Skip to main content
Értesítések

Hágóvadászat az Alpokban videó: Grossglockner, Kölnbrein, Plöckenpass és Zoncolan

Tekeregj túra: Öt kerékpáros színes ruhában pózol a hegyvidéki úton, zöld dombok és felhős égbolt előtt az alpokban. Tekeregj.hu

Elkészült a Hágóvadászat az Alpokban videója, úgyhogy most végre mozgóképen is visszanézhető az a bringás hét, amelyben volt minden, amitől egy alpesi túra emlékezetes lesz: hosszú emelkedők, hatalmas hegyek, hágók, esőfelhők, olasz kávé, brutális meredekségek, technikai para, nevetés, fáradt lábak és azok a panorámák, amelyek miatt az ember újra meg újra visszavágyik az Alpokba.

A videó a teljes élményt egyben mutatja meg: nem csak a számokat, nem csak a wattokat, nem csak a hágókat, hanem azt is, milyen volt nap mint nap felkelni Kötschach-Mauthen környékén, bringára ülni, aztán elindulni valami olyan cél felé, amiről már előre lehetett tudni, hogy nem lesz könnyű. Ha szereted az alpesi kerékpártúrákat, a nagy mászásokat és a klasszikus hágóvadász hangulatot, akkor ezt a videót érdemes elindítani.


Ide kattintva youtube-n is megtekinthető.

Az alábbi összefoglalóval kicsit felelevenítjük, miről szólt ez az alpesi bringás sorozat, milyen helyeket érintettünk, és melyik korábbi cikkben találsz részletesebb beszámolót az egyes napokról és útvonalakról.

Tartalomjegyzék

Elkészült a Hágóvadászat az Alpokban videó

A Hágóvadászat az Alpokban videó nem egy száraz útvonalbemutató, hanem egy teljes bringás hét hangulatának összefoglalója. Benne vannak a nagy alpesi utak, a hágók, a szerpentinek, a szállás körüli reggeli készülődések, a bringás megindulások, a fáradt visszaérkezések és azok az apró pillanatok is, amelyek egy túrát igazán saját sztorivá tesznek.

A cikkekben külön-külön meséltünk a napokról, a videó viszont egyben adja vissza az egészet. Így jobban látszik, hogyan épült egymásra a hét: először a bemelegítőnek sem nevezhető Kölnbrein-menet, aztán a Plöckenpass, majd a nagy alpesi célok, végül az olasz oldalon a Monte Zoncolan, ahol a meredekség már külön személyiségként ült fel a kormányra.

Ha a korábbi részeket olvastad, a videó jó kis visszarántás lesz az Alpokba. Ha pedig még nem találkoztál a sorozattal, akkor érdemes ezzel kezdeni, aztán a cikkekben tovább mélyíteni a sztorit.

Hágóvadászat az Alpokban videó megnyitása

Vissza a tartalomjegyzékhez

Miről szólt a Hágóvadászat az Alpokban?

A sorozat középpontjában egy ausztriai és olaszországi alpesi bringás hét állt. A bázisunk Kötschach-Mauthen környékén volt, ahonnan több irányba is klasszikus hegyi útvonalak indulnak. Innen elérhető a Plöckenpass, a Gailtal, a Karni-Alpok, Lienz, a Dolomitok iránya, és persze a nagyvadak: a Grossglockner, a Kölnbrein duzzasztógát és a Monte Zoncolan.

Ez nem az a bringás túra volt, ahol csak gurulgat az ember a folyóparton, aztán este elégedetten megállapítja, hogy jó volt a levegő. Itt minden napban volt valami, ami megkérte az árát: hosszú emelkedő, változó időjárás, határátkelés, technikai probléma, komoly szint vagy épp olyan meredekség, ahol már a hajtókar is személyes sértésnek veszi a helyzetet.

