Skip to main content

Hernád áttörés

Magyarországi túra: Túrázó mosolyog és mutatja a hüvelykujját egy szurdok feletti vasjárdán, mögötte két ember élvezi a panorámát. Tekeregj.hu

Remek túrának néztünk elébe a hétvégén, megcéloztuk a Szlovák Nemzeti Parkot. 3-4 órás kocsikázást követően kis nyújtóztatás után nekivágtunk az ismeretlennek. Odaérkezve látszott a felkészültség a park előtti területen is. A parkoló rendezett, és a parkolójegy megvétele után 2-3 ember mutogatva terelte az autósokat, hogy hova álljunk meg (a káoszokat elkerülve). Miután leparkoltunk majd mindenki magára vette a csomagját, elindultunk a bejárat felé. Közvetlen a parkoló mellett pénztár, ahol meg lehetett venni a belépőt, ami mindössze 1,5 euro volt fejenként, egész napra.

Indulás előtt utánaolvasva, elég sok helyen írták hogy vízálló cipőt húzzunk a túrára, és ne ezen spóroljunk, ennek miértje már az első 10 perc után kiderült. Maga az ösvények nagyrészt folyásokon keresztül ment, olyan érzés volt mintha egy köves, sziklás, kidőlt fákkal teli csordogáló folyóban mennénk. Ahol épp nem köves, sziklás fákon lépkedve haladtunk tovább, ott kiépített átkelők voltak, farönkök lefektetve, keresztbe szögelt lécekkel, amikhez vaslépcsők, láncok vezettek. Az első pár lépés igen érdekes érzés mivel semmi kapaszkodó, csak a falécen lépkedve haladtunk, látva az alattunk lévő folyást, ami gyakran méterekkel lentebb volt, és így egyensúlyozva haladtunk tovább. A meredekebb helyekre igen masszív vaslétra vezettek, néhol 2 vaslétra közt csak 1-2 méter szikla és lánc, amibe kapaszkodva értük el a következőt. A terepviszonyoktól függően voltak fagerendák lécekkel, vaslétrák, és ami elsőre ijesztőnek tűnek, a sziklafalakba rögzített vasrácsok, és karmagasságban lánc amibe lehetett kapaszkodni. Nem egy helyen voltak szűkebb és izgalmas részek, volt hol vízesés mellett vitt fel létra. Mindenki vigyorral és csodálkozással az arcán vette az akadályokat.
Az első útvonal vége egy magaslatra vitt, ahol több kialakított pihenő, térkép és nyilak mutatták melyik ösvény hová visz. Miután kitaláltuk hogy merre tovább, elindultunk. Itt már könnyebb, földúton haladtunk egy ideig, ami az erdőben kanyarogva vitt minket lefelé. Az összes útvonal szépen kialakított, karbantartott. Az útvonal egy függőhídon is átvitt a Hernád folyó fölött. Legalább 10 méter magasan vitt a híd, elképesztő látványban volt részünk. Innentől a visszavezető ösvényen hol faléceken lépkedve, esetleg így kialakítva falépcsőn, hol egyszerűen a szikla szélén, csak egy láncba kapaszkodva, itt már végig a Hernád folyó mentén. Ezen a szakaszon volt 1-2 hely ami a folyó fölött 3-4 méterrel fönt a sziklafal oldalában vasrácsokon vitt. A túra vége, az utolsó 2-3 km már földúton vezetett.

Összességében nagyon jó túra volt, olyan helyeken jártunk ahol eddig még nem. Aki egy kicsit is szeret túrázni, vagy csak szereti a kihívásokat, annak mindenképpen ajánlani tudjuk ezt az útvonalat.

Parkolás: ~2 euro
Belépő: ~1,5 euro

 Képek

Határon jártunk!

Magyarországi túra: Kirándulók erdei ösvényen, kidőlt fa és tábla mellett, fiatalos zöld lombok között természetjárást élveznek. Tekeregj.hu

Délelőtt 11 órakor érkeztünk meg a füzéri vár parkolójába (fizetős a parkoló, 380HUF/nap), ahonnan kis összepakolás után neki is vágtunk az aznapi kilométer adagunknak. Pár száz méter megtétele után megérkeztünk a Várkúthoz, ahol friss forrásvizet ittunk.

