Tunyogmatolcsra autóval érkeztünk és a Székely Fogadó parkolójában parkoltunk le. Itt lepakoltuk a kerékpárokat és neki is lendültünk a túránknak. Úgy 3 kilométert kellett autóúton haladnunk, aztán jött is a kerékpárút végig a Szamos töltésen. Elég jó minőségű aszfalt végig néhol egy-két kereszt irányú repedéssel, de nem vészes, nagy lendülettel tekerhető végig. Forgalommal annyira nem is találkoztunk, itt – ott helyi munkába járó kerékpárost leszámítva.

Szamosbecsnél levezet a kerékpárút a főútra, itt ezt egy picit átgondolatlannak éreztük, hogy a kerékpárút a nagy forgalmú főútba torkollik bele és itt kell a hídon áttekernünk, majd vissza a kerékpárútra. Innen már nincs sok a romániai határig, ahol egy határőr autó parkolt és jelezte ő is a táblákon kívül, hogy itt bizony véget ér az utunk, nincs más csak visszafelé. Próbáltunk érdeklődni, beszélgetni a határőrökkel, de nem nagyon voltak olyan kedvükben. Kíváncsiak lettünk volna a kerékpáros forgalomra, mint a magyarországi, mint a romániai oldalról, hogy milyen sűrűn járnak erre, de ezt nem sikerült megtudnunk tőlük. Visszafelé úton Hermánszeg után egy kis holtágnál lefordultunk, tettünk egy kis kitérőt, itt is kerékpárúton. Vissza fel a töltésre, itt valamit elnézhettünk, mert egyszer csak elfogyott az út, később rájöttünk, hogy egy kereszteződéssel hamarabb kellett volna fordulnunk, érdemes figyelni. Innen visszatérve már ismét az ismerős útvonalon haladunk tovább vissza a Fogadóig.

Remek túra volt, számunkra ismeretlen utakon a jó idő ismét velünk volt, no meg persze a szél is. 🙂