A Hágóvadászat az Alpokban mégsem csak a szenvedésről szólt. Inkább arról, amit az alpesi bringázás a legjobban tud: reggel még völgyben indulunk, délután már hófalak, vízesések, hágótáblák, sziklafalak vagy olasz falvak között tekerünk, este pedig úgy ülünk le enni, hogy a lábunk fáradt, de a fejünk még mindig valahol a szerpentineken kanyarog.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kötschach-Mauthen, az alpesi bázis

Kötschach-Mauthen tökéletes kiindulópont volt ehhez a bringás héthez. A település Karintia délnyugati részén, a Gailtal és a Karni-Alpok közelében fekszik, néhány kilométerre az olasz határ felé vezető Plöckenpass útjától.

A hely különlegessége, hogy innen egyszerre nyílnak osztrák és olasz irányok. Egyik nap még Karintia völgyeiben és alpesi útjain tekerünk, másnap már Friuli-Venezia Giulia hegyi falvai, olasz kávéi és brutális emelkedői várnak. Bringás szemmel ez olyan bázis, ahol a térkép minden reggel bajszot pödör, és azt kérdezi: na, ma melyik hegyet bolygatjuk meg?

A sorozat hangulatához sokat adott ez a határvidéki fekvés. Nem egyetlen híres hágót pipáltunk ki, hanem egy egész régiót jártunk körbe, ahol a hegyi utak, a kisvárosok, a völgyek és a nagy mászások egymásba kapaszkodtak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kölnbrein duzzasztógát: mérnöki hűha és hosszú mászás

A Hágóvadászat egyik első komoly állomása a Kölnbrein duzzasztógát volt. Ez a nap Gmünd környékéről indult, ahol már a rajt előtt akadt egy kis autós és városnézős hangulat, hiszen a Porsche története is kapcsolódik a karintiai kisvároshoz.

A bringás rész viszont hamar átvette a főszerepet. A Kölnbrein irányába vezető út hosszú, látványos és fokozatosan egyre komolyabb alpesi karaktert mutat. Ahogy feljebb jutunk, a völgy szűkül, a hegyek egyre magasabbra nőnek körülöttünk, majd egyszer csak megjelenik a gát, amely nem egyszerű háttérelem, hanem betonból öntött óriás.

A Kölnbrein-nap azért volt jó kezdése a sorozatnak, mert rögtön megmutatta, milyen lesz ez a hét: nem csak bringázás, hanem táj, történelem, technika, időjárás és hegyi hangulat egyben. A gát környéke mérnöki látványosságként is erős, de kerékpárral felérni hozzá egészen más érzés, mint autóból kiszállva ránézni.

Erről a napról részletesen itt írtunk: Hágóvadászat az Alpokban – 2. rész: A monumentális Kölnbrein duzzasztógát.

Az útvonal külön adatlapja itt található: Kölnbrein-duzzasztógát: Gmünd, Porsche Múzeum és Fallbachfall.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Plöckenpass: határhágó, történelem és egy 100 eurós küllő

A következő emlékezetes fejezet a Plöckenpass volt, amely Ausztriát köti össze Olaszországgal. Ez a hágó önmagában is különleges, mert nemcsak bringás útvonal, hanem történelmi átjáró is. Már a római korban is fontos kapcsolatot jelentett, később pedig az első világháború hegyi frontjának emlékei is hozzátapadtak a környékhez.

Bringával a Plöckenpass igazi határélmény. Elindulunk Ausztriából, jönnek a szerpentinek, az alagutak, a hegyoldalba vágott utak, aztán egyszer csak átbillenünk Olaszország felé. Már önmagában ezért is megéri feltekerni rá.

Persze nálunk nem maradt egyszerű hágónap. Előbb kiderült, hogy a Di2 töltöttséget nem dísznek találták ki, aztán jött Józsi küllője, amely egy alagútban olyan hanggal adta meg magát, mintha a hegy is beleszólt volna a forgatókönyvbe. A nap végül Lienzben folytatódott kerékpárszervizzel, pizzával és egy újabb kis esti kapaszkodással.

