a kárpáti bennszülött magyar kőhúr (Minuartia hirsuta),  a szirti sziklaternye (Aurinium saxatile), a pongyola harangvirág (Campanula sibirica), a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), valamint az országosan is igen ritka, inkább magashegységi kőtörőfű és a szintén különleges északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis). A hegyoldal déli, keleti kitettségű, ellaposodó gyepein lila, sárga, illetve fehér színben törpe nőszirom (Iris pulmila) nő. Egy kb. 7000 évvel ezelőtti felmelegedés nyomaként fellelhető a kárpáti jellegű, reliktum gyöngyvesszős (Spiraea) növénytársulás. Nyáron jellemző látvány a réti aggófű (Senecio erraticus) mély sárga, a szirti búzavirág (Centaurea mollis) kék és a magyar bogáncs (Carduus collinus) élénk piros virága.

A várhegy állatvilágának legnagyobb fajgazdagságban jelenlevő tagjai a rovarok. Jellemző a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), a havasi cincér (Rosalia alpina). Hüllők közül előfordul a Zemplén más tájaira is jellemző keresztes vipera (Vipera berus). A madarak fajgazdagságának és egyedszámának kedvező a zavartalan, nehezen járható környezet. Megtalálható a fekete harkály (Dryocopus martius), a zöld küllő (Picus viridis), a macskabagoly (Strix aluco), rendszeresen költ a császármadár (Tetrastes bonasia), a fekete gólya (Ciconia nigra). A védett ragadozómadarak közül a Zempléni-hegység belső, zárt erdőségeiben kerecsensólyom (Falco cherrug), uhu (Bubo bubo), parlagi sas (Aquila heliaca) és szirti sas (Aquila chrysaetos) költ.

Keress túrákat a vár környékén!