Pálházáról indultunk neki Észak-Zemplénnek, a már jól megszokott benzinkút parkolójából. Nem is készülődtünk sokat, beringák le a szállítókról, órák start és lóhátra!

Még elindulás előtt észrevettük, hogy az otthon megtervezett útvonalnak rögtön az elején kis problémába ütköztünk, ugyan is a helyiek beszántották az utat, szerencsére volt más alternatíva, rögtön fordultunk is a másik irányba. Füzéradványtól már a tervezett nyomvonalon haladtunk, rögtön egy jó kis mászással. A mászás végére felértünk az országhatárig és a térképen is jelzett MTB kerékpárútra, szép múrvás út kitáblázva ahogy azt illik.

Kiérkeztünk Füzérkajatára, ahonnan kis aszfalton majd dózerúton haladtunk Pusztafalura, ezen az úton bal oldalra esik a Füzéri vár, érdemes keresni, bár nem mintha el lehetne menni mellette észrevétlenül, gyönyörű kilátás van rá.

Pusztafalu után jött az a rész amiről már olyan sokat bezséltünk de még soha nem volt alkalmunka arra járni, ez nem volt más mint az Izra-tó. Itt frissítettünk egy kicsit, természetesen nem maradhatott el egy jó h ideg kofola sem. Lehet enni is és példáúl sajtos tejfölös lángost is kérhetünk, a megszokott hamburger, hot-dog mellett. Ami plusz pont, hogy elfogadnak forintot is, de ami fontos, hogy kártyával nem tudunk fizetni, jobb erre felkészülni előre. Frissítés után ismét mászás következett, indulás felfelé. Nagy lendülettel indultunk neki a hegynek, amit hamar meg is szakított egy piros szalag, lezárt útszakas… rally van folyamatban. Senki nem szólt, hogy mi erre jövünk túrázni srácok!? Tettük fel a kérdést. 😀 Tudomásul vettük, és fordultunk vissza az Izra felé. Itt kis újratervezés következett amit hamar meg is oldottunk, kicsit vissza és majd lesz ott valahol egy út. Indultunk is vissza.

Hamar megtaláltuk a vissza utat némi ereszkedés után, ugye mi is jön ezután, természetesen mászás. Másztunk is becsülettel közel 600 méter magasságig, ahol megint belefutottunk a rally-ba ejjj… ismét lezárt útszakasz. Felvetettük a biztonságis srácnak, elég komoly nyelvi problémák közepette, ugye mi nem tudtunk szlovákul, ő nem tudott magyarul de angolul se nagyon, hogy majd legurulunk stréherbe egy jó kis Seat Leon Super 1600 mögött, stréherbe. Egyből csóválta is a fejét és hangos „NO NO NO” -val közölte, hogy rossz ötlet, persze mi sem gondoltuk komlyan. 😀 Fordultunk és másztunk tovább az ismételt újratervezés után.

A kis megbezsélés után célbavettük a Miliceket, elkezdtünk mászni… ismét. Szépen  haladunk is felfelé, egyszer csak elfogyott az út, noh gondolván, hogy itt energia kell, ha csak nem akarunk vissza fordulni – nem akartunk – így vittünk be egy kis erőt energiazselé formájában, utóbb kiderült kellett is. 🙂 Volt egy kis ösvény szerű valami egy darabig, majd az elfogyott és kellemes 22%-os emelkedőn találtuk magunkat, baktattunk felfelé becsülettel, bringával a hátunkon, ugyanis itt tekerni nem lehetett, a szeder között csípett, szúrt harapott, ha ez nem lenne elég akkor ugye a 22% az 22%. Aztán megláttuk az utat, ahol mi másztunk fel, szinte azzal párhuzamosan, HURRÁ! 😀 Az útra kiérve, folytattuk a mászást de már láttuk a köztescélunkat, ami nem volt más mint a Kis-Milic. Kilátóba felmásztunk és tátottuk a szánkat, gyönyörű kilátás. Kigyönyörködtük magunkat, innen kis lefelé és mésztunk ismét, fel a Nagy-Milicre. Kis ösvény vezet fel, itt ott szűkös helyen, következő cél is elérve, itt a Nagy-Milic. Irány lefelé Füzérre, mert már nagyon éhesek vagyunk.

A lefelében egy jó darabig egynyomos ösvényen ereszkedünk, ahh de jó is volt… odafigyelést igényel ugyanis technikás végig, szűk és gyökeres, de nagy élmény! 😉 Leérkeztünk a lászlótanyai úthoz, de már ha ott voltunk nem hagytunk benne szintet, felmentünk ameddig csak lehet, majd irány lefelé egészen a Bodó rétig ahonnan szintén térképen jelzett MTB úton haladtunk lefelé. Itt múrvás és kőberakásos út váltotta egymás, 10-12%-os lejtőkkel, lehet engedni szépen, de csak ésszel, mert csúszik. Nagy sunggal leérkeztünk Füzérre ahol egy kis vendéglőben megebédeltünk fuhh de nagyon, nemis volt kedvünk elindulni utána. Érdemes felkeresni a Szent István király templom oldalában egy kis udvarban található éttermet, mert 2E forintnyi összegért olyan adagokat kapunk, hogy kipukkadásig ehetünk és persze finom is!

A nagy lakoma után ereszkedtünk tovább Füzérkomlós irányába, végig kerékpárúton ezután jött a fekete leves. Végig a régi elbontott kisvasút nyomvonalát követtük, ami finoman szólva sincs karbantartva. Csalános, dús ajnövényzet, behajló faágak, keresztbeborult fák… de legalább szép és kalandos. 😀

Bózsvára beérkezve, gondoltunk szedjünk még egy hegyet a mai zsákmányaink közé, így ráfordultunk Kőkapura ahonnan másztunk fel egészen Gerendás rétig, szép és szerpentine útvonalon. Fent kis szusszanás és irány lefelé ami a csövön kifér, itt már végig aszfalton egészen a parkolóig, ahonnan még délelőtt indultunk.

Szép útvonal végig gyönyörű panorámával, de a túrát csak jól felkészült, jól fizikummal rendelkezők részére ajánljuk, egyes részek kimondottan nehéz terepviszonyokat tartalmaznak és nehéz mászásokat.

Kapcsolódó blogbejegyzés: Innen vér nélkül nem távozol!