Ez volt az a rész, ahol a Hágóvadászat végleg átbillent bringás túrából sztorivá. Mert egy szép hágó jó dolog, de egy szép hágó technikai drámával, olasz iránnyal, lienzi pizzával és egy 100 eurós küllővel már rendes alpesi folklór.

A teljes beszámoló itt olvasható: Hágóvadászat az Alpokban – 3. rész: Plöckenpass, és a 100 eurós küllő.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Grossglockner: az út, amiért az egész hét megszületett

A Grossglockner környéke volt az a cél, amely az egész alpesi hágóvadászat egyik legerősebb motivációját adta. Ausztria legmagasabb hegye önmagában is mágnes, de bringával a Grossglockner Hochalpenstraße egészen más kategória. Ez már nem egyszerű emelkedő, hanem alpesi színház: hajtűkanyarok, gleccseres háttér, magashegyi levegő, változó időjárás és olyan táj, amelynél néha az ember elfelejt sebességet nézni.

A Tekeregj adatbázisában szereplő Grossglockner-útvonal 45 kilométeres, 1690 méter szintemelkedésű, nagyon nehéz kerékpártúraként jelenik meg. Ez már papíron is komoly, de a valóságban a magasság, az időjárás és a folyamatos emelkedés még jobban rátesz az élményre.

A Grossglockner-napban az volt a legnagyobb, hogy itt tényleg megérkezett az a klasszikus „ezért jöttünk” érzés. Amikor a völgyből elindulva egyre magasabbra kapaszkodunk, majd a hegyek között hirtelen megjelenik a hó, a szikla, a szél és a hatalmas alpesi tér, akkor már nem csak sportolunk. Akkor egy útvonalból emlék lesz.

A Grossglockner nem kegyeskedik könnyűnek lenni, de pont ezért ad akkorát. Ez az a fajta mászás, ahol nem csak a láb dolgozik, hanem a fej is: beosztani az erőt, figyelni az időjárást, rétegezni, enni, inni, és közben még fel is fogni, milyen tájban tekerünk.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Monte Zoncolan: amikor a hegy már nem kérdez

Ha a Grossglockner az alpesi nagy színpad, akkor a Monte Zoncolan a bringás vallatókamra. Nem véletlenül lett a Giro d’Italia egyik legendás emelkedője: a meredeksége, a ritmusa és a végén érkező brutális rámpái miatt olyan mászás, amelyet nem lehet félvállról venni.

A mi útvonalunk Kötschach-Mauthenből indult, előbb átmásztunk a Plöckenpasson, majd Olaszországban, Sutrio felől mentünk neki a Monte Zoncolannak. Ez így nem csak egy sima hegyi befutó volt, hanem egy teljes határátlépős alpesi bringás történet: osztrák völgy, olasz falvak, kávés frissítés, majd a Zoncolan sötétedő meredeksége.

A Tekeregj útvonaladatai szerint a Monte Zoncolan-kör 98 kilométer hosszú, 3010 méter szintemelkedést tartalmaz, és 5/5-ös nehézségű kerékpártúra. Ez már az a polc, ahol nem az a kérdés, hogy lesz-e nehéz pillanat, hanem az, hogy mikor érkezik meg az első rendes belső tárgyalás a saját lábaddal.

A Sutrio felőli oldal eleinte még valamennyire tárgyalóképes, aztán a vége felé megmutatja, miért beszélnek róla külön tisztelettel a bringások. A Zoncolan nem csak meredek. Mentálisan is darál. Egy idő után nem gyorsan akarsz menni, csak tisztességgel továbbhaladni. És amikor végre fent vagy, hirtelen minden szenvedésnek lesz értelme.

