Erdőbényén szálltunk meg a Magita Hotelben, hogy egy kicsit betekintést nyerjünk Tokaj-Hegyaljatúralehetőségeibe. Egy könnyed, 3és fél órás túrára invitáljuk természetbarát olvasóinkat.

A 17 km-es “oda-vissza” túra célja a Csipkés sírja, amiről maximum találgatásokból sejthetjük, hogy egy legendás betyár sírját jelképezi a fa tövében álló kőhalom.

Túránk elején Erdőbénye utcáin barangolunk. Érdemes minél jobban elveszni a kis falucskában, eltévedni mérete miatt szinte képtelenség. Takaros házak, pincebejárók, hangulatos az egész. A Magita Hotel melletti főtérről indulva az Illés Pince a Rákóczi Ferenc utca első épülete. Ezen az utcán indulunk. A Vivamus pincebejárata után láttuk meg az első Piros túristajelzést, innen kezdve azt követjük végig. Vagyis követnénk, de elég gyérül van kihelyezve, ezért figyeljük az utcaneveket!

Lesz egy kishíd, amin átkelve mehetünk az úton is tovább (Serház utca, majd jobbra Vörösmarty utca), de a patak mellett halad (Szilágyi János utca, Vörösmarty utca) az igazi túraút. Mindkét út ugyanarra visz.

A Vörösmarty utca zsákutca, a végén egy kis híd vezet át a patak felett, aztán a kerítés mellett haladva egybezárt kiskapu állja útunkat. Ezt simán kinyithatjuk és mehetünk tovább balra tarva.

Elérkezünk egy újabb sorompóhoz, ami már tényleg úgy tűnik, mintha nem akarna továbbengedni minket, pedig a piros jelzés is ott díszeleg rajta “Kossuth út” és “Tállya” felirattal. Valójában az a helyzet, hogy a túraút egy magánterületen halad tovább és mindössze azért van bezárva a kapu, hogy a jámbor háziallatok ne tudjanak elszökni. A kapu nyitva van, nekünk épp a házigazda nyitotta ki és nyugtatott meg, hogy jó úton haladunk. Büszkén meg is mutogatta mi mindennel foglalkozik nyugdíjas évei alatt. Azt is megtudtuk, hogy az úton azért ritkák a túraút jelzések, mert gyakran azokkal a fákkal fűtenek, amiken a pingálás volt. Ettől függetlenül simán lehet haladani.

Egy ideig még kaszált úton megyünk, majd szép lassan egyre magasabb lesz a talajnövényzet és egyre alacsonyabbra nyúlnak le a bokrok, fák ágai. Néhány méteren keresztül kicsit kommandósra kellett venni a figurát, aztán kiritkult az út. Innen kezdve kevés eltévedési lehetőségünk van, találunk megfelelő mennyiségű túristajelzést.

Nem tudom, hogy az előző nap folyamatos esőzésének tudható-e be, de helyenként egy erdei patak folyik keresztül az úton, sőt van ahol a túraút és a patak egyazon nyomvonalon halad. Hajóra azért nem lesz szükség.

2,83 km környékén érkeztünk el az egyetlen olyan útcsatlakozáshoz, aminél visszafelé majd figyelni kell, hogy jobbra tartsunk.

A térképen utólag megnézve arra is visszajutunk amúgy Erdőbényére, egy széles traktornyomni úton, de nem erdei fák között.

4 km után felnézhetünk az égre, eltűnnek egy időre a magas fák.

8 km séta után erdőírtásból született tisztásra érkezünk, ahol jobbkézre megpillantjuk a kőhalmot és felette a fán a “Csipkés sírja” feliratot.

Úticélunkat ezennel elértük, hátraarc és irány vissza!

Forrás: www.mozgasvilag.hu