A Borz tanösvény a Margit-forrást köti össze a Fekete-réttel Vágáshután keresztül. A Margit-forrástól indulva a Hosszú-patak völgyében haladhatunk, – egy darabon az országos kék túra nyomvonalán – eleinte a közúton, amelyet törékeny füzek, égeres erdőfoltok és gyertyános-tölgyesek szegélyeznek. Helyenként kisebb-nagyobb rét bukkan elő az út mentén, ahol szívesen legelésznek az őzek. Az utat gyakran keresztezi a borz hajnalban, alkonyatkor vagy éjszaka élelemszerző útja során.

Vágáshutára beérve egy tipikus hegyvidéki – a 18. században Árva megyéből települt – szlovák falu képe tárul elénk, amely három jól elkülöníthető településrészből áll: Dolina, Kispart és a Nagypart. Utunk a Dolinán keresztül a Nagypartra visz az erdő között, ahol már megjelenik a hűvösebb klímát kedvelő bükkfa is.

Az útrézsűben itt-ott korpafüvek tenyésznek és a virágzó stádiumában könnyen felismerhető tündérfürt egyedei, kisebb csoportjai jelzik, hogy ez már igazi hegyvidéki termőhely. Felérve a Nagypartra egyre többet láthatunk abból a panorámából, ami a falut igazán vonzóvá teszi a látogatók szemében. A lakott terület szélében az erdei pihenőhelyet és kis játszóteret elhagyva egy lapos gerincen az erdei úton megyünk tovább fiatal és idősebb gyertyános-tölgyesek hazájában. Északias fekvésben a völgy felé bükkösök is előfordulnak.

Elhagyva az Alsó-Cseréptói elpusztult erdészház maradványait, elfeledett gyümölcsfáit a Cseréptó nevezetű tisztáson – vízfelület sehol a közelben, kivéve az esők utáni pocsolyákat – balra kanyarodva a piros jelzésre térve erdei vágások – itt elugró őzet, szarvast pillanthatunk meg ha szerencsénk van és nem vagyunk zajosak – fiatalosok és idős erdők között elérjük a Hallgató-hegy nyergét az ún. Lóhalált, amelyen rövid szakaszon, de igencsak kapaszkodnunk kell fölfelé (nem véletlen a neve).

Innen már lankásan lejtő út vezet a Fekete-rétig, ahol az erdei pihenőhelyen erőt gyűjthetünk a látványos Fekete-hegyi kilátó megmászásához. Innen már több tanösvényen érhetjük el a Bózsva-patak mellett, lent a völgyben fekvő Mikóházát.

Forrás: www.mikohaza.hu