Tovább haladva úgy 500 métert felérünk a dózerúthoz, nemsokára egy információs táblába botlottunk az útmentén, érdemes átolvasni. Tovább haladunk most kicsit kacskaringózva jobb kanyar a bal után. Nemsokára megérkezünk a nap első kilátójához, a szépen felújított kilátóról gyönyörű látvány tárul elénk. Innen a kilátóból már jól kivehető az úti célunk, ami nem más, mint a Kis-Milic-en lévő Károlyi kilátó. Szusszantunk egyet, mindenki felfrissült és elkészítette a maga képét a kilátóból. El is indultunk, mert sok volt még hátra és a neheze csak ezután jön. Még mindig dózerúton gyalogolunk egészen fel a Csataréti erdészházig. Itt ismételten rövid pihenő, nézelődés és a forrásból kulacs újratöltés után nekivágtunk a túra legnehezebb szakaszának.

A dózerutat elhagyva jó állapotú, takarított egynyomos ösvényen küzdöttünk a gyors szintemelkedéssel. Innen vált a túra kihívássá. Ahogy haladunk felfelé, egyre sziklásabb a talaj, egyre nagyobb odafigyelést igényel, hogy hová lépünk. Pár száz méter után, az első kisebb csúcs, szép sziklával jelölve. Itt találkoztunk egy lefelé haladó nagyobb csoporttal, úgy 70 fővel, mindenki jókedvűen, mosolyogva haladt tovább oda-vissza gratulálva egymásnak, és kaptuk a biztatást, hogy ezután jön a kemény menet.

Nem sokkal a kis sziklás hegycsúcs után, meg is kezdődött a sziklás, gyökeres felfelé mászás. Itt már fokozottan figyelni kell nemcsak a sziklák és gyökerek miatt, hanem a salakos talajon könnyen meg is csúszhatunk. Ennek a szakasznak úgy a felénél, egy kis pihenőt iktattunk be, nem is bántuk meg, csodaszép fotókat készítettünk a hegyoldalról. Kicsit felfrissülve itt-ott már látni véltük a kilátót, ahová mászunk már egy jó ideje. Pár perc séta után meg is érkeztünk, fújtunk egyet a padoknál és felöltöztünk, eléggé szeles volt az idő, sajnos nem tudtunk olyan sok időt itt fent eltölteni, mert eléggé fáztunk. Nagyon szépen felújított, napelemmel és kamerával ellátott kilátó, csodaszép kilátással. A tájat kémlelve, mindenkiben leült a gondolat, ezért megérte a sok-sok mászás.

Megindultunk lefelé, az útvonal azonos volt teljesen a Csataréti erdészházig. Kis pihenő, kulacsok ismét újratöltve, kis élmény beszámoló után, ki mit látott fent – mert fent a széltől nem nagyon beszélgettünk, mindenki bámészkodott – haladtunk tovább. A felfelé utunkat eddig a pontig dózerútig tettük meg, itt azt lecseréltük a hangulatos patak menti ösvényre. Lefelé a patak mellett, itt-ott csordogáló víz, madárcsicsergés közepette beszélgettük végig. Még elhaladtunk jó pár kilátó hely mellett, ahonnan a völgyben fekvő Pusztafalut teljes egészében beláttuk. El is készültek a kötelező fotók.

Lassan ismét visszaérünk a Várkúthoz, ahol az üres kulacsokat megtöltve, igazi forrásvizet tankoltunk a kulacsunkba, az otthon maradt barátoknak egy kis kóstolónak, megmutatva, hogy milyen finom vizet ittunk.

Visszaértünk a parkolóba, mindenki élménybeszámolót tartott egy-egy kis kupacba tömörülve, elköszöntünk egymástól és a hazafelé úton már terveztük is a következő túránkat.

Nagyon jól éreztük magunkat, jó környezetben, jó kedvvel töltöttük napunkat.
Az útvonal egészében szép tiszta úton, ösvényen halad, a Csataréti erdészháztól felfelé induló szakasz igényel odafigyelést és nagyobb energiák mozgósítását, de bárki által teljesíthető a túra, egy-két nehezebb szakasszal.

Képek

ű