Skip to main content

Bevettük a Rám-szakadékot!

Aktív nyaralásunk második túraútvonala Dobogókőre vezetett a Rám-szakadékon keresztül. Ezt a túrát már nagyon vártuk, szakadékban végig patakmederben, létrákon, kapaszkodókon keresztül, ugyan… ezt ki ne várná? 🙂

Dömösről indultunk meg befelé a hegységnek. Itt érdemes megjegyezni, hogy Dömösön egy parkolóban parkoltunk autóinkkal ahol 1000HUF/napos áron lehet jegyet vásárolni, hétköznap és hétvégén is egy automatából. Megindultunk a hegynek, még DÖmösön belül szép felújított házak között haladunk, egy darabig még aszfaltozott úton, de visszafelé észrevettük, hogy az úttal párhuzamosan lehet haladni egy ösvényen is, visszafelé ott is jöttünk, érdemesebb azt megcélozni. Rögtön az út elején szembe tűnik egy sokunk által fennhangon említett tábla, KÜRTŐSKALÁCS!!! Noh, de majd visszafelé megkóstoljuk, most haladjunk, mert hosszú lesz a nap.

A kürtőskalácsos után nem sokkal egy tisztáshoz érkezünk, egy kis kápolnához. Itt van egy pár elágazás, lehet menni sokfelé, de a mi útvonalunk a fahídon át vezet ki az aszfaltos útra. A Lukács-árkot elhagyva már ott is vagyunk a Rám-szakadék bejáratánál. Innen kezdődik is a jó világ, jaj de vártuk már. 🙂

Ahogy haladunk előre lépésről lépésre, egyre jobb a terep, egyre több a víz a patakban, szikla, farönk – tetszik mindenkinek. Ha szabad ajánlani, keménytalpú cipőben induljunk neki a túrának, a sziklás talaj miatt érdemes. Egyszer csak megjelenik előttünk az első létra, és mosolyra kerekedett sokunk arca, hogy „EZ AAAZZZ!” ezért jöttünk, megérkeztünk! 🙂 Másztunk is fel serényen, közbe csattantak a jobbnál jobb képek, amiből rengeteg készült. A hangulat a környezetnek hála fantasztikus volt, egyik létrafok a másik után haladunk felfelé. Figyelni kell mert a létrák fokai ugyan anno még el voltak látva csúszásvédelemmel, de azok mára már lekoptak, a pataknak hála pedig a fémcsöves létra igen csúszós tud lenni, de tudunk végig kapaszkodni a korlátban. Létra után az oldalfalba vágott lépcsőkön mászunk felfelé, végig a patak fölött artista mozdulatokkal ugrunk egyik kis lépcsőről a másikra.

Nagyon élveztük a túra ezen részét, végig lenyűgöző környezetben ámultunk és bámultunk. Sajnos nem ilyen helyen folytatódott a túránk, de a továbbiakban sem volt panasz látnivalóban. Ahogy kiértünk a Rám-szakadékból egy kis lépcsősoron felfelé egy pihenőbe futunk bele, ahol meg is ebédeltünk és teli vigyorral beszélgettünk az eddigi szakaszról. Magunkhoz vettük a kellő kalóriát, szőlőcukrot és gumicukrot aztán indultunk tovább, a cél Dobogókő.

Rám szakadék 360 Panoráma

[vtour_360 title="Rám-szakadék 360 Panoráma" img="http://127.0.0.1/tekeregj-2021/wp-content/uploads/2017/08/LG-ELECTRONICS_LG-Electronics_699904-713826_000.jpg" width="100%" height="550px" anim_speed="0.95" navbar="false" autorotate="false" mousewheel="false" keyboard="true" gyroscope="false" fov="70" lon="0" lat="0" vt_fullscreen="true" ][/vtour_360]

Pár méter után, felértünk egy kis aszfaltos részre, de pár méter után kanyarodtunk is vissza a turista ösvényre, és ha lehet azt mondani a túra legfárasztóbb része következett, meredeken emelkedett. Ezen a szakaszon végig erdőben haladunk, igazán kilátás sincs semelyik oldalra sem. De ha jól figyelünk, és tényleg jól kell, – mert semmiféle tábla nem mutatja -, több kilátó mellett is elhaladunk, ha nem figyeljük az ösvényeket a bal oldalon felfelé haladva, akkor ezekről mind lemaradhatunk, és nagy kár lenne értük. Ezt a nagy emelkedőt letudva, már lassan ott vagyunk Dobogókőn, de még előtte a Tirts Rezső kilátót vettük célba, ahol kicsit szusszantunk is és persze gyönyörködtünk a kilátásban. Kis pihenő után már Dobogókő érkezett, ahol várt minket a megérdemelt fagyi. 🙂