A teljes útvonal itt található: Monte Zoncolan kerékpártúra.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Dolomitos kitérők és alpesi levezetés

A Hágóvadászat az Alpokban sorozat nem csak országúti emelkedőkből állt. A környék akkora játszótér, hogy bringás napok mellett bőven ad gyalogos és nézelődős programokat is. A Dolomitok iránya, a Lago di Braies, a hegyi tavak, a hágók és a klasszikus alpesi panorámák mind hozzátették a maguk részét az úthoz.

A Lago di Braies például egészen más ritmus, mint a hágók. Ott nem a watt és a meredekség a főszereplő, hanem a türkiz víz, a fenyvesek, a sziklafalak és az a képeslapos dolomitos hangulat, amit egyszerűen nehéz túlragozni. Egy ilyen bringás hétben az ilyen napok nem mellékszálak, hanem fontos pihenőpontok a nagy emelkedők között.

A Dolomitok közelsége azért is adott sokat az útnak, mert a bázisról nemcsak Karintia és Kelet-Tirol, hanem Olaszország ikonikus hegyi világa is elérhető volt. Így a Hágóvadászat nem ragadt egyetlen régióba, hanem Ausztria és Olaszország között mozgott, két külön hangulattal, két külön hegyi karakterrel.

Kapcsolódó útvonal: Lago di Braies: tókerülés a Dolomitok ikonikus hegykatlanában.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Mitől lett emlékezetes ez az út?

A Hágóvadászat az Alpokban nem csak azért maradt meg, mert sok volt a szint. Persze abból is jutott bőven, de a számok önmagukban nem csinálnak jó történetet. Az igazi élményt az adta, hogy minden napnak volt saját karaktere.

A Kölnbrein a monumentális gát és a hosszú alpesi út miatt lett erős. A Plöckenpass a határátkelés, a történelem és a technikai malőr miatt maradt emlékezetes. A Grossglockner hozta a klasszikus magashegyi nagy pillanatot. A Monte Zoncolan pedig gondoskodott róla, hogy a lábak se felejtsék el ezt az utat egyhamar.

És ott voltak a kisebb részletek is: a reggeli készülődések, az időjárás figyelése, a szerpentineken való felkapaszkodás, a csapaton belüli poénok, a szervizkeresés, a kaják, a fáradt esti visszaérkezések. Ezekből áll össze az a fajta túra, amit utólag nem lehet egyetlen mondatban elintézni.

A videó pont ezért lett fontos. A cikkek elmesélik a sztorit, a videó viszont visszahozza a mozgást, a hangulatot, a távolságot, a hegyek méretét és azt a furcsa bringás állapotot, amikor egyszerre szenvedsz és vigyorogsz. Hágóvadászat, csak mozgóképes bizonyítékkal.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kapcsolódó cikkek és útvonalak

Ha a videó után részletesebben is visszaolvasnád a Hágóvadászat az Alpokban történetét, ezekkel érdemes folytatni:

A Grossglockner-útvonalat a Tekeregj kerékpártúra-listájában Irány a Grossglockner! címmel találod, 45 kilométeres és 1690 méter szintemelkedésű, nagyon nehéz kerékpártúraként.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Tekeregj.hu ajánló

Ha tetszett a Hágóvadászat az Alpokban videó, érdemes tovább böngészni a Tekeregj.hu kerékpártúrái között is. Az oldalon könnyebb országúti körök, gravel útvonalak, tókerülések és komoly hegyi kihívások is megtalálhatók, részletes adatokkal, térképpel és GPX-letöltéssel.

Az alpesi túráknál különösen fontos a felkészülés: nézd meg előre a távot, a szintemelkedést, az útburkolatot, az időjárást, a hágók nyitottságát és azt is, hogy hol tudsz frissíteni. A hegyen a romantika jó dolog, de a tele kulacs, a jó áttétel és a működő fék még jobb társaság.

Kerékpártúrák böngészése
Részletes kereső
Térképes böngészés / útvonal

Miért érdemes megnézni?

