Már a szokásosnak mondható helyről, Makkoshotykáról indultunk meg a hegyek közé. A Hotyka patakot elhagyva egyből meg is indul az útvonal felfelé a Nagymélyvölgyi Istvánkút felé, itt, aki már felélte a frissítőjét – azért még csak nem, hacsak nem nagy ivó valaki 😀 – meg is töltheti kulacsát. Haladva tovább az útvonalon, egy kis szerpentines rész következik, ami felvisz minket a Gerendás-rétre.

A réten egy kis szusszanás és pörgetjük is tovább, már nincs több megálló Kerek kőig, a réten áthaladva egy kis egynyomos ösvényen kijutunk a kőig. A kis ösvényen szúrós a növényzet, jó, ha odafigyelünk rá, később nem lesz kellemetlen. Ha ezen átjutunk, már nincs sok hátra és megpillantjuk a hegytetőt. Ide kiérve minden tüske szúrást megér a látvány. 🙂

A kötelező fotók és a kis pihenő után indulás tovább, hiszen még a túra fele hátra van. A következő majd’ 2 kilométer egyik legjobb, legtechnikásabb része a túrának, patak mellett, vagy éppen benne, ahol tekerhető, ott haladunk lefelé. Érdemes figyelni, mert elég egyszerű eltéveszteni az utat, elég sok az ösvény és nincsenek is annyira kijárva, így könnyen elnézhetjük az utunkat. Ezt a szakaszt elhagyva aszfalton begurulunk Újhutára. Itt kanyarodunk meredeken felfelé, majd nem sokkal utána következett megint egy patakmeder. Tekerhető felfelé, pár fa van keresztbe kidőlve, de a talaj még éppen mászható bringával. Ezt az emelkedőt letudva felérünk a Zsidó-rétre.

Innen már csak lefelé, de még milyen lefelé. 😉 Ezen a szakaszon észnél kell lenni, mert az ösvényt visszavette a természet, mind a két oldalról benőtte a növényzet és nem nagyon lehet látni, hogy éppen mi van előttünk, pedig igen jó lenne. Végig meredeken lejt egészen be Hotykáig, vízmosásokkal színesítve az ösvényt, ettől lesz roppant technikás és veszélyes, fokozottan figyelni kell! A lefelében volt is 1-2 bukás a vízmosásoknak köszönhetően, de megúsztuk sérülés nélkül egy üléselfordulással. 🙂

Visszaértünk rendben, nem volt egy hosszú túra, de annál tartalmasabb, volt itt minden, amire egy mtb túrán csak vágyni lehet. 🙂