Aktív nyaralásunk második túraútvonala Dobogókőre vezetett a Rám-szakadékon keresztül. Ezt a túrát már nagyon vártuk, szakadékban végig patakmederben, létrákon, kapaszkodókon keresztül, ugyan… ezt ki ne várná? 🙂
Dömösről indultunk meg befelé a hegységnek. Itt érdemes megjegyezni, hogy Dömösön egy parkolóban parkoltunk autóinkkal ahol 1000HUF/napos áron lehet jegyet vásárolni, hétköznap és hétvégén is egy automatából. Megindultunk a hegynek, még DÖmösön belül szép felújított házak között haladunk, egy darabig még aszfaltozott úton, de visszafelé észrevettük, hogy az úttal párhuzamosan lehet haladni egy ösvényen is, visszafelé ott is jöttünk, érdemesebb azt megcélozni. Rögtön az út elején szembe tűnik egy sokunk által fennhangon említett tábla, KÜRTŐSKALÁCS!!! Noh, de majd visszafelé megkóstoljuk, most haladjunk, mert hosszú lesz a nap.
A kürtőskalácsos után nem sokkal egy tisztáshoz érkezünk, egy kis kápolnához. Itt van egy pár elágazás, lehet menni sokfelé, de a mi útvonalunk a fahídon át vezet ki az aszfaltos útra. A Lukács-árkot elhagyva már ott is vagyunk a Rám-szakadék bejáratánál. Innen kezdődik is a jó világ, jaj de vártuk már. 🙂
Ahogy haladunk előre lépésről lépésre, egyre jobb a terep, egyre több a víz a patakban, szikla, farönk – tetszik mindenkinek. Ha szabad ajánlani, keménytalpú cipőben induljunk neki a túrának, a sziklás talaj miatt érdemes. Egyszer csak megjelenik előttünk az első létra, és mosolyra kerekedett sokunk arca, hogy „EZ AAAZZZ!” ezért jöttünk, megérkeztünk! 🙂 Másztunk is fel serényen, közbe csattantak a jobbnál jobb képek, amiből rengeteg készült. A hangulat a környezetnek hála fantasztikus volt, egyik létrafok a másik után haladunk felfelé. Figyelni kell mert a létrák fokai ugyan anno még el voltak látva csúszásvédelemmel, de azok mára már lekoptak, a pataknak hála pedig a fémcsöves létra igen csúszós tud lenni, de tudunk végig kapaszkodni a korlátban. Létra után az oldalfalba vágott lépcsőkön mászunk felfelé, végig a patak fölött artista mozdulatokkal ugrunk egyik kis lépcsőről a másikra.
Nagyon élveztük a túra ezen részét, végig lenyűgöző környezetben ámultunk és bámultunk. Sajnos nem ilyen helyen folytatódott a túránk, de a továbbiakban sem volt panasz látnivalóban. Ahogy kiértünk a Rám-szakadékból egy kis lépcsősoron felfelé egy pihenőbe futunk bele, ahol meg is ebédeltünk és teli vigyorral beszélgettünk az eddigi szakaszról. Magunkhoz vettük a kellő kalóriát, szőlőcukrot és gumicukrot aztán indultunk tovább, a cél Dobogókő.
Rám szakadék 360 Panoráma
Pár méter után, felértünk egy kis aszfaltos részre, de pár méter után kanyarodtunk is vissza a turista ösvényre, és ha lehet azt mondani a túra legfárasztóbb része következett, meredeken emelkedett. Ezen a szakaszon végig erdőben haladunk, igazán kilátás sincs semelyik oldalra sem. De ha jól figyelünk, és tényleg jól kell, – mert semmiféle tábla nem mutatja -, több kilátó mellett is elhaladunk, ha nem figyeljük az ösvényeket a bal oldalon felfelé haladva, akkor ezekről mind lemaradhatunk, és nagy kár lenne értük. Ezt a nagy emelkedőt letudva, már lassan ott vagyunk Dobogókőn, de még előtte a Tirts Rezső kilátót vettük célba, ahol kicsit szusszantunk is és persze gyönyörködtünk a kilátásban. Kis pihenő után már Dobogókő érkezett, ahol várt minket a megérdemelt fagyi. 🙂
Fent a csúcson gyönyörű kilátás mellett nyugtáztuk ezen a napon is, megérte felkelnünk és megindulnunk felfelé. Pihenő, fagyi és kis uzsonna után indulás tovább, mert a túra fele még hátra van. Lefelé nem egy szokványos bejáratott útvonalat választottunk, hanem kicsit vadregényesebbet, ahol nem járnak túl sokan, ha lehet mondani, akkor inkább a vaddisznók és a rókák használják. 🙂
A Zsindelyes vendégházat elhagyva gyorsan sok szintet hagytunk magunk mögött, elkezdtünk lefelé ereszkedni a sípályán keresztül kasul, amerre láttunk. Ekkor a sípálya közepén elágazáshoz értünk, gondoltuk csináljunk egy versenyt, hogy ki ér le a pálya aljára a leghamarabb: 1 jobbra, 1 balra. Én indultam meg jobbra, Enor pedig balra. Hamar rájöttem, ez a verseny számomra véget ért, ugyan is keresztbe borult fák és magas fű vette lendületem. 😀
Vadregényes útvonalon lefelé haladva, itt-ott magas fűben végig, egy idő után eszünkbe ötlött, hogy mi lenne, ha az erdőben keresztül egy patakon levágnánk a kanyargós részt. Igen, ez eddig akárhányszor szóbajött túrázásnál, csak az eltévedés lett belőle, ahogy most is, vagyis… igazából nem tévedtünk el, mert tudtuk hová akarunk menni. 😀 Itt kettévált a csapat, voltak a bátrak, akik meredek hegyoldalon leereszkedve minden térkép és GPS nélkül haladtak a patakmederben lefelé, és voltunk mi, akik a biztosra mentek és az úton haladtunk tovább. Nem sokkal később a „Marco! – Polo!” játéknak köszönhetően ismét összetalálkozott a két csapat. Kis pihenő és élménybeszámoló a nagy eltévedések után, aztán haladunk tovább, most már lassan a túra végéhez közeledünk. De még mielőtt a végére érnénk, a túra elején kiszimatolt kürtőskalácsot most meg is kóstoltuk, nagyon jólesett a cukros kalács, kellemesen elfáradva értünk vissza a parkolóba. Indultunk is visszafelé, mert a vacsora el nem maradhat egy ilyen túra után. 🙂
Nagyon jó túra volt, csak ajánlani tudjuk minden kalandra vágyónak. Rendesen felkészülve, megfelelő öltözékben és fizikummal vágjunk neki a Rám-szakadéknak, kis gyerekekkel NE induljunk neki a sziklás, meredek létrákkal teli útvonalnak.