A Hágóvadászat az Alpokban videó azért jó összefoglalója ennek az útnak, mert egyben mutatja meg mindazt, amit külön-külön a cikkekben meséltünk el: a Kölnbrein hatalmas gátját, a Plöckenpass határhangulatát, a Grossglockner magashegyi világát, a Monte Zoncolan kegyetlen meredekségét és azokat az apró pillanatokat, amelyekből egy bringás túra valódi emlékké áll össze. Ez nem csak egy videó a hegyekről, hanem egy alpesi hét mozgóképes naplója, sok szinttel, sok kanyarral és pont annyi káosszal, amennyi egy jó sztorihoz kell.

Hágóvadászat az Alpokban – 3. rész: Plöckenpass, és a 100 eurós küllő

Magyarországi túra: Kerékpáros a Plöckenpass közelében, az Alpok zöld mezőin, sisakban és kerékpáros ruhában, a napfényben a küllőkön. Tekeregj.hu

Második teljes napunkra ébredtünk. Rendesen kialudtuk magunkat – jól is jött, mert mára esőt ígért az időjárás. Dávid és Csaba az „lesz ami lesz” hozzáállással megindultak Olaszország felé, és utólag kiderült, hogy jól döntöttek: csak kicsit áztak. Mi pedig kényelmes reggeli után beültünk a nyeregbe, és irány a Plöckenpass – irány Olaszország.

10 méter után már volt is egy kis meglepetés

Szóval elindultunk a Plöckenpass irányába, azzal a bevallott szándékkal, hogy áttekerünk Olaszországba egy jó kávéra és valami finom kajára. A terv szép volt. A valóság viszont már 10 méterrel az indulás után beleszólt: Zsolti Garminja felvillant, és közölte, hogy „Tesa, nem töltöttél fel!” Szólott a Di2. 😄

Annyira nem volt feltöltve a váltó, hogy már fel sem váltott rendesen – mindig vissza rakta a beállított para fogasra. Kérdeztük, hogy mi legyen. Zsolti legyintett: megoldja kevés váltással, mert hát erős is, meg felfelé megyünk úgyis. A végére tényleg maradt még benne! Nem ez volt viszont a nap legjobb (Józsi, legjobb? 😄 ) része – ezt akkor még nem tudtuk. 😄

A Plöckenpass – ahol a történelem és a kanyarok találkoznak

A Plöckenpass (1357 méter) nem akármelyik hágó. Ez a Karni-Alpokban található határhágó az ausztriai Kötschach-Mauthent köti össze az olasz Friaul-tartomány Timau falujával, és az út innen tovább vezet Tolmezzo és Udine felé. De a Plöckenpass történelme jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint hogy kerékpárosok és motorosok nyüstöljék: már a rómaiak is kiépítették az itt haladó ősi málhásutat, és ez volt a Via Iulia Augusta nyugati szakasza – az az útvonal, amely Velencét kötötte össze a tartományokkal. A hágó már a bronzkorban ismert útvonal volt. Szóval amikor felmászunk rá kerékpárral, akkor ezernyi év történelem gördül a kerékpárunk alatt.

Nekiálltunk a mászásnak – kényelmesen, mert holnapra tartogattunk egy kis erőt. Jöttek a már jól ismert kanyarok, a kis tavacska, a váltakozó alagutak, a panoráma, ami minden egyes alkalommal lenyűgöz, hiába láttad már párszor. Kerékpározni a Plöckenpassra olyan, mint egy jó filmet újranézni: tudod, mi jön, mégis meghat.

A küllő hangja, amit a hegy is meghallott

Aztán nem sokkal a tavacska után, az egyik alagútban – CSATTANÁS. Józsi felől. Akkora hang, hogy azt hittük, lebontotta a hegyoldalt.