Fent a csúcson gyönyörű kilátás mellett nyugtáztuk ezen a napon is, megérte felkelnünk és megindulnunk felfelé. Pihenő, fagyi és kis uzsonna után indulás tovább, mert a túra fele még hátra van. Lefelé nem egy szokványos bejáratott útvonalat választottunk, hanem kicsit vadregényesebbet, ahol nem járnak túl sokan, ha lehet mondani, akkor inkább a vaddisznók és a rókák használják. 🙂

A Zsindelyes vendégházat elhagyva gyorsan sok szintet hagytunk magunk mögött, elkezdtünk lefelé ereszkedni a sípályán keresztül kasul, amerre láttunk. Ekkor a sípálya közepén elágazáshoz értünk, gondoltuk csináljunk egy versenyt, hogy ki ér le a pálya aljára a leghamarabb: 1 jobbra, 1 balra. Én indultam meg jobbra, Enor pedig balra. Hamar rájöttem, ez a verseny számomra véget ért, ugyan is keresztbe borult fák és magas fű vette lendületem. 😀

Vadregényes útvonalon lefelé haladva, itt-ott magas fűben végig, egy idő után eszünkbe ötlött, hogy mi lenne, ha az erdőben keresztül egy patakon levágnánk a kanyargós részt. Igen, ez eddig akárhányszor szóbajött túrázásnál, csak az eltévedés lett belőle, ahogy most is, vagyis… igazából nem tévedtünk el, mert tudtuk hová akarunk menni. 😀 Itt kettévált a csapat, voltak a bátrak, akik meredek hegyoldalon leereszkedve minden térkép és GPS nélkül haladtak a patakmederben lefelé, és voltunk mi, akik a biztosra mentek és az úton haladtunk tovább. Nem sokkal később a „Marco! – Polo!” játéknak köszönhetően ismét összetalálkozott a két csapat. Kis pihenő és élménybeszámoló a nagy eltévedések után, aztán haladunk tovább, most már lassan a túra végéhez közeledünk. De még mielőtt a végére érnénk, a túra elején kiszimatolt kürtőskalácsot most meg is kóstoltuk, nagyon jólesett a cukros kalács, kellemesen elfáradva értünk vissza a parkolóba. Indultunk is visszafelé, mert a vacsora el nem maradhat egy ilyen túra után. 🙂

Nagyon jó túra volt, csak ajánlani tudjuk minden kalandra vágyónak. Rendesen felkészülve, megfelelő öltözékben és fizikummal vágjunk neki a Rám-szakadéknak, kis gyerekekkel NE induljunk neki a sziklás, meredek létrákkal teli útvonalnak.

A Spartacus ösvényen jártunk

Aktív pihenésünk alatt terveztük a Pilis több részét is bejárni, mondván még nem voltunk a környéken, ennek részeként túráztunk a Spartacus ösvényen is. Visegrád felől érkeztünk, a Telgráthy réten parkoltunk le az autóinkkal és indultunk neki az útnak, kicsit borongós időben.

Megindultunk még az elején aszfalton egészen a Kőfolyásig, ahol rögtön elő is vettük a fényképezőinket és meg is örökítettük azt.

Innen tovább már turistaösvényen haladtunk végig a Apát-kúti-patak mentén, hol az egyik, hol a másik oldalán, olykor benne a patakban. Nagy élmény volt mászni a sziklás folyásban. Végig vadregényes táj kísérte utunkat, amire nem győztünk rácsodálkozni. 4 kilométer után észrevettünk egy 2-3 emelettel lejjebb kiépített pihenőt az Apát-kúti-völgyben, amit gyorsan meg is céloztuk, ahol meg is reggeliztünk. Érdemes figyelni, mert nincs kitáblázva a pihenő, csak egy vékony kitaposott út vezet le hozzá, ha azt nem vesszük észre, akkor nagyon könnyen túl is megyünk rajta. Beszélgettünk a már mögöttünk lévő távról, és a még oly sok mindent tartogató további kilométerekről, ekkor vettük észre, hogy a fejünk fölött gyülekeznek az esőfelhők. Gyorsan pakoltunk és indultunk is tovább.

