A somoskői vár (szlovákul: Hrad Šomoška) a magyar–szlovák országhatár túloldalán, az egykor önálló községnek számító, ma Salgótarjánhoz tartozó Somoskő fölé magasodó vulkáni csúcson található, már szlovák területen, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetben. Sátorosbánya településhez tartozik, amely a Losonci járás része.

Története

Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.

A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.

Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”

További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak. A schengeni egyezmény életbe lépése óta a vár és a vár északi oldalán található világhírű bazaltzuhatag magyar oldalról teljesen szabadon látogatható.

Somoskő

Somoskő település 1977 óta Salgótarján településrésze, korábban önálló község.

Fekvése

A település közvetlenül a szlovák-magyar határnál fekszik. A vár és a bazaltorgona már szlovák területen található. Csak közúton érhető el, Somoskőújfalu felől, a 23 103-as számú mellékúton.

Története

A település nevét 1341-ben, a falu határjárásakor említette először egy oklevél. A felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-ig birtokolta a várat. Ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna. Balassi Bálint számos alkalommal jött hozzá látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. 1576-ban a törökök váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is.

A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.

1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt.

A trianoni békeszerződés 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta. A legenda szerint a Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza fülészprofesszor és lokálpatrióta társai érték el, hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut. Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A valóságban nem a Nagykövetek Tanácsa, hanem a Népszövetség genfi testülete döntött a kérdésben, éspedig többek között a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. azirányú érvelésének hatására, hogy erdőbirtokosságainak, bányaterületeinek és részben munkaerőpiacának egyben kell maradnia. Krepuska Géza legendája mindazonáltal a mai napig fennmaradt, róla nevezték el a helyi általános iskolát, és emléktábla, valamint emlékoszlop is őrzi nevét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz. Ennek emlékére 2017-ben az Országgyűlés a Hazatért falu (Pagi ad Patriam reversi) címet adományozta a településnek.

1977-ben csatolták Salgótarjánhoz.

További hasonló tútár találtok a részletes kereső aloldalunkon.