Spartacus ösvény

Aktív pihenésünk alatt terveztük a Pilis több részét is bejárni, mondván még nem voltunk a környéken, ennek részeként túráztunk a Spartacus ösvényen is. Visegrád felől érkeztünk, a Telgráthy réten parkoltunk le az autóinkkal és indultunk neki az útnak, kicsit borongós időben.

Megindultunk még az elején aszfalton egészen a Kőfolyásig, ahol rögtön elő is vettük a fényképezőinket és meg is örökítettük azt.

Innen tovább már turistaösvényen haladtunk végig a Apát-kúti-patak mentén, hol az egyik, hol a másik oldalán, olykor benne a patakban. Nagy élmény volt mászni a sziklás folyásban. Végig vadregényes táj kísérte utunkat, amire nem győztünk rácsodálkozni. 4 kilométer után észrevettünk egy 2-3 emelettel lejjebb kiépített pihenőt az Apát-kúti-völgyben, amit gyorsan meg is céloztuk, ahol meg is reggeliztünk. Érdemes figyelni, mert nincs kitáblázva a pihenő, csak egy vékony kitaposott út vezet le hozzá, ha azt nem vesszük észre, akkor nagyon könnyen túl is megyünk rajta. Beszélgettünk a már mögöttünk lévő távról, és a még oly sok mindent tartogató további kilométerekről, ekkor vettük észre, hogy a fejünk fölött gyülekeznek az esőfelhők. Gyorsan pakoltunk és indultunk is tovább.

Alig 500 méter után megérkeztünk a Hobzsi Zen kápolnához, ami úgy körbe van kerítve, hogy az oda érkező turista nem sokat lát belőle, bár lehet pont ez volt a cél. Innen már csak pár száz méter és megérkezünk Pilisszentlászlóra. Emlékeztek még, az elején említett esőfelhőkre? Noh, igen, itt meg is érkeztek. Ahogy kiértünk az erdőből, elkezdett esni az eső. Frissítően is hatott ránk, addig, míg el nem állt és ki nem sütött a nap, beütött a pára… 🙂 Pilisszentlászlón a helyi ABC-ben vásároltunk friss ebédnek valót, feltöltődtünk energiával és ráfordultunk arra a részre, amiért eddig gyalogoltunk a Spartacus ösvényre.

Innen a hirtelen megterített piknikünk helyszínéről még bő 1 kilométerünk volt hátra az ösvény kezdetéig. Igen ám, de ahogy jött az eső, úgy ment is, és megérkezett vissza a kellemes 32 fok. Ezt a bő 1 kilométert tűző napon végig mindössze 1 darab fa árnyékával bekkeltük ki, de legalább ezalatt a fa alatt volt egy ivókút. Innen még pár száz méter a forró napon és kezdődött is a Spartacus ösvény, ahol rögtön egy tábla figyelmeztet, hogy nem akárhová érkeztünk, és ezt jól járunk, ha komolyan is vesszük.

Innen egy szűk ösvényen haladtunk tovább végig a hegyoldalon, hol felfelé, hol lefelé. Még az elején egy drótkerítés mellett, de végig felfelé haladva. Lassan az erdőben haladva, kidőlt fákon át, patakmeder mellett vagy éppen a fölött, a meredek hegyoldalon tátottuk végig a szánkat, mindenki őslakos alföldiként. 🙂 Érdemes a meredek hegyoldalt komolyan venni és figyelni, ugyan is apró kavicsos végig az út és olykor-olykor meg is csúszik az ember lába, ha nem figyelünk rendesen, baj is lehet belőle, tehát csak nyitott szemmel végig!

Lassan kiérünk az erdős részről Szarvaslyukhoz, ahol gyönyörű panoráma tárul elénk és nem győzünk betelni vele.

Ezután a körülbelül 100 méteres, gyönyörű szakasz után fordulunk ismét be az erdőbe, hegyoldalakra, völgyek fölé, patakmedrekbe. Innen már jóformán csak lefelé haladunk vissza, de mielőtt még visszaérnénk egy hangulatos turistaházhoz érkezünk, ahol megpihentünk még egy utolsót. A házban kis túlzással felszerelt konyha van, edények és némi fűszer. 🙂

Pihenő után megkerestük melyik út a miénk és indultunk tovább, már igen csak az utunk végéhez közeledve. Megkezdődött a kanyargós lefelé. 🙂 Itt szembe találkoztunk munkásokkal, akik gondosan takarították és építették az utat a túrázóknak, fennhangon köszöntünk is nekik és innen is köszönjük munkájukat. 🙂

Visszaérve a Telgráthy rétre, örömmel konstatáltuk, hogy kellemesen elfáradtunk és egy újabb élményekkel telis teli útvonalat járhattunk be nagyon jó hangulatban.

Összességében nagyon jó túra volt, remek hangulat, mesébe illő útvonal és kilátás, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de kisgyerekekkel és babakocsival NE induljunk neki, csak megfelelő felkészültséggel!