A Gullfoss „Aranyvízesésnek” Izland egyik legikonikusabb és legkedveltebb vízesése, amely a Hvítá folyó kanyonjában található Izland délnyugati részén.

Azok számára, akik autót bérelnek vagy részt vesznek az Aranykörben, a Gullfoss vízesés két órán belül elérhető Izland fővárosától.

A Hvítá folyó vize a Langjökull gleccserből indul ki, majd 32 métert magasból zuhan le Gullfoss két szakaszán a természet nyers erejének drámai megjelenítése során. Ezt a hihetetlen helyszínt a legtöbb látogató felkeresi, hiszen az Aranykör városnéző útvonalon található.

A vízesés két szakasza miatt a Gullfosst valójában két különálló vízesésnek kell tekinteni. Az első, rövidebb szakasz 11 méter magas, míg a második 21 méter. A vízesés két oldalán lévő kanyonfalak akár 70 méter magasságot is elérhetnek, leereszkedve a nagy Gullfossgjúfur-kanyonba. A geológusok úgy vélik, hogy ezt a kanyont az utolsó korszak elején jégkitörések alakították ki.

Nyáron körülbelül 140 köbméter víz zúdul le a vízesésen másodpercenként, míg télen ez a szám körülbelül 109 köbméterre csökken. Ekkora víztömegnél az idelátogatók tisztában kell lenniük azzal, hogy teljesen vízálló ruhában jöjjenek vagy egy teljes váltó szettet hozzanak magukkal.

Mint említettük, a Gullfoss a rendkívül népszerű Golden Circle városnéző útvonal részét képezi, a Geysir geotermikus terület és a Þingvellir Nemzeti Park mellett. Sok Golden Circle túra tartalmaz olyan további tevékenységeket, amelyeket Gullfossból is el lehet végezni, mint például feljutni a hatalmas közeli Langjökull gleccserre és belépni a jégalagutakba, vagy motoros szánokkal utazni a csillogó felszínen.

Vízenergia hasznosítása

A 20. század első felében és a hetvenes években is felmerült, hogy a folyó vizének energiáit hasznosítani kellene. A terület tulajdonosaitól, Tómas Tómassontól és Halldór Halldórssontól az 1920-as években külföldi befektetők kívánták megvenni a földet, hogy erőművet építhessenek. A beruházásra anyagi okok miatt nem került sor, de később az egyik eredeti tulajdonos lánya, Sigríður Tómasdóttir környezetvédelmi mozgalmat indított a vízesés eredeti formájában történő megőrzésére. Ebben nagy segítségére volt Sveinn Björnsson jogász, aki később Izland köztársasági elnöke (1944-1952) is lett. Sigríður Tómasdóttir tevékenységének emlékét kőtábla örökíti meg a helyszínen.

A víz erejének kihasználásra irányuló további terveknek csak az vetett véget, hogy a vízesés és környéke 1979-ben természetvédelmi terület lett.

Hasonló túrákhoz használd a kereső oldalunkat, vagy barangolj térképünkön!

További érdekességek a helloizland.hu weboldalon.