Gyorsan megállt, mi meg nem, XD Az alagútban nem is nagyon láttuk, hogy mizu, mert sötét volt. Kiabáltunk vissza: oké vagy, jössz? Jövök, hangzott el a válasz! Felvártuk, aztán kiderült: elcsattant egy küllő. Azok a fránya wattok – pedig nem is nyomta neki, de tényleg. 😄

Megbeszéltük, hogy a tetejére mindenképpen felmegyünk a Plöckenpassnak, aztán meglátjuk, mi a helyzet a kerékkel, és az alapján döntünk. Közben szólt Józsi, hogy üt a kerék – onnantól már tudtuk, hogy a teteje után uccu lefelé, mert kerékpárszervizt kell keresni. Ha már így állt a helyzet, az utolsó 3-4 kilométert megnyomtuk rendesen – jöttünk fel itt már párszor, de ez a szakasz PR lett. Egész jól meglőttük. 😄

 

Vissza, majd irány Lienz

Visszafordultunk a szállásra, gyorsan felkészültünk, és irány Lienz – kerékpárszerviz-vadászatra. Lienz nem messze van Kötschach-Mauthentől: Kelet-Tirol székhelye az Isel és a Dráva összefolyásánál fekszik, Ausztria egyik legnaposabb városaként évente több mint 2000 napsütéses órával büszkélkedik, és olasz határszellemének köszönhetően igazi dolce vita hangulat lengi be. Karnyújtásnyira van Ausztria legmagasabb pontja, a 3798 méteres Grossglockner, a régió legjobb sípályái, és innen egy óra alatt elérhető a Dolomitok gyöngyszeme, a Tre Cime di Lavaredo is.  Szóval nem egy rossz város.

A városban 5 kerékpárbolt van – Józsi pechére ebből csak a Specialized Official Store volt nyitva, ahol az óradíj nem esett jól neki. Két órát mondtak a küllőre. Én a várakozást hasznosan töltöttem: vettem egy S-Works Evade 4 sisakot, elég frankó cucc. 😄

Lienz belváros és egy meglepően jó pizza

Amíg Józsibácsi küllőjét szerelték, bejártuk a belvárost – és megérte. A főtéren a városháza szerepét betöltő Liebburg-kastély a város jelképe, a belvárosban barokk Antoniuskirche-templom és egy ferences kolostor is megtalálható, a város fölött pedig a több mint 750 éves Schloss Bruck vár trónol, ma múzeum és képzőművészeti galéria. Olaszország közelsége érződik a városképen és a helyiek mentalitásán is – pálmafák és kaktuszok nőnek a parkban, és egymást érik a borozók meg a hangulatos bárok.

Ettünk egy jó pizzát is – meglepően jót, komolyan! Vettünk pár szuvenirt, aztán visszaslattyogtunk a boltba, ahol Józsinak épp akkor szerelték a kerekét. A végeredmény röpke 100 euró volt – de legalább tudtunk gurulni tovább. Max az árát visszaspórolja a sörön gondoltuk, na de nem így lett. 😄

 

Szerpentin, Lanz-ba fel

Felszívtuk magunkat, hogy ma még tekerünk! Józsi pechére az autóval vissza is a szerpentinen kellett mennünk, és mivel felszívtuk magunkat ugyebááár, viszonylag lendületesen szedtük a kanyarokat – amennyire ezt lehet egy kisbusszal persze. Imádta minden méterét. 😄

Visszaértünk a szállásra, átöltöztünk, és egy röpke 10 kilométert tekertünk még – na de abba összeszedtünk 402 méter szintet. Feltekertünk egészen Lanz kis hegyifalu-szerű településig, ahol egy festői helyen elhelyezett pad várt minket parádés panorámával. Olyan panoráma, amiért megérte felmászni. Aztán visszagurultunk a szállásra és a második vacsoránk közben jól levontuk a tanulságokat, volt mit – Di2 töltés: kötelező; küllő: figyelni rá; pizza Lienzben: ajánlott. 😄

A holnapi nap parádé vár ránk – de erről majd a következő részben!


Következő rész: az a nap, amiért az egész út megszületett – spoiler: nem lesz hiány sem kanyarból, sem kilométerből.

Kerékpártúrákért vagy minden más egyébért katt ide.

ű