 

Alig 500 méter után megérkeztünk a Hobzsi Zen kápolnához, ami úgy körbe van kerítve, hogy az oda érkező turista nem sokat lát belőle, bár lehet pont ez volt a cél. Innen már csak pár száz méter és megérkezünk Pilisszentlászlóra. Emlékeztek még, az elején említett esőfelhőkre? Noh, igen, itt meg is érkeztek. Ahogy kiértünk az erdőből, elkezdett esni az eső. Frissítően is hatott ránk, addig, míg el nem állt és ki nem sütött a nap, beütött a pára… 🙂 Pilisszentlászlón a helyi ABC-ben vásároltunk friss ebédnek valót, feltöltődtünk energiával és ráfordultunk arra a részre, amiért eddig gyalogoltunk a Spartacus ösvényre.

Innen a hirtelen megterített piknikünk helyszínéről még bő 1 kilométerünk volt hátra az ösvény kezdetéig. Igen ám, de ahogy jött az eső, úgy ment is, és megérkezett vissza a kellemes 32 fok. Ezt a bő 1 kilométert tűző napon végig mindössze 1 darab fa árnyékával bekkeltük ki, de legalább ezalatt a fa alatt volt egy ivókút. Innen még pár száz méter a forró napon és kezdődött is a Spartacus ösvény, ahol rögtön egy tábla figyelmeztet, hogy nem akárhová érkeztünk, és ezt jól járunk, ha komolyan is vesszük.

Innen egy szűk ösvényen haladtunk tovább végig a hegyoldalon, hol felfelé, hol lefelé. Még az elején egy drótkerítés mellett, de végig felfelé haladva. Lassan az erdőben haladva, kidőlt fákon át, patakmeder mellett vagy éppen a fölött, a meredek hegyoldalon tátottuk végig a szánkat, mindenki őslakos alföldiként. 🙂 Érdemes a meredek hegyoldalt komolyan venni és figyelni, ugyan is apró kavicsos végig az út és olykor-olykor meg is csúszik az ember lába, ha nem figyelünk rendesen, baj is lehet belőle, tehát csak nyitott szemmel végig!

Lassan kiérünk az erdős részről Szarvaslyukhoz, ahol gyönyörű panoráma tárul elénk és nem győzünk betelni vele.

[vtour_360 title=”Szarvaslyuk 360 Panoráma” img=”http://127.0.0.1/tekeregj-2021/wp-content/uploads/2017/08/20170817_135953.jpg” width=”100%” height=”550″ anim_speed=”0.95″ navbar=”false” autorotate=”false” mousewheel=”false” keyboard=”true” gyroscope=”false” fov=”70″ lon=”0″ lat=”0″ vt_fullscreen=”true” ][/vtour_360]

 

Ezután a körülbelül 100 méteres, gyönyörű szakasz után fordulunk ismét be az erdőbe, hegyoldalakra, völgyek fölé, patakmedrekbe. Innen már jóformán csak lefelé haladunk vissza, de mielőtt még visszaérnénk egy hangulatos turistaházhoz érkezünk, ahol megpihentünk még egy utolsót. A házban kis túlzással felszerelt konyha van, edények és némi fűszer. 🙂

Pihenő után megkerestük melyik út a miénk és indultunk tovább, már igen csak az utunk végéhez közeledve. Megkezdődött a kanyargós lefelé. 🙂 Itt szembe találkoztunk munkásokkal, akik gondosan takarították és építették az utat a túrázóknak, fennhangon köszöntünk is nekik és innen is köszönjük munkájukat. 🙂

Visszaérve a Telgráthy rétre, örömmel konstatáltuk, hogy kellemesen elfáradtunk és egy újabb élményekkel telis teli útvonalat járhattunk be nagyon jó hangulatban.

Összességében nagyon jó túra volt, remek hangulat, mesébe illő útvonal és kilátás, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de kisgyerekekkel és babakocsival NE induljunk neki, csak megfelelő felkészültséggel!

Képek itt.
Részletes útvonal itt.